|
|
Amerikai magyar múzeumi gyűjtemények*
|
Alább fél tucat amerikai magyar múzeum múltjáról, jelenéről és gyűjteményeiről kínálok elemző áttekintést. Valamennyi Észak-Amerikában, az Egyesült Államokban található, és többségük az 1970-es évek végén, az 1980-as években jött létre a helyi magyar közösség lelkes önkénteseinek kezdeményezésére. Spontán vagy célzott emlékanyag-gyűjtés a magyar emigráns családoknál és szervezetekben – egyházak, iskolák, könyvtárak, klubok, cserkészcsapatok – ekkor már csaknem száz éve, három-négy nemzedék óta folyt, ám önálló intézményalapítására, állandó gyűjtő- és kiállítóhely létrehozására jórészt csak ez idő tájt került sor, néhány kedvező feltétel szerencsés együttállásaként. Hasonló múzeumi részgyűjtemények korábban másutt is voltak majd mindenütt1a magyar diaszpóra nagyobb központjaiban: Nyugat-Európában, Kanadában, Argentínában, Brazíliában és Ausztráliában, ám ezek a rendszerváltás után rendre megszűntek, beolvadtak, szétszóródtak vagy itthoni gyűjteményekbe kerültek – így a Torontói Magyar Ház teljes kollekciója a Magyar Nemzeti Levéltárba, a São Pauló-i Kölcsönkönyvtár gyűjteménye a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium tárgyi emlékanyaga pedig a Lakiteleki Emigráns Gyűjteménybe. Mindazáltal önálló magyar múzeumok alapítása a nyugati diaszpórában a jövőben sincs kizárva – miként arra biztató példa az alig két éve egy családi otthon és gyűjtemény impozáns bázisán Kaliforniában az Orly Magyar Kultúrtörténeti Múzeum debütálása. Mindenesetre egy-egy önálló bemutatást már ez a hat Egyesült Államok-beli közösségi fenntartású múzeumi gyűjtemény is bizonnyal megérdemel: Amerikai Magyar Alapítvány, New Brunswick, New Jersey; Mint történetükből és részletes gyűjteményleírásukból látható lesz, egyedi különbözőségük ellenére is jóval több, ami összeköti, mint ami elválasztja e közösségi gyűjtő- és emlékhelyeket olykor a sok száz, sőt több ezer mérföld távolság ellenére is – New York, New Jersey, Ohio, Kalifornia és Louisiana állam távoli pontjain. Kultúrtörténeti, szociológiai háttér Mindenekelőtt szembetűnő, hogy önálló múzeumalapításra eddig ott került csak sor, ahol már legalább 100-120 éves, nagy múltú, népes magyar diaszpóra-központok léteztek több nemzedéken át a nemzeti és helytörténeti emlékőrzés és emlékhagyás erős mintáival és közösségi igényével. Mindez nyilván szorosan összefügg a tengerentúli magyarság önazonosságának és küldetéstudatának koronként változó értékhangsúlyaival. Eszerint az „igazi magyar tradíciót”, kulturális és politikai értelemben, a mindenkori nyugati magyar diaszpóra hivatott képviselni: a függetlenségi hagyományt a Kossuth-kultusszal, a Trianon elleni jogvédő demonstrációkat akár New Yorkban, Washingtonban is, a magyar népi és polgári kultúra fenyegetett értékeinek átmentését, ’56 szellemét, hőseinek és áldozatainak méltó emlékét évtizedeken át. A tengerentúli magyar emlékezet-kultúra sajátos ethosza tehát a múzeumalapításokkor, mondhatni, eleve adva volt. Azzal az erős elhivatottsággal, hogy a magyar emigrációnak az összmagyarság javát szolgálva mindig is volt és lesz kiért és miért kiállnia, s ezt kellő nyomatékkal csakis úgy teheti, ha új hazájában saját teljesítménye jogán is megbecsülést sikerül kivívnia. Annak, hogy miért éppen a múlt század ’70-es, ’80-as éveiben nyíltak meg sorra vagy támadtak új életre „csipkerózsika-álmukból” a magyar múzeumok, nyilván több nyomós oka is volt. Egyrészt az amerikai magyar diaszpóra szervezeti hálója ekkor még kellően aktív és életerős volt ahhoz, hogy sokféle helyi kezdeményezést készséggel felkaroljon, s azokat mind a ’45 és az ’56 utáni emigránsnemzedék ekkor már „beérkezett”, erős magyar identitású képviselői is szívesen támogatták személyes szerepvállalásukkal és/vagy adományaikkal is. Másrészt, bár az utódnemzedékek sorában mindinkább felerősödött az anyanyelv-vesztés, ezt némiképp lassító, ellensúlyozó trendek is voltak még, hiszen Nyugaton, főként Észak-Amerikában még javában virágzott az etnikai reneszánsz és vele a folklórkutatás, a nagyvárosi egyetemek és önkormányzatok egy sor új programmal támogatták a helyi diaszpórák hagyományőrzését és nyelvtanfolyamait, és a magyar nyelvhasználat ekkoriban még az emigráns cserkészmozgalomban is komoly elvárás volt. Harmadrészt a magyar családoknál ekkorra szaporodtak fel a kihaló „öreg-amerikások” hagyatéki emlékanyagai, melyekkel a magyarul nem vagy alig értő utódok már nemigen tudtak mit kezdeni, a meglévő emigráns szervezetek: egyházak, iskolák, egyesületek pedig még vagy már maguk sem fogadhatták be azokat tartós tárolásra. Jellemzően ekkortól kezdtek megsokasodni a Magyarországra „hazaküldött” donációk és emigráns hagyatékok is, mint jó példa erre a különleges forrásértékű szegedi Vasváry-gyűjtemény – melyet alig egy évtized múlva a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 140 nagy doboznyi központi irattára is követett Bodnár Gábor garfieldi otthonából a Dóm téri Csongrád Megyei Levéltárba. Az értékmentő szándék, annak felismerése, hogy e gazdátlan régi nyomtatványok, néprajzi, műtárgy-, fénykép- és kézirat-kollekciók egybegyűjtése és méltó bemutatása leginkább a helyi magyar diaszpóra lelkiismereti ügye és feladata, ilyenformán nagy súllyal esett latba mind a New Brunswick-i, mind a clevelandi és passaici múzeum alapításakor, mint azt nyilatkozataikban maguk az alapítók: Molnár Ágoston és Friedrich Ottó, Magyar Kálmán és Kerkayné Maczky Emese is kiemelik. A közösségi múzeumalapítás és fenntartás dilemmái „Alapítsunk múzeumot!” – támad az igény és a szándék valamely tengerentúli magyar közösségben, nem ritkán egy másik etnikai csoport vagy egy nem túl távoli magyarok lakta település hasonló kezdeményezésén felbuzdulva. Alapítsunk, persze – de vajon hol, miből, kikkel és kiknek? Ki vállal benne fizetség nélkül tartós részvételt akár évtizedeken át – kurátorként, kiállításrendezőként, restaurátorként, grafikusként, szállítóként, teremőrként, takarítóként vagy éppen jogi és pénzügyi tanácsadóként? Ki fogja megszervezni az adománygyűjtő banketteket s a jótékonysági árveréseket, a vernisszázsokat és finisszázsokat, a helyi sajtó és közönség naprakész tájékoztatását? Megannyi praktikus dilemma, melyekre korántsem csak az induláskor, de folyamatosan kell életképes és kellően rugalmas megoldást találni. Az első, máris sok mindent eldöntő lépés: a helyválasztás. A legkézenfekvőbb nyilván valamely régebb óta működő vagy frissen felújított magyar kulturális központ múzeumi gyűjteménnyel és kiállítóhellyel bővítése – amint az az Amerikai Magyar Alapítvány New Brunswick-i székházában történt –, ám ez kivételesen ritka, aránylag költségtakarékos megoldás, amely a többi már bejáratott programmal s a régebb óta működő könyvtárral, levéltárral eleve megkönnyíti a közönségtoborzást. Ám ahol ilyen esély nincs, ott „szükségből erényt” alapon kellő elszánással és leleménnyel és kell alkalmas helyet találni. Legyen az egy százéves, használaton kívüli magyar templom, majd egymást váltva három belvárosi pláza (Cleveland), egy használaton kívüli magyar apácazárda, majd egy muzeális városi könyvtárépület (Passaic), netán a hajdani eperültetvényes „Árpádhon" nem kevés munkával felújított százéves iskolája (Albany). Ha pedig a múzeumalapító maga ajánlja fel e célra impozáns családi villáját és délszaki nővényekkel pompázó, tágas díszkertjét (Berkeley), az már valóban az álmok és vágyak netovábbja. Újabb s a kezdeti helyválasztásnál nem kisebb gond lehet, ha évtizedek múltán a környezet változik meg drámai módon, s az egykor népes és eleven magyar negyedekből épp csak a célközönség: a helyi magyarság tűnik el, az elővárosokba vagy még messzebb költözve. Ez, mint közismert, többé-kevésbé minden régebbi alapítású közösségi bázishelyet: templomot, iskolát, klubot, egyesületet egyformán súlyosan érint a nyugati diaszpórában –, és korántsem csak a magyar múzeumok fenntarthatóságát veszélyezteti. Az érdemi munka csak ezután kezdődhet: az állandó kiállítások berendezése, az időszakosak rendszeres rotációja, s eközben a múzeumi infrastruktúra kialakítása, melybe éppúgy beletartozik a múzeumi kávézó és az elmaradhatatlan „gift-shop” kialakítása, mint a bankettek, díszvacsorák és jubileumi ünnepségek megrendezésének zárt vagy szabadtéri helyszínei. A tengerentúli magyar múzeumok anyaga erősen vegyes – akárcsak maga a diaszpóra! –, abban kézműves és néprajzi kollekciók éppúgy találhatók, mint magyar történelmi és ország-reprezentációs installációk, archív fényképek, helytörténeti tablók, festmények, grafikák, szobrok vagy éppen 1956-os ereklyék, röplapok, emléktárgyak. Nem csoda, hisz jobbára adományokból, „hozott anyagból dolgoznak”, s az értékmentés szándékával mindent meg akarnak mutatni, amire csak magyarként, hitük szerint, bárki büszke lehet. Ez az igyekezet leginkább zsúfolt és elegyes állandó kiállításaikon hagy erősen nyomot, melyek olykor szembetűnően merev, óvilági ízlésről tanúskodnak üvegezett tárlóikkal, népviseletbe, díszmagyarba bújtatott kirakati babáikkal és magyaros „életképeikkel”. A magyarországi látogatók számára a nemzeti múlt általuk kínált historizáló tablói és hősi panteonjai inkább csak „déja vu” élményként hatnak – noha nyilván nem is elsősorban nekik készültek, hanem markáns önreprezentációs céllal a saját diaszpóra-közösség tagjainak és a nem-magyar látogatóknak. Amiben sajátosan egyediek és autentikusak mégis, azt többnyire időszaki helytörténeti kiállításaik kínálják egy-egy évforduló kapcsán (a kiállítások részletes listáit közölve ezekről próbáltam minél teljesebb összképet adni), avagy a kortárs amerikai magyar művészek munkáinak aránylag rendszeres mustrái. Az önmuzealizáció mintái és fokozatai Röviden itt érdemes kitérni a fentiek történeti előzményére. Mindenekelőtt tisztes hommage-ként azt kell elismerni, hogy a közel kétszáz éves tengerentúli magyar diaszpórának nagyon is van oka arra, hogy büszke legyen a múltjára. Hisz nemzedékek küzdelme és emberpróbáló kemény munkája árán otthonok, iskolák, templomok sokasága épült, virágzó farmok és magyar negyedek egész sora alakult szerte Észak-Amerikában. Magyar betegsegélyző egyletek, árvaházak, idősotthonok, klubok, társaságok, kölcsönkönyvtárak, olvasókörök és munkásdalárdák alakultak sorra, közadakozásból szobrot emeltek, emléktáblákat avattak, s mindezt a magyar újságok, évkönyvek már a nagy transzatlanti kivándorlás kezdeteitől lelkesen dokumentálták, az Újvilág jelentős magyar „hozzáadott értékeként”. Hasonlóan az emlékhagyás modern közösségi formái is már az „amerikai magyar alapító atyák” hőskorában markánsan megjelentek, mint azt a legkorábbi magyar temetők sírfeliratai, a népes tablóképek vagy az évfordulós ünnepségek fennmaradt tudósításai máig is tanúsítják. Mindezekért, úgy vélem, elhibázott és hiábavaló azt firtatni, hogy vajon amerikai magyar vagy magyar amerikai emlékezetkultuszok ezek, melyek a tengerentúli magyar múzeumok gyűjteményeiben s azok prezentációjában máig szembetűnőek. Sem ez, sem az nem igaz – valójában épp annyira magyar, mint amerikai mintái ezek egy sajátos önmuzealizációnak. Hisz az önkéntesség, az amerikai adománykultúra s a demokratikus szervezeti tradíciók híján mindezen értékek, tartalmak szervezett formában, önálló közösségi intézményként meg sem jelenhettek, s mindenestül artikulálatlanok maradtak volna – ahogy végül is a nemzeti múlt s a saját diaszpóra-közösség ad értelmet, tartalmat mindezen újvilági elvnek, követendő mintának és keretszabálynak. Az önmuzealizációnak azonban megvannak a maga sajátos formái és fokozatai, s ennek legfelső foka paradox módon azzal valósul meg, ha egy jubiláló múzeum önálló albumot jelentet meg, vagy videódokumentációt készít saját múltjáról (lásd: Cleveland 35.) eredményei aprólékos számbavételével, s azokat saját honlapjára menti. (Örökkévalóságát ugyan még ez sem szavatolja – hiszen a már hét éve raktárlétre kényszerült Passaici Magyar Múzeum honlapját, Kerkayné Maczky Emese kurátor közlése szerint, hackerek már három ízben is feltörték, minden képes dokumentációját leürítve róla.) Más kérdés, és talán ezen is érdemes eltűnődni, hogy a három hagyományos, egymást kiegészítő s egymás gyűjtőkörét nem egyszer átfedő intézményforma: a könyvtár, a levéltár és a múzeum múltőrző triásza közül miért épp a legutóbbi lett a nyugati diaszpóra mára legkedveltebb, és némi túlzással lassan egyetlen „túlélő” instanciája. Gyanítom, ennek éppannyi köze lehet a felgyorsult nyelvi asszimilációhoz (nota bene a Clevelandi Magyar Múzeum honlapján magyarul már csak a címsor olvasható, holott alapító okmánya szerint az intézmény hivatalosan kétnyelvű volna!), mint a képkorszak és az élményközpontú információszerzés minden mást elsöprő világméretű trendjéhez. Ámbár a kényszerű karanténos kultúrafogyasztás és a világjárvány mai próbatételei között éppen fájó hiányuk mutatja meg, hogy a személyes találkozások és társas események mennyire fontosak – kiváltképp egy-egy diaszpóra-közösség életében.
