A Népszava 1910. október 5-i lapszámában megjelent Félmilliós szélhámosság című cikkben a következőket olvashatjuk:

Nem mindennapi ravaszsággal kieszelt csalás foglalkoztatja már napok óta a budapesti rendőrséget. Egy fiatalember, akit tönkretettek az uri passziói, százezrekig követett szélhámosságokat és ami a legkülönösebb a dologban - a károsult eddig még nem jelentkezett. Ennek oka az, hogy a becsapottak várnak, mert azt remélik, hogy nem az ő zsebükre, hanem a másik becsapott zsebére megy a játék. [...] Zacsovics Tibor, a Földintézet volt tisztviselője, aki Dósa Albertnek, Károlyi László gróf jószágkormányzósága főpénztárnokának, a mostohafia, a mult évi október hó 1-én kijelentette a mostohaanyja előtt, hogy Apponyi Henrik gróf, Károlyi László gróf sógora, ötvenezer korona sürgős kölcsön megszerzésével bizta meg őt. Erre vonatkozó táviratot is mutatott Dósának, aki, mint a Károlyi-család bizalmas embere, végre késznek nyilatkozott a közbenjárásra [...] (Dósa) mostohafiát elvezette Sonnenberg Imréhez, a Schenker és Társa-cég főnökéhez, aki Dósa számára 1909. évi október 5-én át is adta az 50.000 korona kölcsönt Apponyi Henrik részére Zacsovics kezéhez, aki egy fölhatalmazást is fölmutatott. Egy hónap mulva, november 5-én Zacsovics ujra megjelent Sonnenbergnél és Apponyi Henrik gróf nevében visszafizette az 50.000 koronát. Ennek az évnek az elején azután Sonnenberg Imre Berlinből, Apponyi Henrik grófnak az előbbi ügyletből ismert aláírásával levelet kapott, amelyben a gróf ügyeinek rendezése céljából százezer korona kölcsönt kér. Időközben Zacsovics is megjelent mostohaatyjánál, akinek megmutatta ujabb fölhatalmazását, amely a pénz átvételére jogosítja. Sonnenberg minden aggodalom nélkül teljesítette a gróf kívánságát és az ujabb 100.000 koronát kifizette Zacsovics kezéhez.

Ezt a pénzt azonban főhősünk már nem fizette vissza, sőt, ettől a naptól kezdve a cikk megjelenéséig, azaz október 5-ig nem is látták. Zacsovics eltűnt – a százezer koronával együtt. Az imént idézett cikkből kiderül, hogy természetesen az Apponyi Henrik-féle megbízólevelek és a távirat is hamisítvány volt, sőt, Zacsovicsot időközben „rendetlenség és hivatali hanyagság” miatt a Földhitelintézettől is elbocsátották. A kicsalt összegből fényűző életmódját kívánta fenntartani, amit hivatalnoki fizetéséből természetesen nem tudott megfelelően finanszírozni. A cikk szerint ez „bírta rá a szédelgésre”. Nem ez volt azonban az egyetlen nagy összegű csalás, amit a későbbi amerikás hadnagy elkövetett. A cikk ugyanis így folytatódik:

Gróf Károlyi Lászlónak a Szentkirályi-utca 22-24. szám alatt hatalmas bérháza van. Zacsovics Tibor ezt a házat hamisított okmányok és mostohaapjának a fiókjából ellopott bélyegzők segítségével eladta Sonnenberg Imrének: 1910 november 1-én történő átadás kötelezettségével. Sonnenberg erre a házra, amelynek vételárát 510.000 koronában állapították meg, összesen 180.000 korona előleget adott át Zacsovicsnak, aki junius havában, amikor a Földhitelintézettől is megkapta végkielégítését, megszökött Budapestről. A szélhámos üzelmeiről Dósa Albert értesítette a rendőrséget, ahol most Zacsovics bűntársait nyomozzák.¹

Az idézett újságcikk egy igen komoly, nagy összegű csalási ügyet ismertet, amelynek főszereplője a New York állam magyar katonáinak biográfiai adatait összegző adatbázisomban is szerepel.² Az amerikás magyar hadtörténet kiváló kutatója, Vida István Kornél közlése nyomán megbecsülhető, hogy kb. 3.000 magyar bevándorló katona szolgálhatott az Amerikai Expedíciós Haderő kötelékében az első világháború idején.³ Eddigi kutatásom alapján megállapítható, hogy ennek a 3.000 főnek nagyjából az egynegyede, kb. 800 fő New York állam lakója volt. Az első világháborús amerikai hadseregben szolgált New York-i magyarok egyik legkülönlegesebb figurája pedig az 1881. április 13-án, Budapesten született Zacsovics Tibor volt.

