Mesék zsonganak róla. Borus, bus emlékezések. Alaktalanok, tárgytalanok. Cafatos ködgomolyagok, amelyen keresztül nem tud átvágni a szem, a kutató elme. Mert a tudás is csak mesét mond, öreg, fáradt embereknek apró bölcselkedést. De míg a bölcselkedés hazug, igazságtalan, addig a meséknek meg van a maguk valószínűsége. És miért ne fogadnók el a mesét, amikor az szép is, bus is. Kóbor dalosnak szomoru románca.
     Az első magyar bevándorló!
     Senki sem tud róla, senki nem gondol rá, pedig már alakot is formált. Kerényi Frigyesnek hiszi és nevezi az írás.
     Kerényi Frigyes? Az amerikai magyarok közül kinek dobban meg a szíve erre a névre? Senki sem tud róla, senki sem gondol rá. Pedig jeles magyar költő volt, aki ha nem is alkotott örök becsűt, halhatatlan a magyar nemzeti irodalom történetében Petőfi és Tompa barátsága révén. Kerényi Frigyes volt az, akivel költői versenyre kelt Petőfi Sándor és Tompa Mihály. Hárman írtak „Erdei lak” címen egy költeményt előzetes költői megállapodás szerint. Az őshegedősök és vándor-lantos dalnok versenyek óta a világirodalomban páratlanul áll ez a hármas költői versengés. Kerényi Frigyes volt továbbá az a férfiu, aki a magyar nemzet maradisága fölött való elkeseredésében még a szabadságharc előtt kihajózott Amerikába.
     Kétségtelen tehát, hogy Kerényi volt az első magyar bevándorló Amerikába. És nemcsak időrend szerint volt az első, de jelleme, egyénisége, tehetsége, tiszteletreméltó jelentősége szerint a legelső magyarok legjava közül való.
     És ez a Kerényi itt élt, bujdosott, szenvedett és itt halt meg valahol Iowa rengetegei között. És nincs nyoma emlékezetének és nincs nyoma nyugvó hamvainak.      Nem volna-e érdemes felkutatni, hogy hol porladoz a jeles magyar költő? Nem volna-e érdemes felkutatni, hogyan élt, hová tünt el, hol és milyen körülmények között halt meg? És nem volna-e érdemes a feledés porából kiemelni nevét és az összes amerikai magyarság dicsőségére felujítani emlékezetét?
     Kossuthnak szobrot emelt a magyarság Cleveland városában, a budapesti Városligetben áll Washington szobra az amerikai magyarok ércbeöntött hálájának jeléül. Nem volna-e kivánatos, hogy az amerikai magyarok leróják kegyeletüket az első magyar bevándorló, Kerényi Frigyes iránt?
     Az ő bujdoklásának örvénye Iowába vezet. Az őserdők misztikus világába vész. Még él Amerikában magyar ember, aki látta – ha csak halódásában is – a költőt.
     Kóbor vándorlásaim közben az ohiói Bellvueben egy ősz, öreg orvossal ismerkedtem meg, aki – magyar ember, 48-as szabadságharcos. Visszaemlékezései során, Kerényiről is elmondott egyet-mást. Az uj budai magyar kolónia alapításának történetéből, Anno Domini 1851 ... ott látták Ujházy László házánál utoljára, betegen. Lelkét, testét ölte a kór, a nyomorgók legádázabb ellensége a – tüdővész. Az őserdők világában, a gyöngéd ápolás talpra állította és ment tovább ... Hová, merre ... ki tudná azt megmondani. Tudjuk-e a kósza felhőről, hogy honnan támad, hová vész?
     Elmúlt. Még az emléke is alig hagy el. Mesék zsonganak róla az álmotlátók agyában. Borus, bus emlékezések. Alaktalanos, tárgytalanok. Cafatos ködgomolyagok, a melyen keresztül nem tud átvágni a szem, a kutató elme ...
(Rr.)

Amerikai Magyar Népszava, 1910. október 20.