Kontaktok: Prof. Molnár Ágoston, az AHF néhai alapító elnöke, Melissa Katko Pepin ügyvezető igazgató, Kovács Ilona könyvtáros, emigrációkutató, OSZK A tengerentúli magyar múzeumok sorában elsőként a New Brunswick-i American Hungarian Foundation (AHF) muzeális gyűjteménye kíván említést, amely mind közül a legrégebbi és leggazdagabb újvilági magyar kollekció, s amely az Alapítvány könyvtárával, levéltárával 1989 óta Hungarian Heritage Center (HHC) néven közös irányítás alá tartozva szorosan együttműködik. Maga az Alapítvány még 1955-ben az Illinois állambeli Elmhurst College-ban alakult, ahol magyar származású egyetemi tanárok és egyesületi vezetők azzal a céllal hozták létre, hogy ápolja és népszerűsítse a magyar kulturális hagyományokat az Egyesült Államokban. 1959-ben az AHF átköltözött New Brunswickbe, ahol támogatásával New Jersey Állam Egyetemén, a Rutgersen megalakult a Magyar Tanszék. 1989 májusára egy, a várostól adományozott leromlott ipari épületet közadakozásból felújítva és kibővítve az AHF új székházat kapott, amely Magyar Örökség Központ (Hungarian Heritage Center) néven immár méltó otthont adott mindhárom nagy hungarika-gyűjteményének: könyvtárának, levéltárának és múzeumának. Ezzel a nyugati magyar diaszpóra máig legnagyobb önálló intézménye, kutató- és emlékhelye jött létre.
A múzeumi kollekció fenntartásának és gyarapításának mikéntjéről, időszaki és állandó bemutatóiról, továbbá a tengerentúli és itthoni partnerszervezeteivel közösen indított programokról az Alapítvány igazgatótanácsa és – 2016 óta, Molnár Ágoston alapító elnök elhunytával – az ügyvivő igazgató, korábban Hajdú-Németh Gergely, jelenleg Melissa Katko Pepin dönt. A múzeumi részlegnek önálló kurátora, állandó munkatársa nincs, korábban fizetség nélkül sok éven át Fazekas Patrícia vállalta e feladatot. Tételes műtárgyjegyzék vagy műtárgyismertető tudtommal nem készült. Szabó Lilla magyarországi művészettörténész közlése szerint 2012-ben ő maga kutatta, rendezte és részben jegyzékelte a Múzeum műtárgyraktárának képzőművészeti anyagát, de munkája eredményét eddig nem publikálta még. Krizsán Árpád közlése szerint nemrég ugyanide került az Amerikai Magyar Könyvtártól és Történeti Társulattól a Feleky-gyűjtemény, továbbá az 1939-es New York-i Világkiállítás sok viszontagságot megért magyar műtárgyainak egy része is – így egy egyedülálló Zsolnay-kollekció –, amit korábban évtizedekig a New York-i Magyar Házban tároltak. A Múzeum földszinti állandó kiállításának anyagát (archív fotók, festmények, műtárgyak, magyar történeti emlékek, népviseletek, helytörténeti emlékanyag) zsúfolásig megtöltött emeleti műtárgyraktárának kincsei Az AHF kezdetben szerény, kisebb vendégtárlatokat kínált külső helyszíneken, így a Rutgers Egyetem Könyvtárában, az ugyancsak helybéli Robert Wood Johnson Klinika aulájában vagy a New York-i Plaza Hotelban. Hasonlóan a Lincoln Center New York-i Könyvtára fogadta be a világhírű magyar hegedűművész, Szigeti József emlékének szentelt tablókat is. Pár évvel később az Alapítvány korai központjában (New Brunswick, 177 Sommerset Street), nem túl nagy, ám végre saját kiállító térhez is jutott, ahol már rendszeresen közzé tehette tárlatait. E jellemzően egynapos korai bemutatók többnyire egybeestek a város hagyományosan június elején rendezett Magyar Fesztiváljával, melynek fő szervezője és programjainak helyszíne szintén az AHF volt. Az Alapítvány időről időre szívesen mutatta be értékes új szerzeményeit: így az adományként hozzá került régi magyar éremgyűjteményeket vagy Charleston legendás hőse: Kováts Mihály huszárezredes (1724–1779) emlékérmeit a Rutgers Egyetem Zimmerli Művészeti Múzeumában. Készséggel járult hozzá New Jersey Állam trentoni Múzeumában a helyi bevándorló közösségek kulturális örökségét bemutató sorozat magyar mustrájához is. Az etnokulturális intézmény távlati célja azonban egy kellően tágas önálló kiállítótér volt, ahol saját gyűjteménye legjavát egy reprezentatív állandó tárlattal tudja bemutatni, és emellett változatos témájú, műfajú időszaki kiállításokat is kínálhat közönségének. Ennek jött el az ideje, amikor 1989 májusában végre birtokba vehette új székházát, a Sommerset Street 300 alatti modern saroképületet. Az eredetileg tűgyártó üzemnek épült kétszintes házat Papp László connecticuti magyar építész tervei alapján 3 millió dolláros adománygyűjtésből teljesen átépítették, s abban mindhárom nagy gyűjtemény – a könyvtár, a levéltár és a múzeum – a méltó helyére kerülhetett végre. Az AHF 1989 tavaszán ünnepélyesen átadott székhelyével Magyar Örökség Központként egyben új nevet kapott, ezzel is hangsúlyozva abbéli szándékát, hogy éppúgy kíván az összmagyar múlt szellemi őrhelye és tárgyi kultúrájának gyarapítója lenni, mint az amerikai magyarság ezzel egy tőről fakadó, ám sokban markánsan eltérő hagyományainak továbbéltetője. A székházépítést támogató több száz adakozó neve az előtérben egy hálatáblán ma is olvasható. Új, impozáns helyén az alapítványi gyűjtemények látogatottsága megnőtt, s a sok műtárgyfelajánlásból a múzeumi kollekció is szépen gyarapodott. Ez utóbbiból az állandó kiállítás feljavításán és az új szerzemények alkalmi bemutatóin kívül az épület irodáiba, folyosójára és közösségi tereibe is bőséggel jutott. Ezzel együtt az elmúlt három évtizedben a Magyar Örökség Központ időszaki kiállításait jellemzően inkább vendégtárlatként, magángyűjtők, művészek vagy más partnergyűjtemények kölcsönzött anyagaiból rendezte. 1990 után mind jobban támaszkodott az anyaországi múzeumok gyűjteményeire is: így a debreceni Déri Múzeum, a kecskeméti Naiv Művészeti Múzeum, a budapesti Bélyegmúzeum vagy a mezőkövesdi Matyó Múzeum kollekcióira. Az ó- és újhazai néprajzi bemutatókat az amerikai magyar közönség mindig is hálásan fogadta, miként a Múzeum a magyar kemenceépítés hagyományát bemutató saját rendezésű tárlata is szép sikert aratott nemcsak New Brunswickban, de tucatnyi más amerikai kiállítóhelyen is. Nem voltak kevésbé népszerűek a szőttesek, hímzések és fazekas munkák mustrái vagy az őrségi népi bútorok vendégkiállításának tárgyai sem. Egyidejűleg a Múzeum szívesen kölcsönzött egyedi darabokat vagy akár komplett kiállításokat a már-már áttekinthetetlenül szerteágazó amerikai múzeumi hálózatból is. (Jellemző példa erre a Georgia Museum of Art reprezentatív Karasz Ilonka életmű-tárlata 2004–2005.) Kiváltképp sokat köszönhet a New Brunswick-i Múzeum a néhai Nicolas Salgó volt budapesti amerikai nagykövet önzetlen pártfogásának, aki vagy fél tucat reprezentatív tárlat teljes anyagát adta kölcsön egyedülállóan gazdag (mintegy 350 darabos!) 19–20. századi magyar festmény-gyűjteményéből, mi több, Dr. Botár Olivér művészettörténész személyében egy elsőrendű kurátort is felkért a válogatáshoz. („Két évszázad magyar festészete” + két nagy Munkácsy-kiállítás + Mednyánszky László, Szőnyi István és kortársai stb.) A New Brunswick-i gyűjtemény igen gazdagon reprezentálja a Magyarországról indult, ám sikeres művészpályáját már Amerikában befutott alkotók: képző- és iparművészek, fotográfusok életművét, melyekből az elmúlt évtizedekben számos egyéni bemutatót és csoportos kiállítást rendeztek. A történelmi témák, események és évfordulók újabb elmaradhatatlan kiállításcsoportot alkotnak. Kossuth amerikai fogadtatásának két nagy tematikus tárlatot is szentelt a Múzeum, melyek egyszerre reprezentálták mind az óhazai, mind az újvilági függetlenségi hagyományt. A Honfoglalásra, a Millenniumra és a Millecentenáriumra a „Magyarország 1100 éve” című kiállítás reflektált. A múlt századelő Budapestjének képei a „boldog békeidők” és a magyar impérium nosztalgikus ábrándjait idézték fel (nota bene épp a transzatlanti magyar kivándorlás tömegessé válásának éveiből!). Trianon 100. évfordulójának furcsamód nincs nyoma a tárlatai repertoárjában – v.ö. Passaic vagy Cleveland magyar múzeumainak hangsúlyos mementóival! –, talán a világjárvány kitörése söpörte el a 100 évfordulós megemlékezést. A magyar Holocaustot viszont – közelről, távolról – egy Bartók és egy Wallenberg életrajzi tárlat is felidézte, továbbá a svájci alkonzul, Carl Lutz bátor embermentő missziójának fotókiállítása, Randolph Braham megnyitó szavaival a vernisszázson. New Brunswicknak 1956-ról is akadt eredeti saját mondandója: Camp Kilmer, a szomszédban felállított jó harmincezres Amerikai magyar menekülttábor, amelynek kartonjai és dokumentumai máig az emeleti Archívumban sorakoznak. Végül egy markáns műfaji csoport kíván említést: az amerikai magyar fotográfusok tárlataié. Ezekben, nem egyszer önellátóan, saját gyűjteményéből állíthatta össze a Múzeum egy-egy csoportos vagy egyéni tárlata anyagát, megannyi elsőrendű „fényrajzolótól”: a kemény dokumentaristák, a szociofotósok, a portrékészítés mesterei vagy éppen a lírai realisták köréből. A színvonalat a névsor is jól jelzi: a Capa fivérek: Robert és Cornell, André Kertész, John Albók, Suzanne Szasz, Muki Munkácsi és társaik munkái rendszerint többször is, mind láthatók voltak az AHF-székház falain kiállítva.