Zacsovics Tibor kivándorlása – jobban mondva kimenekülése – előtt Budapesten, a Magyar Földhitelintézet ügyintézőjeként dolgozott, lakóhelye Újpesten, a József u. 26. szám alatt volt.⁴ Az Egyesült Államokba tartó, a Cunard hajótársasághoz tartozó Ivernia nevű hajóra 1910. július 19-én szállt fel Liverpoolban és július 28-án ért partot Ellis Islanden. Honosítására 1916. április 2-án került sor Bostonban. 1917. június 5-én, kortársaihoz hasonlóan, regisztrált az általános sorozásra, majd 1917. november 30-án meg is kapta behívóját. A New Jersey államban lévő Camp Dixonban kapta meg alaki kiképzését és itt is teljesített szolgálatot, egészen 1919. május 28-ig. Ekkor kapta meg a tengerentúli szolgálatra vonatkozó parancsát, majd csatlakozott az AEF-hez (American Expeditionary Forces), ahol a 17. tábori tüzérezred hadnagyaként (2nd Lieutenant) érkezett a nyugati frontra, Franciaországba. Frontszolgálata rövid ideig tartott, 1919. augusztus 12-én már vissza is tért az Egyesült Államokba, ahol 29-én megkapta leszerelési papírjait. Leszerelése „honorable” volt, azaz „nem méltatlanságból” történt, annak indoklása pedig: „a kormány kényelme érdekében - szolgálatára a továbbiakban nincs szükség”.⁵

Amint az látható, Zacsovics Tibor katonai rekordja tiszta, „jó katonának” számított. Nem vett részt ütközetben (szolgálati absztraktján üres az „engagements” rész), és nem volt aktív részese a háborút követő eseményeknek sem. Személye tehát nem a katonai szolgálata, hanem az izgalmas, ugyanakkor meglehetősen bosszantó, nagy összegű csalási ügye miatt érdemel említést. Minden valószínűség szerint az Egyesült Államokba való kijutásának oka is ez a bűncselekmény, illetve a büntetés elől menekülés lehetősége volt, és ez az, ami érdekessé teszi számunkra Zacsovics történetét.

Zacsovics Tibor szolgálati absztraktja

A korabeli budapesti sajtóanyagok alapján rekonstruálva az eseményeket láthatjuk, hogy Zacsovics Tibor 1909 novemberében (legalább) az egyik nagy összegű csalást elkövette és 1910 júniusáig, azaz Földhitelintézettől való elbocsátásáig bizonyosan a másik ügyletet is lebonyolította. A cikk szerint a pénz megszerzése után megszökött Budapestről. Amint azt az Ivernia hajó utaslistája alapján tudjuk, 1910 júliusában már partra is szállt New Yorkban, tehát nem csak Budapestet, de az egész kontinenst elhagyta. Mindezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy jó előre kitervelt csalással van dolgunk, aminek a végleges amerikai letelepedés is a céljai között szerepelhetett. Az idézett cikk után a Népszava másnap megjelent lapszáma újra írt hősünkről, ekkor már láthatóan tudnak Amerikába távozásáról. Az uri betyár dolga című rövid írás azzal a kijelentéssel kezdődik, hogy Zacsovics valahol a tengerentúlon él „a ravaszul szerzett pénzen”. Budapesten viszont a csalások miatt éppen nagy botrány készülődik. Sonnenberg Imre ugyanis követelné vissza a Károlyi grófnak kölcsönadott pénzt – amiről aláírt elismervénye van – Károlyinak viszont természetesen eszében sincs visszafizetni azt, hiszen a nevében felvett kölcsönről neki tudomása sem volt. „A vihar majd akkor tör ki” – írja a cikk, amikor november 1-jén elérkezik a Szentkirályi utcában levő ház átadásának ideje. Sonnenbergék kifizettek a csalónak 180.000 korona előleget, ebből viszont Károlyiék egy fillért sem láttak - így a botrányos pereskedés szinte borítékolható. De mi a helyzet Zacsoviccsal és az ügyben szintén érintett mostohaapjával?