1956 Nicholaus Hornyansky 1960 Kossuth és Amerika Domján József olajfestményeinek és színezett fametszeteinek kiállítása a „Magyar Hét” rendezvénysorozatának részeként a Rutgers Egyetemen – New Brunswick, NJ, 1960. november 11–21. 1970 Magyar mesterek munkái (XI–XX. század) 1979 Magyar pénzérme-bemutató (XI–XVI. század) és Kováts Mihály huszárezredes (1724–1779), az amerikai függetlenségi háború hősének emlékkiállítása, hősi halála 200. évfordulóján – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1979. június 9. 1981 Bartók Béla 100 1983 Magyar grafikusművészek csoportos tárlata Joseph Csatári festőművész és illusztrátor tárlata – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1983. június 4. 1984 „Mi, a nép...” New Jersey állam nemzetiségei – A magyarok bemutatkozása 1985 A szőlészet, borászat magyar hagyománya – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1985. június 1. 1986 Magyar paraszti bútorok – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1986. június 7. 1987 Magyar emlékek 1988 A kemence Magyarok New Brunswickban Hollywoodi hírességek 1989 Sorsok és korszakok fordulóján A „Nemzetek karácsonyfái” első ünnepi fesztivál – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1989. december 10. – január 7.  1990 Stevan Dohányos életműve Suzanne Szasz: A New Brunswick-i magyar közösség Két évszázad magyar festészete „Nemzetek karácsonyfái” 2. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1990. december 2. – 1991. január 12. 1991 Mai magyar képzőművészet Múzeumunk, könyvtárunk és levéltárunk kincseiből – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1991. június 1. – 1992. január 31.; Magyar népművészek mestermunkái „Nemzetek karácsonyfái” 3. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1991. december 1. – 1992. január 31. 1992 Budapest 1900 – archív fényképeken Zsolnay géniusza „Nemzetek karácsonyfái” 4. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1991. december 6. – 1992. január 31. 1993 „Az én népem” – Erdély arcai Matyóföld népművészete és díszítőhímzése „Nemzetek karácsonyfái” 5. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1993. december 5. – 1994. január 30. 1994 Kossuth Lajos Magyarországon és a fiatal Amerikában Három nemzedék mesterei Raoul Wallenberg 50 éve érkezett Budapestre Magyar nyomatok, önarcképek, budapesti és vidéki tájképek „Nemzetek karácsonyfái” 6. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1994. december 4. – 1995. január 29. 1995 Munkácsy Mihály (1844–1900) trilógiája Hommage à Würtz Ádám (1927–1994) „Csak tiszta forrásból” „Nemzetek karácsonyfái” 7. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1994. december 3. – 1995. január 28. 1996 Hommage à Zombory Éva Magyarország 1100 éve „Nemzetek karácsonyfái” 8. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1996. december 1. – 1997. január 26. 1997 Hommage à Marton Munkácsi, „Muki” Az amerikai magyar zsidóság kincsei Hommage à Joseph Domján „Nemzetek karácsonyfái” 9. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1997. december 7. – 1998. január 25. 1998 Victor Vasarely emlékkiállítása Arthur Podolini-Volkman Szuzanne Szasz „Nemzetek karácsonyfái” 10. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1998. december 6. – 1999. január 31. 1999 Laszlo Ispanky amerikai magyar festőművész kiállítása – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1999. február 21. – május 2.; Kovács László magyarországi vendégművész rajzai és festményei – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1999. április 18. – június 6.; „Nemzetek karácsonyfái” 11. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 1999. december 5. – 2000. január 30. 2000 Munkácsy az Új Világban „Egykor és ma...” Benyovszky Móric Herend a művészi magyar porcelángyártás mintaműhelye Mednyánszky László báró művészete „Nemzetek karácsonyfái” 12. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2000. december 3. – 2001. január 28. 2001 „Egy nép kiáltott...” 2002 „Az Óvilágból – az Újvilágba” „Felfénylik a sárga csillag” Kossuth Amerikában Joseph Csatári: Egy művészi pályakép színterei Amerikában – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2002. december 2. – 2003. január 27.; „Nemzetek karácsonyfái” 13. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2002. december 2. – 2003. január 27. „Nemzetek karácsonyfái” 14. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2002. december 1. – 2003. január 26. 2003
„Budapest és Erdély az én lencsémen át...” „Külföldi mindenütt – mégsem idegen”
„Nemzetek karácsonyfái” 15. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2003. december 7. – 2004. február 1. 2004 Nobel-díjas magyar tudósok portrésorozata Varázslatosan modern: Karasz Ilonka (1896–1981) képei Jelentős régészeti ásatások Magyarországon, 1975–2000 „Nemzetek karácsonyfái” 16. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2004. december 5. – 2005. január 30. 2005 Benső béke – viharos időkben Magyar emlékek – André Kertész fényképei „Kertek, erdők – s a vad világ azokon túl...” József Attila élete és költészete „Nemzetek karácsonyfái” 17. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2004. december 4. – 2005. január 29. 2006 Magyar örökség Amerikában 40 év alkotásai: Szabó Balázs festőművész kiállítása Hope, Despair, and Triumph „Nemzetek karácsonyfái” 18. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2006. december 3. – 2007. január 28.
2007 Budapesttől Allentownig. Kürz János (1907–1990) retrospektív kiállítása. Festmények, nyomatok, kollázsok. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2007. március 18. – szeptember 2.; Dynamic Color: Domján József festményeinek posztumusz kiállítása. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2007. szeptember 23. – 2008. március; „Nemzetek karácsonyfái” 19. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2007. december 4. – 2008. január 29. 2008 Magyar grafika: Magyar plakátok, reklám és alkalmi grafika, 1910–1980. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2008. március 16. – szeptember 14.; Carl Lutz és a legendás budapesti üvegház. Fotókiállítás, Randolph Braham megnyitó előadásával – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2008. szeptember 7–14.; „Nemzetek karácsonyfái” 20. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2008. december 3. – 2009. január 29. 2009 Magyar népművészeti kiállítás. A múzeumi gyűjtemény újabb szerzeményei. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2009. április 19. – 2010. február 28.; Kaleidoszkópos fotómontázsok. Elizabeth Molnár Rajes kiállítása. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2009. július–augusztus; Halasi csipke. Kiállítás Horváth István anyagából. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2009. december 6. – 2010. január 31.; „Nemzetek karácsonyfái” 21. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2009. december 6. – 2010. január 31. 2010 „Nemzetek karácsonyfái” 22. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2010. december 5. – 2011. január 30. 2011 „Nemzetek karácsonyfái” 23. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2011. december 4. – 2012. január 29. 2012 „The Collection”. Az Alapítvány gyűjteményeinek legértékesebb darabjait bemutató kiállítás. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2012. június–december; „Nemzetek karácsonyfái” 24. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2012. december 6. – 2013. január 31. 2013 „Nemzetek karácsonyfái” 25. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2013. december 5. – 2014. január 30. 2014 Éva Zeisel: Life, Design, and Beauty. A 105 évesen elhunyt Zeisel Éva formatervező, keramikus műveinek bemutatója. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2014. február; „Nemzetek karácsonyfái” 26. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2014. december 4. – 2015. január 29. 2015 „Nemzetek karácsonyfái” 27. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2015. december 6. – 2016. január 31. 2016 Joseph Buhaly grafikusművész kiállítása – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2016. május; Camp Kilmer, 1956–1957 „Nemzetek karácsonyfái” 28. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2016. december 5. – 2017. január 30. 2017 Domján József festő és fametsző művész kiállítása (Kurátor: Magyar Kálmán) – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2017. október – 2018. április; „Nemzetek karácsonyfái” 29. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2017. december 4. – 2018. január 29. 2018 Más-más szemmel „Nemzetek karácsonyfái” 30. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2018. december 6. – 2019. január 31. 2019 Csomortáni Gál László erdélyi festőművész kiállítása – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2019. november; „Nemzetek karácsonyfái” 31. – AHF Múzeum, New Brunswick, NJ, 2019. december 5. – 2020. január 30. Mindent egybevetve 1956 óta az Alapítvány több mint 100 időszaki kiállítást mutatott be mintegy 100.000 látogatójának – köztük reprezentatív önálló rendezések, portrék, pályaképek, évfordulós és korszak-mementók, vendég- és vándorkiállítások egész sorát. Ezentúl múzeumi anyagához újabban online belépőt is kínál egyéni előfizetőknek – de a magyar szervezetek: iskolák, klubok, könyvtárak számára ingyenes a virtuális múzeumlátogatás.
Kontaktok: Szarvasy Mihály, a Magyar Ház korábbi vezetője és Krizsán Árpád, az Amerikai Magyar Könyvtár igazgatója A Manhattanben, az egykori magyar negyed szívében az Upper East Side 82. utcájában magas épületek közt megbúvó háromszintes közösségi ház immár 55 éve szolgálja a város magyarságát rendszeres programjaival és alkalmi kulturális eseményeivel. A New York-i magyar közösség öt képviselője – Schell Péter, Neuman Ede, Pulvári Károly, Chorin Ferenc és Eckhardt Tibor, akik a Széchenyi István Társaság, a Magyar Katolikus Liga, valamint az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat keretei között tevékenykedtek – 1963 nyarán hozta létre az Amerikai Magyar Irodalmi és Oktatási Alapítványt, melyet adómentes nonprofit szervezetként 1964 tavaszán jegyeztek be. A három társaság az alapító tagok segítségével a New York-i Német Tornászegylettől 1966 őszén vette meg a Magyar Ház patinás, jó százhúsz éves épületét, ami eredetileg a modern táncművészet és koreográfia úttörő művésze: Isadora Duncan otthona, próba- és bemutatóterme volt.
A New York-i Magyar Ház ez idő szerint három szervezet: az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat, a Széchenyi István Társaság, továbbá a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség közös tulajdonában van. Az elmúlt bő fél évszázad alatt a Ház több tucat helyi és országos magyar egyesület, kör, klub és mozgalom rendezvényeit is befogadta, és működését a multikulturális metropolisz szelleméhez híven máig is a nyitottság jellemzi. A New York-i Magyar Ház vizsgálatunk tárgyát tekintve némiképp rendhagyó intézmény, hisz önálló múzeuma, állandó kiállítása – az alagsori tálalóhelyiség néhány vitrinjének néprajzi anyagán kívül – nincs, értékes műtárgyai és rendszeres kiállításai azonban a nyugati magyar diaszpóra minden manapság működő múzeumánál nagyobb múltra tekintenek vissza. E különös paradoxon megértéséhez pedig, ha csak röviden is, okvetlen ki kell itt térnünk néhány, a Magyar Ház alapításánál jóval korábbi előzményre.
Az 1939 tavaszán, a második világháború kitörése előtt pár hónappal megnyílt New York-i Világkiállítás öt földrész népeinek sokáig utolsó békés találkozója és reprezentatív bemutatkozási alkalma volt. Impozáns pavilonjait az amerikai magyarok közül is sokan felkeresték, sőt, a Világkiállítás „Magyar Napján” zászlókkal, népviseletben valóságos zarándokmenetben vonultak fel itt, mint azt az egyik legkiválóbb amerikai magyar fotográfus: John Albok – Albók János – remek helyszíni fényképsorozata is tanúsítja.4 A magyar bemutató megtekintése után a látogatók egy jóízű magyar ebédet vagy vacsorát is elkölthettek a Magyar Pavilon Gundelék által vezetett éttermében, amely a Világkiállítás egyik legjövedelmezőbb vállalkozásának bizonyult. Ámde alig két év múlva a New Yorkban rekedt teljes magyar világkiállítási anyagot „ellenséges hadviselő állam tulajdonaként” könyörtelenül lefoglalták, s egészen az 1950-es évek közepéig az raktári áristomban raboskodott. Hasonló balsorsra jutott Charles Feleky (1865–1930) páratlanul értékes, negyven éven át gyűjtött, jó 6000 kötetes, javarészt angol nyelvű hungarika-könyvgyűjteménye5 is. Miután a megszállott bibliofil és tengerentúli magyar emlékanyag-gyűjtő, a Martin Beck Színház zenei igazgatója 1930-ban elhunyt, negyven év alatt felhalmozott gyűjteményét özvegye eladta a Magyar Múzeumok Szövetségének (MMSZ), amely bejegyzett szakmai szervezet tevékenységét a Magyar Állam is jelentős összegekkel támogatta. Az MMSZ a Feleky-gyűjteményt a magyarországi kiadók több ezer tételes nagylelkű könyv- és periodika-adományaival Magyar Referencia Könyvtárrá bővítette, amely 1938. április 20-án nyílt meg New Yorkban. Ennek teljes anyagát azonban 1942 végén az Ellenséges Hadviselő Államok Javait Kezelő Hivatal lefoglalta, s a New York-i Columbia Egyetemen helyezte letétbe.
Mi lett vajon e két nagy értékű magyar könyv- és műtárgykollekció későbbi sorsa? Ami a New York-i 1939-es Világkiállítás magyar bemutatóját illeti, ennek korabeli katalógusán kívül szerencsére egy későbbi ismertetője – még ha nem is tételes műtárgyjegyzéke – fennmaradt egy 1960-as angol nyelvű brosúrában. Szerzője: Alexander St. Ivanyi6 – Szentiványi Sándor, az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat alapító elnöke, 1945 előtt unitárius püspök, magyar parlamenti képviselő, a Magyar Vöröskereszt elnöke, utóbb a Harvard Egyetem professzora – nyolcoldalas brosúrájának 3. „Art Treasures” (Műkincsek) pontja alatt tételesen felsorolja és sorra bemutatja a nevesebb magyar művészek – Csók István, Vaszary János, Benczúr Ida, Aba-Novák Vilmos, Mattioni Eszter, Márffy Ödön, Márton Ferenc, Molnár C. Pál, Telkessy Valéria, Farádi-Veres Izabella, Komáromi-Kacz Endre és Rainerné Istvánffy Gabriella – alkotásait, a kevésbé ismertekről pedig ugyanitt egy névsort közöl: Lóránt E., Schütz T., Hranitzky I., Erdélyi L., Lohwag E., Klammer M., Szánthó M. Szűts P., Porter P., Fehér I., Demeczky I., Ráth O., Perczel M., Péchy-Rónay K. Weil E., Barna I., Jaritz J., Somogyi J., Szuly A., Hevesi M., Endrész A., Hadzsi O. neveivel. Mustrájában külön is kiemeli Borbereky-Kovács Zoltán és Medgyessy Ferenc nagyméretű bronz szobrait. „Mindezen túl – zárja műtárgy-ismertetőjét Szentiványi – a Történelmi Társulat tulajdonában több száz művészi vagy történeti értékű kisebb tárgy is van, melyek közül külön említést érdemel a két elsőrangú Zsolnay és Herendi porcelán gyűjtemény.” Szarvasy kutatásai nyomán arra jutott, hogy mivel Szentiványi 1960-ban pontosan nem ismerte a magyar művek eredetét, ezért a több forrásból a Házba került műtárgyakat mind egybesorolta, noha azoknak csak egy része szerepelt az 1939-es New York-i Világkiállítás kortárs magyar művészeti mustráján. Mint kiderült, a Világkiállítással egy időben a New York-i Riverside Múzeumban 1939 októberétől 1940 januárjáig merész újdonságként egy nagyszabású nemzetközi női képzőművészeti tárlatot is rendeztek „International Women: Painters-Sculptors-Gravers” címmel, melyen ausztrál, cseh, francia, görög, olasz, holland, norvég, lengyel és svájci alkotók között vagy húsz magyar női művész is bemutatta munkáit. (Zömmel az ő neveik keverednek Szentiványi fenti listáján is a kortárs magyar bemutató férfi művészeiével.) Köztük számos kiváló tehetség akadt, még ha mára már alig ismertek. Szarvasy többek közt egy 1939-es angol nyelvű prospektust is talált a kiállításról, mely alapján a Könyvtárban őrzött képek forrása megbízhatóan azonosítható. Ezenkívül a gyűjtemény harmadik csoportjaként több értékes festmény is bekerült a Ház műgyűjteményébe más-más adományozóktól, főként a Pathy családtól. Mint Szentiványi kiemeli, a Történelmi Társulat az Ellenséges Hadviselő Államok Javait Kezelő Hivataltól jórészt megvásárolta a magyar művészeknek az 1939-es New York-i Világkiállításra küldött, majd a háború alatt lefoglalt alkotásait. A gyűjtemény különleges értékét a szerző szerint az adja, hogy az egykori magyar művészet legjaváról nyújt impozáns összképet. A kollekciót bronz szobrok, festmények, kerámiák, fém- és textilmunkák alkotják az 1930-as évek élvonalbeli hazai magyar művészeitől. Miként a szerző hangsúlyozza, az Amerikai Magyar Könyvtárat és Történelmi Társulatot 1955-ben éppen azzal a szándékkal hozták létre, hogy e két páratlan értékű hungarika-gyűjteményt az amerikai kormányszervektől a magyar diaszpóra számára megszerezzék, miután az ismét ellenséges hatalmi tömbhöz tartozó Magyarország azt vissza nem kaphatja. Lássuk, újabb hatvan év távlatából, vajon sikerrel járt-e ez a makacs erőfeszítés! Ami pedig a Feleky-gyűjteményt illeti, azt hiába is próbálták magyar referencia-könyvtárként megszerezni, akárcsak kölcsön vagy tartós letét formájában is. Ennek utóélete, ha lehet, a világkiállítási anyagénál is hányatottabb. A háború után, 1953-ban a washingtoni Kongresszusi Könyvtár (KK) a komplett magyar referencia-könyvtárrá bővített Feleky-gyűjteményt, valós értéke töredékéért – potom 2000 dollárért!7 – megvásárolta, ám helyhiány miatt utóbb csak annak kisebb részét kívánta Vajon hová lett a Feleky-gyűjtemény és a magyar világkiállítási anyag az archív iratokban még fel-feltűnő több száz kisméretű műtárgya, történeti emléktárgya? Erről csak kevés megbízható adat van, ám az eltelt sok évtized alatt alighanem a legtöbbje „új gazdára lelt”.
Szerencsére Krizsán Árpád, a Magyar Könyvtár igazgatója az értékmentést komolyan véve Szarvasyval vállvetve kívánja a teljes műtárgyi anyagot és annak történetét feltérképezni. Biztató az is, hogy Szarvasy a műkereskedelemben korábban többször is sikerrel bukkant nyomára a Magyar Házból ellopott világkiállítási műtárgyaknak, például Zsolnay vázáknak. Az 1990-es években szintén a Házból tűnt el Aba-Novák „Falusi vásár” című híres festménye is, amit húszéves kutatás után egy árverés előtt két nappal sikerült felfedezni, majd bírósági úton visszaszerezni. „Műtárgyainkat épp most próbáljuk rendezni, jegyzékelni, azonosítva a veszteségeket – közli Krizsán Árpád, a gyűjtemény jelenlegi gazdája. – A megmaradt anyagot részben őrzött külső helyen tároljuk, részben itt, a Ház egyik szobájában. Ezenkívül van egy nagyméretű (kb. 2×3 méteres) 19. századi olajképünk, ami a nagytermünk falát díszíti; egy Munkácsy-tanítvány, Hans Temple festménye »Falusi kocsma, képviselőválasztás előtt«. (Pathy László adománya, amely Kairón át kalandos úton hajón érkezett New Yorkba.) A világkiállításról maradt Zsolnay-gyűjteményünk szerencsésen megmenekült, és őrzésre a New Brunswick-i múzeum raktárába került. Ezenkívül nálunk van a háború idején zárolt, majd általunk megvett másik anyag: a női művészeti kiállítás magyar kollekciója is 1939–40-ből.”
A New York-i Magyar Ház időszaki kiállításai Néhány szót a New York-i Magyar Ház kiállításairól.
A korábbi évtizedek egyik nagyszabású reprezentatív kiállítása 1971-ben volt látható Nyugati Magyar Sajtó- és Könyvkiadás címmel – az anyagot összeállító Gyimesy Kásás Ernő festőművész, kurátor és újságíró jóvoltából, aki e kiállítással egyidejűleg New Yorkban első ízben a Nyugati Magyar Könyvnapokat is megrendezte. 2015 2015. december – Balog István festőművész, a nagyenyedi nyári alkotótábor-alapítójának tárlata. 2016 2016. március – két kiállítás a nagyteremben: 2016. június – „Domján 110”. Kiállítás Domján József festő és fametsző művészmunkáiból a művész születésének 110. évfordulóján a nagyteremben (Kurátor: Magyar Kálmán) 2016. október 23. – „1956 Mérföldkövek” 2016. november 8. „120 éve született Márton Áron” – emlékkiállítás posztereken a gyulafehérvári katolikus püspök karizmatikus személyiségéről és életútjáról, a Pro Patria Egyesület közös rendezésében. 2018 2018. május – Kárpátalja kincsei: Perl János fotókiállítása és Hrivnák Tünde beregi szőttesgyűjteménye a nagyteremben; 2018. május – A fotószakkör tagjainak fényképkiállítása az Amerikai Magyar Könyvtárban. 2019 2019. február – André Kertész fényképkiállítás a nagyteremben; 2019. november – 100 éves a Bauhaus. Breuer Marcell törékeny robosztussága. (A fentieken kívül további fotókiállításokat is terveznek a közeljövőben.) Az új elnök, Krizsán Árpád kezdeményezésére 2020 nyarán az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat fotóarchívumot nyitott a magyarországi Fortepan közösségi archívummal együttműködve a nyugati magyar diaszpóra régi fényképeinek gyűjtésére, digitalizálására és közzétételére. Az új gyűjteménybe máris értékes szerzemények érkeztek, melyekből már a Hungarian Archives című honlapjára is felkerült néhány.9 Így a Külföldi Magyar Cserkész Szövetség számos archív fotója (az adományt a nemrég elhunyt Mauksch Péter válogatta és rendezte 9 nagy albumba), archív fotók és kiadványok Szarvasy Mihály magánkönyvtárából és művészeti archívumából, továbbá Pelényi János volt washingtoni magyar nagykövet hagyatéki gyűjteménye, amely, többek között, neves amerikai és magyar – részben 1945. utáni emigráns – politikusok és közéleti szereplők portréit tartalmazza, többek között: Franklin Delano Roosevelt elnök, H. H. Bandholtz tábornok, Cordell Hull külügyminiszter, Gladys Vanderbuilt, Apponyi Albert, Bethlen István, Teleki Pál, Eckhardt Tibor, Széchényi László, Pelényi János és László János nagyméretű és dedikált műtermi felvételeit.
Kontaktok: Szentkirályi Endre, Andrew Lázár, Magdolna Mészáros Vegyes és igen nagy anyag: tárgyi folklór, műtárgyak, archív fényképek, továbbá számottevő könyv-, sajtó- és kéziratgyűjtemény. Főként helytörténeti forrásértéke jelentős, mint a NewYork-i utáni második legnagyobb észak-amerikai magyar közösség etnokulturális tárgyi és szellemi hagyatéka. (A Clevelandi Magyar Örökség Társaság könyvtári és sajtóanyagáról lásd fentebb Szentkirályi Endre részletes ismertetőjét, alább csak a múzeumi kollekció bemutatása következik.) Az immár 35 éves gyűjteménynek tételes inventáriuma nincs; a Múzeum igazgatója és kurátora, Andrew Lázár közlése szerint a különféle részgyűjtemények jegyzékelése és szortírozása jelenleg is tart, és a Társaság igazgatótanácsa csak ennek elkészültével hoz majd döntést arról, hogy abból mi kerüljön nyilvánosságra a kutatók és a nagyközönség tájékoztatásaként.
1985-ben egy kicsiny, de lelkes csoport kezdeményezte a Társaság és annak égisze alatt a Múzeum létrehozását. Rögzítették annak küldetésnyilatkozatát, miszerint célja általában a magyar kulturális örökség megőrzése és kiváltképp a clevelandi magyarok múltjának elevenen tartása annak érdekében, hogy azt nemcsak a város, de a tágabb clevelandi körzet (Greater Cleveland) magyar lakossága is megismerhesse. Az alapítók lefektették a múzeum működési szabályzatát, fenntartásához adómentes státuszt kértek, és hivatalos használati nyelveit az angolban és a magyarban határozták meg. (Honlapja azonban mára tisztán angol, csupán a címsora kétnyelvű.) Döntés született a tisztségviselőkről, az igazgatótanács tagjairól és a segédszemélyzetről, valamint arról is, hogy munkájáért fizetség nem jár senkinek. A Múzeumot azóta is kizárólag önkéntesek működtetik.
Eközben az igazgatótanács továbbra is kereste tartós és múzeumi célokra alkalmas helyét a városban. Ami korántsem volt könnyű, mivel viszonylag nagy befogadó képességű, a város bármely pontjáról könnyen megközelíthető és alacsony bérű épületre volt szüksége. Végül Friedrich Ottó, a Múzeum egykori igazgatója, szorgos utánjárása eredményeként sikerült egy alkalmas helyszínre találni a kelet-clevelandi Richmond Mallban, ahol 1996 őszén a Clevelandi Magyar Múzeum ismét megnyílhatott. Habár európai szemmel rendhagyónak tűnhet, hogy egy múzeum egy nagyvárosi plázában találjon otthonra, e választás két éven át sikeresnek bizonyult, miként azt megsokasodott kiállításai és más rendezvényei mutatják. A Richmond Mall vezetősége azonban 1998-ban jelentős felújítási munkába fogott, s a Múzeum azt követően a megemelt bérleti díjat már nem tudta fizetni. A gyűjtemény így ismét evakuálásra s egy időre „raktár-létre” kényszerült, amíg egy hasonló lehetőség nem adódott – egy másik bevásárló központban: az Euclid Square Mallban, ahol 1999. május 15-én újra megnyithatta kapuit közönsége előtt. Új helye tágasabb, nyitottabb volt, mint az előző, ami állandó és időszaki kiállításainak egyaránt javára vált; bemutatói sokszínűbbek, változatosabbak és impozánsabbak lettek. Andrew Lázár kurátor kiváló munkát végzett, pompás magyar miliőt teremtve a kiállítótermekben. A könyvtári részleg is tágasabb helyre került, és több tér jutott a múzeumi ajándékbolt gazdag kínálatának is. Ennél is fontosabb, hogy a galériának nevezett múzeumi részben végre elég hely jutott, hogy az estélyeken, beszélgetéseken és előadásokon akár százfőnyi közönség is kényelmesen elférjen. A Clevelandi Magyar Múzeum híre és elismertsége egyre nőtt, mind több adománnyal, könyvvel és műtárggyal gazdagodott, s immár ajándékboltja is jelentős üzleti forgalmat bonyolított. Elsőként a Richmond Mallban rendezték a Múzeum azóta is évről évre visszatérő „téli vacsoraestjét”. A pláza szemközti előcsarnoka is kiváló helyszínnek bizonyult asztalok, székek és alkalmi dekorációk elhelyezésére, melyek szintén nagyobb közönséget vonzottak a múzeumba. Ez a jól bevált elrendezés maradt meg később az Euclid Square Mallba költözve is, ahol a Múzeum „Taste of Hungary” névvel meghirdetett vacsoráin már több mint száz vendéget is fogadni tudott magyar ételeket és borokat kínálva. Ám eljött az ideje ismét, hogy a Múzeum új helyet keressen magának, mely ezúttal Cleveland belvárosában az Erieview Galériában várta egy elegáns pláza második emeletén. Új otthonára az ünnepi megnyitón: 2003. május 15-én 450 látogató volt kíváncsi, s az avatószalagot maga a város polgármestere vágta át. Ezen az eszményi helyszínen, ami Cleveland bármely pontjáról könnyen elérhető, kellően tágas tér jut a Múzeum minden részlegének: a kiállítóhelyeknek, a könyvtárnak, az előadóteremnek és az ajándékboltnak is. Az állandó kiállítás tárlóiban a magyar népművészeti viseletek kaptak helyet a főrangúak ünnepi öltözékei mellett. A népi kerámiák és porcelán műtárgyak szintén önálló bemutatóhelyen láthatóak, akárcsak a hajdani clevelandi magyar életet idéző impozáns tárlat, benne külön egyháztörténeti gyűjteménnyel, a város legkorábbi – még 19. század végi – magyar templomait és gyülekezeteit bemutatva. E körül a kerengő galéria egész éven át különböző időszaki tárlatok helyszínéül szolgál. Számos ilyet láthatott már a közönség a magyar népi hímzés, fazekas- és porcelánművesség köréből, a kortárs clevelandi magyar művészek munkáiból vagy a magyar érdekű történelmi eseményekről, korszakokról. A tágas előadóteremben októbertől júniusig havonta egyszer magyar témájú előadásokat hallgathat, láthat a közönség. Ezek történelmi vagy földrajzi érdekűek, jeles magyarok pályáját idézik fel, vagy mint a „Hungarian Food for Body and Mind” rendezvénysorozat, havonta felváltva egy-egy szakácstanfolyami leckét társít ínyenceknek szánt olvasmányélményekkel.