Zacsovics Tibor arcképe
a Tolnai Világlapjában, 1910⁶

„Az elvitorlozott [sic!] szélhámosról különben kiderült, hogy másokat is becsapott. Igy többek között panaszt tett ellene Weisz Benő férfiszabó, akitől ugyancsak a Károlyi grófok nevében huszezer koronát csalt ki. A kivitel itt is az volt, mint a Sonnenberg-esetben. Eleinte visszafizette a kölcsönöket, mikor azonban nagyobb összeget sikerült kicsalnia, nem jelentkezett többet. A szédelgő mostohaapját, Dósa Albertet, aki a Károlyi-uradalom főpénztárosa, ágybadöntötte az izgalom. Előreláthatólag ő lesz a legnagyobb áldozata az uri betyár gazságainak.”⁷

Egy másik lap, a Friss Újság szerint még június folyamán Zacsovics beállított mostohaapjához, ahol a következőt közölte vele: „Apám, én tönkretettelek benneteket. Bocsássatok meg, én most megyek, majd megtudtok mindent.” Ez az állítólagos látogatás az eltűnése előtti napon történt.⁸ A másnapi lapszámban további információkat kapunk a csaló személyes ügyeivel kapcsolatban. Korábbi főbérlője azt állította róla, hogy már az első találkozáskor gyanította, hogy csaló lehet, hiszen „kinyitotta a felöltőjét s kabátja szélét is elhuzta, hogy vastag arany óraláncát látni lehessen.” Ezenkívül azt is megtudjuk, hogy 1909 decemberében Monte Carlóban járt, nagy bőröndökkel utazott el, viszont januári visszatérésekor poggyász nélkül érkezett – ami gyanúra adott okot. A lapnak nyilatkozó főbérlőtől májusban költözött el Újpestre, a József utcába.⁹ Weisz Benő felesége pár nappal később levelet kapott a csalótól – derül ki a Délmagyarország című lap október 11-i cikkéből. A rendőrséghez Weisz Benőné által eljuttatott levélben a csaló azt követeli, hogy álljanak el a feljelentéstől, „ne tegyék tönkre a terveit”, ugyanis ő meg akar nősülni. Emellett ígéretet tesz az okozott károk megfizetésére, és kilátásba helyezi, hogy ha a rendőrség kezére kerül, öngyilkosságot fog elkövetni. A levelet nem tudták lenyomozni, mivel nem postai úton, borítékban érkezett.¹⁰ A feljelentés egyébként október 8-án történt meg. „A feljelentő Hartmann Mór Alsóerdősor-utczai mészáros, a kitől Zacsovics négyezer koronát csalt ki Károlyi Lászlóné grófné hamisított levelei alapján. A feljelentés következtében a rendőrség elrendelte a nagystílű csaló körözését.”¹¹

További információmorzsákat csíphetünk fel a Népszava másfél héttel későbbi, Az uri szélhámos nyomában című cikkéből.
„Zacsovics Tibornak, az uri szélhámosnak a viselt dolgaival többször foglalkoztunk. [...] Most, ugylátszik, hogy a rendőrség nyomába került a megugrott szélhámosnak. A szökevény öccse, Zacsovics Iván föltünően hasonlít bátyjához. Ez Zombori Iván névre külföldre szóló utlevelet szerzett. Ezt tudta meg az ujpesti kapitányság és megakadt azon, hogy miért kellett Zacsovicsnak álnévre kiállított utlevél? Bizonyára azért, hogy a bátyja szökhessék vele. Megtudták ezenkívül, hogy nemrégiben kiváltották Zacsovics Tibor zálogba tett fehérneműit is. Ez is amellett szól, hogy a csaló gondosan készült a szökésre.”¹²