A Múzeum más etnikai közösségek múltja és kultúrája iránt is nyitott. Így például 2004 őszén önálló kiállítással emlékezett meg az ezeréves lengyel-magyar barátságról, melyet a clevelandi Lengyel Kultúra Házában, majd Chicagóban és New Yorkban is bemutattak. Mára a Múzeum lett a clevelandi magyar amerikai élet legfőbb szervezője és központja. Mint ilyen éppúgy szívesen látja előadóként egy-egy téma helyi szakértőit, mint magyarországi vendégeket, politikusokat, művészeket, egyháziakat és más ismert közszereplőket. A nyugdíjasoktól a kisiskolásokig számos helyi csoport rendszeres foglalkozásainak ad helyet, amiként kedvelt találkozóhelye a többi magyar szervezet tagságának is. 2015-ben, fennállása 30. évében egy 8 perces videófilm készült a Múzeum múltjáról, gyűjteményeiről és közösségi eseményeiről (f.k.: Andrea Lauer Rice, r., v.: Pigniczky Réka), amely a honlapján is megtekinthető.10 Az állandó kiállítás (Szabó Éva ismertetője) A Múzeum állandó kiállítása a magyar bevándorlás történetét tekinti át az Amerikai Egyesült Államokban a 19. század végétől napjainkig. Bemutatja a magyar szervezetek, egyházak, iskolák, klubok és egyesületek sorát, melyeket az egymást követő emigráns hullámok létrehoztak, s velük azt, hogy ezen erőfeszítések miként tükrözik a bevándorló magyarok újvilági élményét, tapasztalatait. Az amerikai magyarság váltig azzal szembesült, hogy idővel minden újabb bevándorlóhullám a maga módján megújította és tovább erősítette kötődésüket származásuk, szülőhazájuk és kulturális örökségük iránt. A kiállítás sorra bemutatja ennek megnyilatkozásait, azt, hogy egy-egy újabb emigráns nemzedék miként támasztotta új életre a korábbi eredményeket, ám egyúttal azt is, hogy némely tradíciók idővel megszakadtak és folytathatatlanokká váltak, mint az egykor virágzó magyar negyedek: a Buckeye Road környéke és a közeli West Side aránylag zárt közösségi életformája a dinamikusan fejlődő modern nagyváros etnikai összetételének szüntelen változásával. A kiállítás máig nyomon követi a szétszóródás utáni helyzetet, melyben a közösséget jórészt a tovább élő magyar egyházak és szervezetek tartják össze, és bemutatja, hogy azok a túlélésért, boldogulásért milyen új kihívásokkal kell manapság megküzdjenek. A Múzeum időszaki kiállításai, 1986–2020 (Andrew Lázár kurátor listája) 1986 A Múzeum első kiállítása a clevelandi Szent Erzsébet templomban, 1986. április 1987 A második kiállítás megnyitója ugyanott, 1987. szeptember 26. 1988 A Múzeum ünnepi kiállítása a Szent Erzsébet templomban a Magyar Szervezetek Világszövetségének kongresszusa alkalmából (Bond Court Hotel), 1988. november 25–26. 1992 Magyar népművészeti kiállítás a Clevelandi Nemzeti Történelmi Múzeumban, 1992. március–április 1993 Magyar művészet az Osztrák–Magyar Monarchia korában. Beck Center, 1993. április 24. – május 23. 1995 Családi kör, családi tradíciók. Életmód-kiállítás, Crawford Auto-Aviation Museum, 1995. november 1996 Az 1956-os magyar forradalom, emlékkiállítás a 40. évfordulón, 1996. október 23. – november 9.; Magyar bélyeg- és érembemutató, 1996. november 1997 Magyar népi varrottasok és díszítőhímzések, 1997. február–március Magyar fazekas- és porcelánmunkák, 1997. ápilis–május Kortárs amerikai magyar képzőművészek kiállítása, 1997. május–július Robin Hlobeczy fényképeinek tárlata, 1997. augusztus Magyar tenyészkutya-fajták kiállítása, 1997. szeptember–október Ízelítő a magyar művészetből és kulturális örökségből, 1997. november – 1998. február 1998 Emlékkiállítás az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján, a szegedi Móra Ferenc Múzeum együttműködésével, 1998. március–április Herend, a magyar porcelánművesség mintaüzeme. Termékbemutató, 1998. május Magyar művészeti és színháztörténeti tárlat a Clevelandi Játékszínben (Cleveland Playhouse), 1998. június Magyar képek, kiállítás a Tóvidéki Történeti Társulat (Lake County Historical Society) székházában, 1998. június 19. – 1999. június 23. Magyar díszítőhímzés. Bemutató a Notre Dame College-ban, 1998. október – 1999. január 1999 Pillanatképek a magyar múltból, történeti tárlat a John Carroll Egyetem Grasselli Könyvtárában, 1999. március 13. – április 18. 2000 A magyarok hozzájárulása Cleveland fejlődéséhez, 1999. október – 2000. február Magyar emigráns művészek kiállítása, 2000. március–július Imre Ladányi szépművészeti tárlata, gyűjteménye, 2000. július Szent István király és a magyar Szent Korona. A millenniumi kiállításra a herendi üzem Szent István király szobrot ajándékozott a Múzeumnak és kölcsönadta a Magyar Korona porcelán mását, 2000. augusztus – 2001. január 2001 Magyar textilművesség: szövés, csipke és díszítőhímzés, 2001. január–május Magyar hadtörténeti kiállítás, 2001. június 21. Zsolnay porcelán és kerámia termékbemutató, 2001. november – 2002. február 2002 Művész-szemmel: Bogárdy I., Búza György és mások csoportos művészeti tárlata, 2002. február 16. A NASA együttműködése a magyar űrkutatással, 2002. április 20. Magyar nyomatok, portrék, tájképek. Stephen Csóka munkái, 2002. július 20. Halasi csipke-bemutató az Ursuline Collage-ban és az Euclid Square Mall Múzeumában, 2002. október 12. 2003 „Tükör által...”. Gregora Zsolt fotográfus tárlata, 2003. július 26. Két évszázad magyar bevándorlói Amerikában, Ohio Államban és Clevelandben, 2003. október 21. 2004 George Kozmon munkáinak húszéves retrospektív kiállítása, 2004. március 20. Gregora Zsolt fotóinak hagyatéki gyűjteménye, 2004. augusztus 21. A magyar–lengyel barátság 1000 éve, történeti emlékkiállítás, 2004. november 20. 2005 „Mesterek és újítók”. Clevelandi magyar művészek a 20. század elején és közepén: Kubinyi Kálmán, Riba Pál, Csősz János és Vágó Sándor, 2005. március 19. Bemutató a Múzeum újabb adományaiból. Magyar emléktárgyak, népművészeti munkák, kerámia- és porcelántermékek, 2005. augusztus 20. Fischer – Magyar iparművészeti kerámia-tárlat, 2005. november 19. 2006 Helyi magyar kézművesek és művészek tárlata – Bogárdy Imre, Búza György, Halácsy Tini, Legeza Marianne, Lieszkovszky László, Temesváry András és Magda, valamint a néhai Dózsa Margit és Gregora Zsolt munkáinak csoportos bemutatója, 2006. április 1. Magyar játékbaba-kiállítás, 2006. augusztus 5. „A szabadság szelleme”. Történelmi emlékkiállítás az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján, 2006. október 7. 2007 Domján, a színes fametszet-nyomatok mestere. Emléktárlat a művész születése 100. évfordulóján, 2007. április 14.
A Magyar népi művészet formateremtő ereje. Czompó Andor népviseleti gyűjteménye, 2007. szeptember 15. 2008 75 éve tartották Gödöllőn a 4. Cserkész Világtalálkozót, emlékkiállítás – párhuzamosan: Magyar postabélyegek: 140 év kalandozás a magyar múltban és művészetben, 2008. március 1. A magyar operett világa és ünnepelt komponistái, 2008. július 19. A magyar vidék művészi látványvilága: az olajfestmények vidéki magyar életképei, 2008. december 6. 2009 A népművészet hatása a magyar iparművészeti textilmunkákra – párhuzamosan: A Buckeye Road, Cleveland hajdani magyar negyede, 2009. július 7. 2010 A magyar komolyzene ünnepelt komponistái, 2010. február 20. Képek, szobrok kölcsönhatása – Hollósy György szobrászművész munkái, 2010. június 19. Egy negyed századra visszatekintve. A Clevelandi Magyar Örökség Társaság 25 éve, 2010. október 9. 2011 Víziók Magyarországról – magyar fotográfusok: Búza, Gaddi és Spinder szemével, 2011. április 21. A 200 éve született Liszt Ferenc élete és munkássága – emlékkiállítás, 2011. szeptember 10. 2012 Műtárgy-adományok a Múzeum elmúlt öt évéből – bemutató, 2012. február 27. „Négyen 30 alatt”. Fiatal magyar amerikai művészek: Lázár K., Nádas J., Tábor P. és Walter K. csoportos tárlata. Kurátor: George Kozmon, 2012. március 31. A Múzeum műtárgy-adományai II. – bemutató, 2012. augusztus 26. 2013 Magyar kultúrkertek – 75 éves jubileumi ünnep, 2013. március 24. Magyar dalszerzők a Broadwaytől Hollywoodig, 2013. július 26. 2014–2015 2014-ben és 2015 elején a Múzeum átépítése és a galéria bővítése miatt zárva tartott. 2015 A hidegháborús korszak vége. A kommunizmus bukása Magyarországon és Kelet-Európában – emlékezés a negyedszázad előtti kelet-európai rendszerváltásokra és a 70 éve véget ért 2. világháborúra, 2015. április 11. 2016 Kozmon: „Primal Topography” – a digitális alkalmazás új távlatai a művész munkáiban és előadásain, 2016. január 23. Magyarország-képek – ökológiai, építészeti, kulturális és történelmi nézőpontból – képek, feliratok, videóprezentációk. John Parkerson, Magyarország tiszteletbeli konzuljának bemutatkozó előadása: „A csodák és meglepetések hazája”, 2016. július 9. „A szabadság szelleme”, emlékkiállítás az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulóján, 2016. október 7. Lauer Edith ünnepi megnyitó előadása 1956 eseményeiről és utóhatásáról, 2016. október 23. 2017 A Sebő-gyűjtemény – festmények, porcelán- és fémmunkák, népművészeti tárgyak és textilek: bemutató Stephen és Eva Sebő a Múzeumnak az elmúlt öt évben adományozott műtárgyaiból, 2017. március 11. „Több mint képzeled – Fedezd fel Magyarországot!” Multimédiás tárlatvezetés az ország egyedülálló értékeit bemutatva: Budapest gazdag építészeti örökségétől a festői tájakon megbúvó falvakig, a lélegzetelállító hegyvidékektől, barlangoktól és nemzeti parkoktól a környezetvédelem nemzetközileg védett értékeiig, a rónaságtól a Balatonig. Mindez a várak, borpincék, termálfürdők és akvaparkok sokaságával gondtalan kikapcsolódást és izgalmas kihívást egyként tartogat a látogatóknak. 2017. július 22.; Magyar művészek alkotásai a 19. század végéről és a 20. elejéről – a Zoltán-Hegedűs családi gyűjtemény: Zoltán Sándor és Piroska neves magyar mesterek válogatott műveit felvonultató bemutatója, Csillag, Feszty, Edvi-Illés, Iványi-Grünwald, Kárpáthy, Neogrády, Olgyay és mások festményeivel, 2017. október 28. 2018 Tudósok, matematikusok, üzletemberek: 49 jeles magyar amerikai személyiség életrajza és munkássága. Egyéniségüket, eredményeiket érintőképernyős, tabletes kiállítás mutatta be, 2018. május 19. 2019 „Több mint képzeled – Fedezd fel Magyarországot!” 2. Multimédiás tárlatvezetés az ország egyedülálló értékeit, nevezetességeit és számos helyszínét bemutatva, 2019. június 11. A népművészettől a képzőművészetig – Válogatás a Múzeum támogatóinak adományaiból: hímzések, népviseletek, bőrdíszművek, kerámiák, porcelánok, rézkarcok, fametszetek, festmények, egyebek közt a gazdag Kristóffy-hagyatékból, 2019. november 9.
2020 A trianoni béke szerepe Magyarország több mint ezeréves történetében. Virtuális video-tárlat a YouTube-on az ország múltját a honfoglalástól napjainkig bemutatva s a 100 év előtti trianoni békeszerződésre emlékezve, 2020. szeptember 3. 2021 Magyar amerikai üzletemberek pályája, munkássága. Egyéniségüket, eredményeiket virtuális video-tárlat mutatja be a YouTube-on, 2021. március 2. Retrospektív öndokumentáció: 35 év kiállításai a Clevelandi Magyar Múzeumban. Virtuális video-tárlat a YouTube-on, 2021. április 18.11
Kontaktok: Magyar Kálmán alapító igazgató és Kerkayné Maczky Emese kurátor, a Múzeum honlapjának szerkesztője Sajnálatos, hogy mára akad olyan keleti parti, sok éven át népszerű magyar kiállítóhely és gyűjtemény is, amelyről mementóként már csak az internetre feltöltött korábbi ismertetői és fényképfelvételei tudósítanak. Ilyen a passaici Amerikai Magyar Múzeum (AHM), amely 1981-ben nyílt meg a közel 120 éves Szent István Magyar Katolikus Egyházközség egy elhagyott zárdaépületében, majd 1989-től további negyedszázadon át Passaic egykor jelentős számban magyarok lakta negyedének szívében, a Városi Könyvtár patinás Reid Emlékkönyvtára első emeletén (Passaic, 80 Third Street) kapott otthont. Egészen 2014 tavaszáig, amikor a befogadó intézmény, költségvetési forrásmegvonásai miatt, kénytelen volt üzleti alapon bérbe adni az AHM helyszínét, hogy közel százezer dolláros éves veszteségét szanálhassa. Azóta a gyűjtemény jórészt elraktározva vár sorsára – szerencsére még egyben.
A passaici Amerikai Magyar Múzeumot New Jersey Állam hajdan egyik legnépesebb magyar közösségének tagjai alapították Magyar Kálmán igazgatóval az élen, a helyi magyar iskola, magyar egyházak és szervezetek lelkes támogatásával. Gyűjteménye, hasonlóan a többi tengerentúli magyar kollekciókhoz, egyszerre volt összmagyar nemzeti érdekű és markánsan helytörténeti, a diaszpóra-közösség múltját ápolni, néprajzi és kulturális értékeit megőrizni hivatott önreprezentációs emlékanyag, amely az évtizedek során adományokból és hagyatéki magángyűjteményekből állt össze. A Múzeum persze nemcsak kiállítóhelyül szolgált, hanem vállalt célkitűzése szerint sokfunkciós rendezvényközpontként és találkozóhelyként is a környékbeli magyar családok számára, több száz tárlatával, koncertjével, előadásával, évfordulós megemlékezésével és kiadványaival, sokféle családi, iskolai és egyházi rendezvényével. Hogy mi lett az egykor nagyhírű, sokak által látogatott passaici gyűjteménnyel a múzeum bezárása óta? Jobb híján egy bérelt raktárban, a szomszédos Sommersetben vár sorsa jobbrafordulására ma is. „A passaici Amerikai Magyar Múzeum anyaga 2014 márciusa óta raktárban van. Eddig NEM osztottuk szét az anyagot. Azt szeretnénk, hogy ez haza kerüljön Magyarországra és egyben maradjon, mint egy itteni, amerikai magyar gyűjtemény. Eddig nem találtunk sem megfelelő helyet, sem megfelelő társaságot, amely befogadná és kezelné. – Egy-két darab, ami kimondottan a helyi egyházközséghez kötődik, a passaici Szent István Magyar templomhoz került. Szintén átadtam Szabó Imre cserkészemlékeit (az 1933-as gödöllői táborral kapcsolatos két oklevelet és néhány kisebb csapatzászlót) Szabó Imre hajdani, ma újra működő cserkészcsapatának Kispesten. Ezekről és az átadásukról is vannak fényképeink. Magyar Kálmán, az AHM alapító igazgatója egy 2021. áprilisi levelében a további terveket s a jelenleg is működő programokat az alábbi négy pontba foglalta: „1) A passaici múzeum anyagát, ami talán egy magyar diaszpóra-múzeum alapja lehet, Magyarországra szeretnénk elhozni. 3) Vásároltunk egy régi házat a kalotaszegi Inaktelkén, ahol ugyanazt a kulturális nemzetmentő munkát szeretnénk elkezdeni, amit Passaicban is végeztünk, azaz közösségi házat, könyvtárat és programszervező központot szeretnénk alapítani. Szerencsére a Múzeum egykori hírlevél-sorozata „Amerikai Magyar Múzeum” címmel több mint száz kiadványt megért. Ezekből kínál bő válogatást a Múzeum máig élő honlapja13, ahol számos illusztrált ismeretterjesztő írást találni, melyek szerzője jórészt Kerkayné Maczky Emese, a passaici Szent István Magyar Iskola igazgatóhelyettese 1979-től 1990-ig, majd igazgatója 2006-ig. Mementóul érdemes fellapozni a neves és alig ismert magyar emigránsok portréit, életrajzait, a tudós, művész vagy feltaláló pályaképeket, melyek az értékmentés hangsúlyos szándékával holmi sajátosan egyedi, eklektikus kánont alkotnak a magyar történelmi panteon nagyjaival, a pogány és keresztény hősök alakjai köré font romantikus nemzeti önmítoszainkkal, vagy éppen a bőséges néprajzi és vallási, egyházi hagyományismertetőkkel. A passaici Magyar Múzeum kiállításai, rendezvényei és kiadványai, 1991–2011 1991 Érdy Miklós dr.: Hun üstök és aranyak Ordostól a Kárpát-medencéig (vetített képes előadás); Gráfik Imre dr.: Plohn József képei a magyar alföldi népéletből (fotókiállítás a múlt századfordulón készült képekből); Egy kalotaszegi magyar leány hozománya (kiállítás régi erdélyi hímzésekből, Kerkayné Maczky Emese gyűjteménye); Mézesbáb – Honey Cake (mini mézeskalács-bemutató). 1992 Magyar népi hímzések – Hungarian Embroidery; Kormanné Kokron Zsuzsanna népművész kiállítása (kerámiák, húsvéti tojások); Fery Antal szerencsi fametsző művész tárlata (kisgrafika és ex librisek); Wachtler June magyar származású hárfaművész koncertje; A magyar táj varázsa: Vaskó László amerikai magyar diák festmény-bemutatója. 1993 Pándi György fafaragó mester kiállítása; Érdy Miklós dr.: A transzszibériai expresszen Pekingtől Budapestig a legősibb hun bronzüstök előfordulásának útján (Vetített képes előadás); Salánki Hédi csembalóművész előadóestje (koncert); Kerkay Béla: A titokzatos fény (fekete-fehér fényképkiállítás); Fejfák – kopjafák – gombosfák (Jakab Ferenc előadása, képekkel illusztrálva). 1994 Domján József, a fametszés mestere (emlékkiállítás a művész fekete-fehér és színes fametszeteiből); Ft. Mustos István: Sík Sándor pap, költő emlékezete, halálának 30. évfordulóján (előadás); Temesváryné Keresztes Magda népi iparművész (Cleveland) kiállítása; Felsővályi Ákos: Románkori építészet Magyarországon (vetített képes előadás); Family Album, A Photographic Journey from Gyöngyös to Cleveland, Photos by László Ivanich; Gyirászi Mihály festőművész kiállítása; Magyar Kálmán & Judit: Magyar néptánchagyomány Magyarországon és Amerikában (előadás és táncbemutató). 1995 Kerkay Hajnalka „Oh természet, oh dicső természet” (Emlékkiállítás Kerkay Hajnalka fényképeiből); Húsvéti hímestojás-kiállítás számos mintarajzzal (Egyidejűleg megjelent Kerkayné Maczky Emese: Hungarian Decorated Eggs című, amerikai közönségnek szánt 48 oldalas angol nyelvű kiadványa 400 mintarajzzal); Petry Béla kiállítása mintegy 250 ex librisszel és grafikával; Trianoni emlékkiállítás a békeokmány aláírásának 75. évfordulóján, több mint 20 tablóval. A megnyitón elhangzott Újvári Miklós előadása, apja, Ferenc írásával. (A kiállítás később számos más helyre is eljutott, s ettől fogva minden évben a passaici megemlékezések fontos kelléke lett.); Hungarian Reformed Church Passaic, NJ 1895–1995 (Ünnepi emlékkiállítás a Passaici Magyar Református egyházközség megalakulásának 100 éves jubileumán); Kerkayné Maczky Emese: Karácsonyi ünnepkör (90 oldalas füzet, amely csak online formában, a Múzeum honlapján olvasható); Géczy Károly, dr.: In Memoriam Bartók Béla (előadás); Charles Phipps: Szalay Lajos. (A művész vejének előadása és kiállítás a grafikusművész hátrahagyott munkáiból és más magángyűjtemények anyagából – A magyar szöveget Kerkayné Maczky Emese állította össze.) 1996 Kosztolányi Dezső, 1885–1936 (Fáy István, dr. írása, Ft. Mustos István előadása); Felsővályi Ákos szerk., Plugor Sándor Graphic Artist (grafikai kiállítás + mappákban további képek, melyeket a művészek eladásra kínáltak a közönségnek); Zagyva Natália: Elfeledett magyarok – a moldvai csángók (kiállítás és előadás, zenei és táncbemutatóval); Magyar tájegységek hímzései (kiállítás 28 keretezett képpel és térképpel); Magyarország története dióhéjban – A Brief History of Hungary (kiállítás nagyméretű tablókkal, angolul, magyarul Winnipegben és Passaicban, majd sok helyen másutt is Észak-Amerikában a Honfoglalás 1100. évfordulóját ünnepelve); Érdy Miklós dr.: Mi történt a Vereckei-hágón emelt magyar emlékművekkel? (vetített képes előadás); Hungarian Lace (Csipke-kiállítás a New Jersey-ben élő, már nagybeteg Kristó Nagy Katalin csipketervező tiszteletére); Feszty Árpád: A magyarok bejövetele – The Arrival of the Hungarians (A kiállítás anyaga egy, még abban az évben a Feszty-körképről megjelent nagyméretű színes naptár volt, melynek lapjait egy e célra készített állványon egymáshoz illesztették, kisebb méretben így reprodukálva az eredeti képet. A tárlaton ezenkívül egy 1895-ben kiadott metszet is látható volt. A kiállítást több helyen is bemutatták.) 1997 Kerkayné Maczky Emese szerk., YHA Young Hungarian Artists from our community (12 helybeli fiatal magyar művész csoportos tárlata); Andruskó Károly metszetei (ex libris kiállítás); Kása Béla fotográfus fényképeinek kiállítása. 1998 Maczky László: Mit kíván a magyar nemzet? 1848–1998 (Ünnepi emlékkiállítás a 150. évfordulón – Tablóit később másutt is sokfelé bemutatták, különféle magyar ünnepélyeken); Észak-Erdély 1940–1942. Kiállítás nagyított eredeti fotókkal Dr. Labancz Gyuláné Gál Ibolyka fényképalbumaiból. (Archív köszöntők, beszédek: magyar honvédek bevonulása Csíkszeredára, az 1000 székely leány napja és a 18 éves Gál Ibolyka katonabúcsúztatója, 1942-ben.); Sáray Júlia: Boldog Apor Vilmos báró vértanú – In Memoriam Lőrinc Orosz, Blessed Vilmos Apor, ford.: Sándor István (A család Rómában részt vett a boldoggá avatáson, erről szólt a beszámoló.); Kerkayné Maczky Emese: Traditional Hungarian Attire (nemzeti és népviseleti kiállítás, a hagyományos magyar viseletek bemutatója. Később a múzeum több hasonló bemutatót is tartott még.); Györgyey Mari festőművész kiállítása. 1999 Fornwald László zeneszerző és zongoraművész estje (koncert és beszélgetés); Trianon 1920 (kiállítás, melyet a Múzeum megemlékezéseivel minden június 4-én megismételt.); Kiállítás Doby Jenő festőművész (1834–1907) hagyatékából (A művész unokája, Benkovichné Doby Klára számos rajzot és festményt ajándékozott a passaici Múzeumnak; ezekből mutattak be egy válogatást.) 2000 Bartkó Júlia: In Memoriam Kodály Zoltán (előadás és fényképkiállítás a zeneszerző életéről, munkásságáról); A magyar hímestojás (bemutató a korábbi angol nyelvű kiadvány magyar változata, Kerkayné Maczky Emese kísérő szövegeivel); Kosbor István: Metalmorphosis (fényképkiállítás);