A korabeli lapokban nem található információ arról, hogy a rendőrség „az utóbbi évek egyik legnagyobb arányu és legügyesebb szélhámosának”¹³ nyomára akadt volna. Ennek oka – mint azt már tudjuk – az volt, hogy az elkövető az Egyesült Államokba távozott, ahol hat évvel később már állampolgárságot is szerzett. Európába legközelebb már az Amerikai Expedíciós Erők hadnagyaként tért vissza, de újabb magyarországi látogatásáról szintén nincs információ. Ahogyan az sem ismert, hogy mi történt a tetemes mennyiségű orvul szerzett pénzzel. Mennyit is csalt ki összesen áldozataitól ez az „úri betyár”? Az idézett újságcikkekből megismert összegek az alábbi táblázatban láthatóak.

Zacsovics Tibor eddig ismert csalásai

A 20. század elején száz korona nagyjából húsz amerikai dollárt ért. Átszámítva az összesen 304 ezer korona tehát több mint 60 ezer dollárt érhetett. Egy amerikai hivatalnok, aki Zacsovics magyarországi foglalkozásához hasonló munkát végzett (pl. egy könyvelő), éves szinten átlagosan 1500 dollár körül kereshetett. De még a kiemelkedőnek számító keresettel rendelkező profi baseball-játékosok éves átlagfizetése is mindössze ennek duplája, 3000 dollár volt 1910-ben, vagyis átlagosan 20 éves profi karrier alatt lehetett 60 ezer dollárt keresni.¹⁴ (Mai értékén egyébként ez a 60 ezer közel 1,5 millió dolláros vagyont jelentene.¹⁵) Mi történhetett ezzel a hatalmas összeggel? Erről nem sokat tudunk meg a lapokból, a pénz egy részét – vélhetően a százezres kölcsönt – „a börzén” elvesztette, emellett a Rudolf-rakparton élt egy asszony, akinek rendszeresen juttatott pénzt.¹⁶ Ezen kívül az állítólagos „fényűző” életmódjának fenntartása is jelentős gyorsasággal apaszthatta ez ebül szerzett vagyont. Nem tudjuk, mennyi volt még a birtokában, amikor Amerikába érkezett, de valószínű, hogy a pénz igen hamar elfogyhatott, hiszen szinte azonnal munkát vállalt az Egyesült Államokban.¹⁷

A Mátray-ügy az Amerikai
Magyar Népszavában, 1933

A háború után New York államban, Mount Vernon városban telepedett le. Tovább folytatta hivatalnoki karrierjét: könyvelőként dolgozott – némileg ironikus módon – egy közpénzellenőrző vállalatnál. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint az ekkor 48 éves Zacsovicsnak és Margaret nevű, németországi születésű feleségének egy Gordon nevű 8 éves fia és egy Yvonne nevű, 3 és fél éves lánya volt. Velük élt még a feleség előző házasságából származó két nevelt gyermeke is, Elenaor Matray (16) és Margaret S Matray (12)¹⁸. Vér szerinti apjuk Mátray Lajos, a John D. Pettet néven is ismert magyar–amerikai ékszerész volt, aki több ízben is ült börtönben, főként éppen amiatt, hogy elmulasztotta fizetni a heti (!) 75 dolláros tartásdíjat volt feleségének, Margaretnek. Az újraházasodás után két évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az asszony beleegyezzen a tartásdíj csökkentésébe, heti 35 dollárra.¹⁹

Érdekesség, hogy gyakorlatilag minden hivatalos iraton összekeveredik Zacsovics keresztneve és vezetékneve. A népszámlálási íven, és más dokumentumokon is a Tibor van megadva a „Last name” szekcióban, a Zacsovics pedig így értelemszerűen a „First name” alatt szerepel. Felesége, Margaret is Margaret Tiborként szerepel hősünk 2. világháborús sorozási regisztrációs kártyáján, Margaret Zacsovics helyett. Feltételezhető, hogy ő maga diktálhatta így be a nevét, hiszen különböző években, különböző szituációkban keletkezett dokumentumokról van szó, ahol egyedi adatfelvétel történt, nem pedig meglévő adatbázisból emelték át a személyi adatokat. Vagy hibát követett el neve megadásakor a honosítási eljárásra jelentkezéskor és ennek megfelelően személyi okmányaiban fordítva szerepelt a neve, majd egyszerűen „úgy maradt”, vagy pedig szándékos ferdítés is történhetett – aminek oka nem ismert, de nehéz lenne elképzelni, hogy a hatóságokat próbálta volna ily kezdetleges módon megtéveszteni.