Magyar Cserkészet – Hungarian Scouting (előadás és kiállítás a magyar cserkészmozgalom indulásának 90. évfordulóján); Székely Mendel Melinda színésznő, költő, szobrász (kiállítás és előadói est); Téglás Csaba, Budapest Exit (’56-os témájú előadás és könyvbemutató). 2001 Halasi csipke – Kerkay Emese: Kiskunhalas aranya (hagyományismertető) – Dr. Horváth István, Halas Lace: The Gold of Kiskunhalas (előadás és kiállítás az előadó csipke-gyűjteményéből); A 2001. június 4-i Trianon-kiállításon hangzott el a 16 éves diák, Sziráki Dorottya dolgozata. Ezt a Múzeum külön is kinyomtatta, s a kiállítással együtt sok helyre eljuttatta; Dr. Krukones James, The Double Life of Miklós Rózsa (Előadás. Az előadó behatóan kutatta Rózsa Miklós amerikai magyar zeneszerző életútját. Magyar szöveg: Kerkayné Maczky Emese, az előadó írása nyomán); 1956-os ünnepi megemlékezés a helyi magyar szervezetek részvételével, ifj. Magyar Kálmán emlékbeszédével és Sziráki Dorottya amerikai diáklány „Gondolataim” c. írásával. 2002 Kerkayné Maczky Emese: Magyar népi hangszerek – Folk Instruments (Előadás, kiállítás és hangszerbemutató. A résztvevő gyerekek ifj. Magyar Kálmán vezetésével a hangszereket maguk is kipróbálhatták.); 1000 éves történelmünk versekben – rendhagyó történelemóra („A Vers Hangja”, New Brunswick-i irodalmi kör előadása Harkó Gyöngyvér vezetésével). 2003 Judith Hiemer Van Wie: Stained Glass Windows of St. Stephen’s Church (A Hiemer Studio 1945-ben készítette el a passaici Szent István templom színes üvegablakait; az előadó az eredeti tervrajzok segítségével a templomban magyarázta el, miként.) Ft. Mustos István SchP. Elmélkedések címmel szintén az ablakok apropóján fejtette ki gondolatait, melyeket a Szent István templom 100 éves jubileumára a Múzeum külön is megjelentetett.); Kerkayné Emese, Kalotaszeg népművészete (kiállítás: hímzések, faragások, kerámiák a Múzeum és magánszemélyek gyűjteményéből); Lant és Toll. In memoriam Kerkay Hajnalka (verses zenés műsor a Szent István Egyházközség „Lant és Toll” hagyományőrző csoportjának előadásában); Bikkál Gyula: A szabadságot választottam (Bikkál Gyula előadása 1956-os menekülésére emlékezve. Egykor viselt ruháját, bőrkabátját a múzeumnak adományozta.); Rózsahegyi Marika: Rózsahegyi Kálmán színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja (Nagyapjára emlékezik Abóczkyné Rózsahegyi Marika színésznő); Sztanó Hédi: Élő néprajz a kamera szemével – Documenting Folklore (vetítéses előadás). 2004 Hajnal Rudolf ötvösművész „History of Amerika” sorozata (Kiállítás. Utóbb a Múzeum több darabot kapott a művésztől, illetve rajta keresztül másoktól is.); Némethy Kesserű Judit: Argentínában éltem (előadás és könyvbemutató, egyben a szerző doktori munkájának tárgya); Magyar Kálmán & Judith, Hungarian Folkdance in the USA (előadás és népitánc-bemutató); Kerkayné Maczky Emese szerk., 1956 humora (Városi folklórgyűjtemény, ami sokszorosítva egy 1956-os emlékkiállításon került kiosztásra. A honlapon is olvasható. 2005 Dr. Susanna Lippóczy Rich: Dr. Lippóczy Miklós 1913–2004 (emlékezés a Múzeum nagy támogatójára, leánya, Zsuzsa előadásában); 1920. Trianoni béketárgyalások. Mi történt a kulisszák mögött? – Major Márta világhálós közlése nyomán (a 85. évforduló és a Trianon-kiállítás kapcsán kiadott írás); New Jersey Festival of Hungarian Culture 2005 – Lambert Castle Museum. (nagyszabású kiállítás az amerikai „Historical Society” múzeumában Patersonban. A program számos kulturális és történeti előadást, hangversenyt és filmvetítést kínált.); Magyar Judith: Hungarian Immigration into Passaic (a kiállításhoz kötődő ismertető a passaici magyar közösség múltjáról).
2006 Kerkayné Maczky Emese szerk., 1956. november 4. után – After November 4 (A Múzeumnak az 50. évfordulóra készült 68 oldalas füzete. 2006. november 4-én emlékeiket felidézték egy nyilvános beszélgetésen a még köztünk élő 56-osok.); A forradalom 50. évfordulóján a Múzeum további akciói és rendezvényei: 2007 Kerkayné Maczky Emese: Ismét véres a pesti utca? 2006. október 23.(2006-ban az 50. évforduló véres incidenseiről – 6 tablón budapesti helyszíni felvételek,12 nappal a történtek után kiállítva.) 2008 Dr. Szabó Lilla: A festőművész báró Mednyánszky László (előadás és kiállítás magángyűjteményből). 2009 Magyar népi hímzés (kiállítás a Múzeum saját gyűjteményéből); Szent Korona – Hungarian Holy Crown (kiállítás, tablóin fényképek a Szent Koronáról és a magyar rotundákról); Széchenyi Kinga: Megbélyegzettek – a kitelepítések tragédiája (előadás a garfieldi Cserkészházban, a Múzeum rendezésében); Havas Judit: „Fölnevelő Édesanyám” (irodalmi előadás); Kállay Ágnes csellókoncertje. 2010 Kállay Ágnes cselló- és Ron Levy zongoraművész előadóestje (hangverseny a Lambert Castle Múzeumban, a termet bérlő Magyar Múzeum rendezésében). 2011 „Talent among us” – Judit Leberg-Shapiro, ungvári származású festő, zenész és tanár festményeinek bemutatója és zongoraestje. A fentieken kívül számos olyan kiállítás, előadás volt, melyekről nem készültek ismertető írások. A Múzeum jó néhány kiállítást, előadást, bemutatót, filmvetítést szervezett templomokban, könyvtárakban és klubokban, rendezvényeken, nemzeti ünnepeken és utcai fesztiválokon is. Továbbá többszöri használatra vagy vándorkiállítások céljára nagyméretű tablók is készültek: 1000 éves történelmünk, körtemplomok, Szent Korona, hon-visszafoglaláskori mellkeresztek, 1848–49, Trianon, 1956, Kiskunmajsa 1956-os múzeuma, 2006. október, Passaic magyar alapítású templomai stb.
Mint ismeretes, a legéletképesebb tengerentúli magyar agrárkolóniát a Louisiana állam Livingston megyéjében, Albany térségében fakitermelő és földieper-termesztő magyar családok alapították 1896-ban a Millennium évében „Árpádhon” néven. Fénykorában, a két világháború között, e településhálózat már jó kétezer lelket számlált, két saját építésű templommal, közösségi házzal és iskolával. Ez utóbbi a községi tanács tulajdonaként 1927-től 1944-ig elemi iskolaként szolgált, majd pár évtizedre idősotthon lett, hogy az ezredforduló után helyi önkéntesek sok éves munkájával felújítva 2017 őszétől „Árpádhon” helytörténeti múzeumának adjon otthont.
Árpádhon Magyar Település Történelmi Társasága (HSHS) még 2003-ban határozta el, hogy az egykori magyar iskola történelmi épületét múzeummá alakítja. A leromlott állagú faépületet műemlékké nyilváníttatták, majd Louisiana Állam támogatásával s a helybeliek magánszorgalmából megkezdték renoválását, és a múzeum berendezéseinek összeállítását. Az ötödik generációs magyar kolónia munkáját a súlyos károkat okozó Katrina hurrikán, majd a 2016-os árvíz két ízben is jelentősen akadályozta. Végül 14 év kitartó munkájával elkészült az Árpádhoni Magyar Iskolamúzeum s azt 2017. szeptember 27-én ünnepélyesen megnyitották.
Az épületfelújítás és a gyűjtemény létrehozása a helyi Hungarian Settlement Historical Society és kiváltképpen a már 80-as éveiben járó Kropog-házaspár, Royanne és Alex érdeme, akik kurátorként és gyűjteménygazdaként máig fenntartják e nem túl nagy, ám sok régi és ritka relikviát felvonultató, főként néprajzi és helytörténeti érdekű amerikai magyar múzeumot. Az állandó kiállítás az iskola termeiben tematikus blokkokban tárja a látogató elé az egykor népes telepes családok mindennapos küzdelmét és ünnepnapjait, a szüreti bálok viseleti és táncrendjét, népi hangszereit, az iskolai és egyházi élet sajátos belvilágát és tárgyi tartozékait. Egyben térképek, plakátok, zászlók és archív újságkivágatok révén felvillantják a távoli szülőhaza egy-egy későbbi sorsfordulóját is (Trianon, 1956) vagy épp a diaszpórában a kétnyelvűség és az asszimiláció tetten érhető stációit (névcsere, vegyes házasság, angol nyelvű tankönyvek és helyi magyar nyelvtanfolyamok.) Minderről a múzeum kurátora: Royanne Kropog – korábban középiskolai matematikatanár – eredeti és adatgazdag kismonográfiát is publikált „The Story of Árpádhon: Hungarian Settlement, Louisiana, 1896–2006” címmel.
Ugyanő 2021 elején kérésemre egy részletes angol nyelvű inventáriumot is készített, melyet kissé tömörítve alább magyar fordításban közlök. A gyűjtemény tartalma 1. Kéziratok Bevándorlástörténetek: önéletrajzi és személyes feljegyzések arról, hogy az árpádhoni magyarok miért és hogyan érkeztek több hullámban Amerikába. – 16 kézirat: 1885 (1), 1900 (3), 1956 (12). E kézirat-csomóból talán a tucatnyi ’56-os magyar menekült adalékai a legérdekesebbek, akik hosszabb-rövidebb időre az egykori Árpádhonban találtak menedékre. Imént hivatkozott könyvéhez Royanne Kropog 2005-ben több mint 40 háttérinterjút készített árpádhoni adatközlőivel. Ezek DVD-n tárolt hanganyaga azonban idővel tönkrement, és mivel lejegyzett szövegváltozatuk nem volt, így csak az interjúkészítő kéziratos jegyzetei maradtak fenn, adatközlőinek fekete-fehér portréfotóival. Családtörténeti gyűjtemény (72 dosszié). Árpádhoni magyar családtörténetek, névlisták, születési és halálozási adatok, a továbbköltöző magyar családok lakhelyei Louisiana Államban – érdekes forrásegyüttes Hivatalos személyi és családi dokumentumok (33 lap). Bevándorlási és állampolgársági iratok (15), hajózási okmányok (3), házassági anyakönyvi kivonatok (5), egyházi tanúsítványok: keresztelő, házasság, etc. (7), sorozási okmány (1), doktori diploma (3)
2. Könyvek Régi és új történelmi kötetek, életrajzok, memoárok, versek, regények, szakácskönyvek magyarul és angolul (összesen 125 kötet) 3. Állampolgársági kérvények egy nagy fehér könyvben, 1900–1930 (hiteles másolatok a livingstoni közigazgatási bíróság által iktatott beadványokról) 4. Fényképek Mintegy 100 archív fotó, 1915-től 2020-ig, jórészt amatőr felvételek: régi családi tablók és portrék (többségük fekete-fehér, néhány színes), kenyérsütés kemencében, iskolai tablók: tanárok, diákok (fekete-fehér), egyházi, gyülekezeti alkalmak csoportképei (fekete-fehér) 5. További fotók és újságkivágatok Árpádhon alapítói 1896; fakitermelés a Brakenridge üzemben 1896–1916; bevándorlás 1900–1930; Magyar Presbiteriánus Templom Albany 1900–1940; Szent Margit Templom 1900–1940; idősek otthona 1945–1975; magyar üzletek és vállalkozások 1940–1950; kenyérsütés kemencében 1930–1940; idénymunkák az eperültetvényen 1950–1960; a Life Magazin 1956-os képes riportja; magyar szüreti bálok 1950–2004; kétnyelvű iskolai program 1977–1985; bortermelés 1990, Heritage Day 1992–2018, magyar nyelvtanfolyamok 2000, díszítőhímzések 1990–2000, A Múzeum felújítási munkái 2000–2010, Kanyó Lajos filmszínháza 1930, Bartus Sándor tiszteletes 1930, Magyarországról küldött képeslapok 6. Videók 2014-ben felvett 8 részes professzionális videósorozat a Magyar Presbiteriánus Gyülekezetről (12'), a Szent Margit Egyházközségről (18'), a magyar szüreti bálok hagyományáról (2×28'), a hajdani Árpádhonról (20' interjú Royanne Kropoggal), az első magyar telepesekről (10'), a Múzeum létrejöttéről (23'), két magyar hímző asszonyról (Ruby Petho + Irene DeMars 6'+3') 2012 őszén felvett 6 részes videósorozat a Hungarian Settlement Cultural Society által rendezett Árpádhoni Szüreti Bálról (A Livingstoni Önkormányzat Turizmusfejlesztő Bizottsága támogatásával)
7. Térképek A történeti Magyarország asztali térképe teljes helységnévtárral, két falitérkép: Magyarország Trianon előtt és után, továbbá a mai Magyarország és Európa falitérképe 8. Kiállított tárgyak tematikus rendben, tárlókban és a falakon: – kéziszerszámok, munkaeszközök: kaszák, fűrészek, fakalapácsok, eperszedő karos kosarak, rekeszek, hátitartályos légpumpás permetező, etc.