Zacsovics Tibor 86 éves korában, 1968. február 10-én hunyt el, sírja a Long Island National Cemetery-ben található, rajta veteránnak kijáró tiszteletadással. Furcsa életút az övé. Még a Budapesten elkövetett csalásai után írták róla, hogy „kétlaki életet élt, ismeretségeinek egyik körében tisztes hivatalnok volt, de volt egy másik világa is, ahol grand seigneur életet élt.”²⁰ „Kétlaki” élete metaforikusan is értelmezhető, hiszen az Egyesült Államokban hősként tekintettek rá és a hadsereg Nagy háborús veteránjaként temették el, szülőhazájában viszont hatalmas károk okozójaként, szavahihetőtlen, megbízhatatlan, aljas emberként tartották számon. Megkárosította nem csak a becsapott feleket, de saját nevelőapját is.

Zacsovics Tibor 2. világháborús sorozási regisztrációs kártyája, 1942

A Budapesten elkövetett igen komoly mértékű csalások után az „úri szélhámos” hamar elköltötte a bűncselekményekben szerzett jelentős összeget. A törvény elől az Egyesült Államokba menekült, ahol hamarosan korábbi szakmájában dolgozott, majd egy rövid időre az amerikai hadsereg kötelékében, hadnagyi rendfokozatban szolgálva, visszatért Európába. Újabb csalások, vagy más bűncselekmények nem ismertek, ugyanakkor kisebb furcsaságok köthetőek hozzá, például a nevével kapcsolatos kavarodás, vagy felesége korábbi férjének megkárosítása a túlzott tartásdíj fizetésén keresztül. Zacsovics Tibor példája egy érdekes történet, de egyben jól illusztrálja azt, hogy az Amerikába vándorolt tömegben – a jobb élet, a nyomorból való kilábalás lehetőségére áhítozó, jóravaló emberek mellett a hatóság elől menekülő „bűnöző elemek” is találhatóak voltak. Ez az aspektus is fontos része a jelenségről alkotott történeti emlékezetünknek.

Ambrus László

¹ Népszava, 1910. október 5. p. 7–8.

² A New York State Abstracts of World War I Military Service, 1917–1919 (Adjutant General's Office. Series B0808) forráscsoport magyar vonatkozású anyagai alapján készült adatbázis nyomán. A továbbiakban: adatbázis.

³ István Kornél Vida: Hungarian Americans. In: Alexander M. Bielakowski (szerk.): Ethnic and Racial Minorities in the U.S. Military. An Encyclopedia. I–II. ABC-CLIO, Santa Barbara, CA, USA. 2013. Vol. I: A–L. 311.

⁴ Budapest Főváros Levéltára. Okiratok, közjegyzői iratok. A jogszolgáltatás területi szervei. Jakab Géza közjegyző iratai. HU BFL – VII.222.a – 1905 – 0497.

⁵ Forrás: adatbázis.

⁶ Tolnai Világlapja, 1910. október 16. p. 2368.

⁷ Népszava, 1910. október 6. p. 8.

⁸ Friss Ujság, 1910. október 5. p. 2.

⁹ Friss Ujság, 1910. október 4. p. 6.

¹⁰ Délmagyarország, 1910. október 11. p. 10.

¹¹ Magyarország, 1910. október 8. p. 8.

¹² Népszava, 1910. október 21. p. 6.

¹³ Friss Ujság 1910. október 21. p. 3.

¹⁴ Scott Derks: The Value of a Dollar. Prices and Incomes in the United States, 1860–2009. Millerton. 2009. p. 99.

¹⁵ Uo. p. 46.

¹⁶ Délmagyarország, 1910. október 5. p. 7.

¹⁷ Forrás: adatbázis.

¹⁸ Forrás: adatbázis.

¹⁹ Amerikai Magyar Népszava, 1933. január 24. p. 3.

²⁰ Délmagyarország, 1910. október 5. p. 7.