Eredeti új színt hozott a tengerentúli magyar múzeumok kínálatába az a legújabb ígéretes kezdeményezés, melynek eredményeként 2019 őszén a San Francisco-i öbölben családi alapítású, új magyar kiállítóhely és kulturális rendezvényközpont nyílt meg egy kaliforniai magyar testvérpár: Örly Ilona és Elvira jóvoltából, akik szüleik házát és annak műtárgy-gyűjteményét múzeummá alakították át. Az „Orly Museum of Hungarian Culture” (OMHC) otthona Nagyszüleik még a múlt századelőn vándoroltak ki Ungvárról, Szatmárból és Aradról, és 1918 után már nem tértek vissza Romániához és Csehszlovákiához csatolt szülőhelyükre. Utódaik már Kaliforniában születtek, s lettek felnőttként maguk is a San Francisco-i öböl magyar közösségi életének aktív tagjai (református gyülekezet, magyar színjátszó kör és dalárda, Pannónia Atlétikai Klub stb.). A harmadik nemzedék tagjaiban – Ilonában és Elvirában – már szüleikkel közös, meghatározó élményként maradt meg, hogy a család erejéhez mérten mindig is támogatta az 1945 és 1956 után érkező magyar menekülteket, s utóbb ebben a szellemben nevelték maguk is gyermekeiket és unokáikat, immár a negyedik, ötödik nemzedék tagjait is. A családi minta, az erős magyar kötődés és a diaszpóra-közösségbeli aktív szerepvállalás tehát így vagy úgy a változó világban mindmáig fennmaradt több mint egy évszázadon át.
Erről tanúskodik a kiállított családi gyűjtemény is, amely jórészt festményekből, porcelán dísztárgyakból és magyar népművészeti darabokból áll, ám akad benne három máig használt százéves cimbalom is. Honlapja tanúsága szerint az Orly Múzeum inkább szalonként és rendezvényközpontként működik, az állandó kiállításon kívül havonta változó programokkal: koncerttel, előadással, filmvetítéssel, könyvbemutatóval, családi és gyermekműsorokkal. Törzsközönsége még most van kialakulóban, miként további profilbővülése is, a tervezett házi könyvtárral, könyvklubbal és gyermek-játszóházzal. Sajátos vonzerőt ad a helynek, hogy az öböl délszaki klímáját kihasználva kora tavasztól késő őszig a pompás díszkertben bátran lehet szabadtéri rendezvényeket is szervezni – minden hónap második szombat délutánján –, amivel a Múzeum házigazdái is előszeretettel élnek. Az Orly Múzeum eddigi rendezvényei 2019. szeptember 15. – Ünnepi múzeumavatás és az állandó kiállítás megnyitója: beszédek, köszöntők, tárlatnézés, élő zenei betétek (hegedű, zongora, ének), kerti party; 2019. november 26. – „A születés jogán”. Életrajzi dokumentumfilm Czene Ferenc pályájáról és az ’56-os forradalomról (r.: Varga Árpád Zsolt); 2019. december 14. – „A Charmed Life” Egy Holokauszt-túlélő, amerikai magyar művész: Somogyi Marika önéletrajzi kötetének bemutatója; 2020. január 10. – Molnár Viktor református lelkész, San Francisco és Vicinity Magyar Református Egyházközsége új papjának bemutatkozása; 2020. február 8. – Szombat délutáni koncert az Orly Múzeum százéves cimbalomján; 2020. március 14. – Találkozás az ’56-os menekült Maurus Németh bencés szerzetessel, a San Francisco-i öböl katolikus missziójának papjával; 2020. április 4. – a Shasta Power Trio (hegedű, cimbalom, tangóharmonika) élő folk-jazz koncertje, magyarországi, erdélyi népdal-feldolgozásokkal;
(3 hónap kényszerű szünet a világjárvány miatt) 2020. június 13. – Trianoni megemlékezés és kiállítás, tárlatvezetéssel; 2020. október 3. – Élő zenei koncert a Múzeum kertjében: Roman Ticu (cimbalom) és a Danubius népzenei együttes fellépésével; 2020. október 20. – Magyar menekültek 1956-ban. A budapesti Nyitott Társadalom Archívum (OSA) kiállítása és tablói, válogatás az Egyesült Államok Hadserege hivatásos fotóriportereinek korabeli dokumentum-felvételeiből; 2020. október 15. – „Gloria victis”. Megemlékezés az ’56-os forradalom áldozatairól a Múzeum kertjében. Dr. Tóth Gergely (Cleveland University) emlékbeszédével; (újabb 4 hónap szünet a világjárvány miatt) 2021. március 13. – „Mit akart a magyar nemzet?” Kiállítással egybekötött beszélgetés az 1848. március 15-ei forradalom örökségéről a Múzeum kertjében; 2021. április 3. – Húsvéti tojás-bemutató. Népdalok, játékok, tojásfestés kisgyermekes családoknak a Múzeum kertjében; 2021. április 17. – A Shasta Power Trio élő koncertje; 2021. május 8. – Anyák-napi teadélután élő zongorakísérettel (magyar zeneszerzők művei és magyar népdalfeldolgozások). Jövőbeni terveikről Szabó Éva, a Múzeum kurátora és programszervezője 2021. április végén így számol be: ”A múzeum magyar kulturális központként kíván működni a jövőben is: zenei rendezvények, ünnepségek, évfordulók, filmvetítések és könyvbemutatók helyszíneként. Ezzel egy régi családi hagyományt is újraéleszt, hiszen a vendégszerető ház és parkosított udvara már az 1960-as évektől rendszeres magyar összejövetelek helyszíne volt.
* Tengerentúli körképünket hadd zárjuk itt, a Csendes-óceán partján e nemrég megnyílt családi múzeum fényképeivel. Annak biztató példájaként, hogy a jelek szerint ma is van igény, kellő invenció és anyagi forrás újabb tartós közösségi intézmények létrehozására az amerikai magyar diaszpórában. Nóvé Béla * Szemelvény a szerző, Magyar emigrációtörténeti kézikönyv címmel, az Országos Széchényi Könyvtár kiadványaként 2021 őszén megjelenő kötetéből. 1 Így Amerikában is volt, van több eltűnt vagy alig ismert magyar múzeumi gyűjtemény. Például Ligonierban (Pennsylvania) a református Bethlen Collections Múzeuma, amely többszöri költöztetés, raktározás nyomán szétszóródott, és kézen-közön mára jórészt eltűnt. Matawan városában (New Jersey), a magyar görögkatolikus szerzetesek egykori központjában is sokáig látható volt egy régi pajtában berendezett nagy állandó magyar kiállítás, amit Ft. Skinta István atya alapított és ápolt. Pár éve aztán a magyar bazilita missziót felszámolták, s az idős szerzetesek, akik 60 év alatt egy, a Máriapócsihoz hasonló zarándokhelyet építettek fel saját kezükkel, hazakerültek, ahol azóta legtöbbjük elhunyt. Hogy mi lett a gyűjteményük sorsa, nem tudni. Ezzel szemben a floridai Ormond Beachen, John B. Rockefeller „Casements” néven ismert hajdani nyaralójában, amely ma közösségi házként működik, máig megtekinthető a Hungarian Folk Art Museum autentikus népművészeti kollekciója. E mindössze egyetlen szobányi, kivételesen szép és eredeti, több generációs családi gyűjteményt a díjnyertes hímzőművész, Margaret Horváth és férje hozta magával és állította ki vagy három évtizede, Washingtonból Floridába költözve. 2 The Hungarian legacy in America : the history of the American Hungarian Foundation : the first fifty years,1955–2005 / ed. by Ilona Kovács [et. al.]. – New Brunswick, NJ : American Hungarian Foundation, p 182. 2007. 3 A Bika Julianna által szerkesztett online periodika: a Nyugati Hírlevél, 1999–2021 archívuma. 4 Albók János – John Albok – az 1939-es New York-i Világkiállításról készített helyszíni fotósorozata, sok más képével együtt, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található. 5 A Feleky-gyűjteményről és az 1939-es New York-i Világkiállítás elkobzott magyar képzőművészeti anyagáról lásd a washingtoni Kongresszusi Könyvtár nemrég nyugdíjba vonult magyar referense, Kenneth Nyirady online letölthető 99 oldalas dokumentációját „The History of the Feleky Collection” címmel. 6 Alexander St.Iványi: The American Hungarian Library and Historical Society, New York, N.Y. Forrás: az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat levéltára. 7 V.ö. a Kongresszusi Könyvtár 2000 dolláros vételárát azzal, hogy Feleky, mint élete végén felbecsülte, vagy 36.000 régi – jóval többet érő – dollárt költött könyvvásárlásra, s akkor még a magyarországi kiadók, múzeumok és könyvtárak jelentős hozzáadott értékét az Amerikai Magyar Referencia Könyvár létrehozásához be sem áraztuk. Itt tehát nemhogy a valós érték „töredékéről”, de még a „morzsányi részéről” sem túlzás beszélni. 8 Idézi mottóként angolul Kenneth Nyirady „The History of the Feleky Collection” c. művének elején. 9 A Hungarian Archives digitalizált régi fényképei. 10 A Clevelandi Magyar Múzeum honlapja. 11 Celebrating 35 Years of Exhibits. 12 Domján József festő és fametsző művész gyűjteményének honlapja. |
 |
|
egészítik ki: értékes 19–20. századi festmények, grafikák, szobrok, népi kerámiák, bútorok, szőttesek, hímzések, magyar bélyeg- és éremgyűjtemények, amerikai magyar fotográfusok egyedülálló kollekciói. A Múzeum eddig több mint száz időszaki kiállításáról a legtöbb adat és illusztráció az Alapítvány fennállásának 50. évfordulójára megjelent angol nyelvű kiadványban található.
A Házban rendszeresen tartanak cserkész-összejöveteleket, hagyományőrző programokat, angol és magyar nyelvtanfolyamot, néptáncoktatást és baba-mama klubot. Szombat délelőttönként a Ház átengedi termeit az Arany János Magyar Iskola és Óvodának, és évtizedek óta itt tartja összejöveteleit az alapítók nagy generációja, a Társaskör is. A Ház alagsorában a frissen felújított Amerikai Magyar Könyvtár több ezer kölcsönözhető kötettel várja olvasóit, levéltára pedig újabban ismét szorgosan gyűjti és rendszerezi az észak-amerikai magyarság archív iratait.
Feleky-gyűjtemény néven megtartani (ahogy az végül is történt), a többit kész volt betagolni más állományrészeibe vagy továbbadni amerikai könyvtáraknak szerte az országban. A tengerentúli magyarság körében ekkor mozgalom indult a pótolhatatlan hungarikaanyag egybentartásáért, amit erős lobbizásra több képviselői javaslat és közbenjárás is támogatott. A KK azonban a gyűjteményt sem eladni, sem elajándékozni nem kívánta, noha egy időben hajlandónak mutatkozott azt letétként kölcsönadni egy törvényesen bejegyzett amerikai magyar szervezetnek. Ezért is alakult meg az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat 1955-ben – de hiába, a gyűjteménynek csak egy kisebb részét tudta megszerezni. Abból ugyanis a KK 1960-ra leválogatta a számára értékes anyagot, a többit pedig visszaküldte a Columbia Egyetemre. Ez azután az ingyen átvett hungarika-gyűjteményt saját hiánypótlásaira maga is „leszínelte”, majd a maradékot továbbküldte más egyetemi könyvtáraknak és kutatóintézeteknek. Sic transit – így múlt el az amerikai Magyar Referencia Könyvtár dicsősége, melyet annyi lelkesedéssel, anyagi és szakmai áldozatkészséggel sikerült létrehozni – éppen egy tragikus korforduló előestjén, mikor annyi más magyar érték is csakhamar szétszóródott és elveszett. Mindenesetre a történtek ismeretében megrendítő olvasni Feleky Károly egy barátjához, Pásztor Árpád újságíróhoz 1924-ben írt levelének sorait: „Nekem az volt az álmaim netovábbja, hogy a magyar kormány egyszer majd épít egy Magyar Házat New Yorkban a könyvtáramnak, engem meg kineveznek abban könyvtárosnak. Hogy saját könyvtáram alkalmazottjaként attól fogva csak a bibliográfiám befejezésének élhessek.”
Az alapító kurátor: Kerkayné Maczky Emese 2021 áprilisában a szerzőnek ezt írta:
egy kétszintes, impozáns villa, tágas délszaki díszkerttel, Berkeleyben található, közel a Kaliforniai Egyetem kampuszához, (1720 Arch Street, Berkeley, CA 94709), s az lassan két éve nem más, mint a 70-es éveikben járó, harmadik generációs alapítók – már elődeik által is többszörösen – továbbadott szellemi, tárgyi öröksége.
