Rendkívül szép kivitelezésű kötettel gyarapodott a Vasváry-gyűjtemény ez év februárjában. A szerző juttatta el hozzánk az év elején megjelent legújabb művét, amelynek címe: Amerikai magyar műtermi fényképészek az 1880-as évektől a második világháborúig (Budapest : Néprajzi Múzeum, 2020).

Fejős Zoltán etnográfus, a néprajztudományok kandidátusa, évtizedek óta foglalkozik – többek között – az amerikai magyarság történetének legkülönfélébb aspektusaival. Számos könyve, tanulmánya látott napvilágot, és a Vasváry Collection Newsletterbe is több alkalommal írt az amerikai magyar múlt egy-egy fejezetéről. Ebben a számunkban is olvasható egy írása.

Legfrissebb műve az Amerikába vándorolt magyarok között működött fényképészmestereknek állít emléket. Az Újvilágba került hivatásos fényképészeket veszi számba, közöttük olyanokat is, akik már az új hazában sajátították el a mesterséget. A kötet a szerző által 2004-ben indított KépTár sorozat 5. darabja, a Néprajzi Múzeum kiadásában jelent meg.

A kiadvány előszavát részletes és alapos tanulmány követi: a szerző összefoglalja mindazt, amit kutatásai során sikerült fellelnie a téma előzményeiről, társadalomtörténeti vonatkozásairól, a fotóhasználatról és a fényképezési szokásokról. Kitér a vándorfotográfusokra, akik a helyszínen – munkahelyeken, vidéki településeken – örökítették meg egy-egy közösség életének mozzanatait. A tanulmány számos képpel szemlélteti a leírtakat. Az illusztrációk között nagyméretű panorámakép, tablókép, s annak egy speciális válfaja, a kollázs jellegű tabló is látható. Az utóbbira példa az 1935-ben megtervezett, 58 portrét tartalmazó, Az Öreg Amerikai Magyarok Californiai Családfája. A szerző álfényképészekről is említést tesz, akik visszaéltek a hivatásos fotográfusok nevével, ezáltal rontva hitelüket. Kiemeli a sajtófotók jelentőségét, hiszen szép számmal vannak olyanok közöttük, amelyek csak a lapok hasábjain maradtak fenn, eredeti példányuk ismeretlen. Négy stúdiót külön bemutat: Beldegreen – New York City, Kovács Studio – Bridgeport, Mike Kállay – New Brunswick, Biro Ferenc és a Biro Studio – South Bethlehem. Beldegreen Gusztáv munkái között egy érdekes megoldású családfát láthatunk, amelyet a mester szüleinek ötvenéves házassági évfordulójára készített 1931-ben. A családfa jelenleg a dédunoka tulajdonában van.

Az Adattár – Névlexikon és műhelykataszter – mintegy száz fotográfus legfontosabb adatait tartalmazza (születési és halálozási adatok, a műterem neve és címe stb.) betűrendben, portrékkal, arcképes hirdetésekkel. A szerző forrásai elsősorban a korabeli amerikai magyar lapok, alkalmi kiadványok, amerikai fotótörténeti adattárak, városi névjegyzékek voltak, de értékes adatokhoz és fényképekhez jutott az Egyesült Államokban, illetve Magyarországon végzett terepmunkái révén is. A kutatás nehézségei közül kiemeli a jelzetlen fényképeket, melyek alkotójának neve homályba vész, illetve csak hosszas keresés után sikerül nyomára akadni.

A 60. oldaltól kezdődő Katalógus 120 fényképet közöl.
A képkatalógus első része a fényképek főbb műfajai szerint csoportosítja az anyagot az alábbi sorrendben: Portrék; Egész alakos portrék; Esküvő, házaspár; Szülők és gyerekek; Események, alkalom; Testületek, csoportok; Épületek, helyiségek. A második rész a négy, fentebb említett stúdió fényképeit veszi sorra: Beldegreen, New York; Kovács Studio, Bridgeport; Kállay Mihály, New Brunswick; Biro Ferenc, South Bethlehem. Végül a jelzetlen képek következnek. Az amerikai magyar „fotóörökség” sokrétűségének bizonyítéka is egyben az itt közölt 120 fotó. A katalógusban szereplő fényképek nagyobb része intézmények birtokában, kisebb hányada magántulajdonban van, ami a fényképek egyedi leírásából pontosan kiderül.

A mintegy 150 oldalas könyv célját Fejős Zoltán szavaival idézzük: „Ez a kötet csak úttörés. Fő célja, hogy hozzáférhetővé tegye azt a hazai közgyűjteményekbe véletlenszerűen bekerült képanyagot, amely az Egyesült Államokban 1945 előtt működött magyar fényképészektől származik. [...] Mindez a sok tízezernyi valaha létezett képnek csupán hírmondója, az egykori fényképészmestereknek állított szerény emlék, de mégis több, mint ami ebből a fotótörténeti hagyatékból Magyarországon valaha is megismerhetővé vált.”

A könyv jelentősége abban áll, hogy az amerikai magyarság életének, mindennapjainak olyan területét dolgozza föl, amelyről ilyen részletes, alapkutatás jellegű számadás még egyáltalán nem készült, ezért is tekinthetjük hézagpótló összegzésnek. A kötetből kirajzolódó fotográfusi életpályák nemcsak itthon, de még az amerikai magyar kortársak előtt is szinte ismeretlenek voltak. Túl azon, hogy egykor a kötetben megismerhető fényképészek a magyar közösségeket, az elvándoroltakat, s közvetve az óhazában hátramaradottakat szolgálták, „magas színvonalon örökítik át egy elsüllyedt világ emlékezetét az utókorra...”. A könyv fontos üzenete, hogy a magyar fotográfia történetében „...a méltánytalanul elfeledett [amerikai magyar] stúdiófotográfusok, hivatásos fényképészek munkásságát is számon kell tartanunk.”

A kiadványt haszonnal tanulmányozhatják a téma iránt érdeklődők, ugyanakkor albumként is lapozgatható.

A könyvet angol nyelvű rezümé zárja, amelynek egy részletét itt közöljük.

Zoltán Fejős
Hungarian-American Studio Photography from the 1880s until the Second World War

According to census data, in 1920, the United States was home to as many as 500 thousand Hungarians and individuals of Hungarian descent, some living in work settlements and the ethnic districts of industrial cities, others dispersed over the rest of continent-sized country. Where Hungarian community life was more active or where a "Hungarian neighbourhood" had formed, there developed both a specific ethnic infrastructure, and network of intense social and cultural bonds, a typical component of which was the photographic studio. Photographers in this context served individual, family, and – more broadly – community needs, all in a variety of ways. On the one hand, they were the principal actors in sustaining the illustrated Hungarian-American press, working inside and outside the studio to capture scenes from immigrants' everyday lives and document their relationships with both homeland, and American society. It would be but slight exaggeration to state that every Hungarian neighbourhood, along with every city with a sizable Hungarian population, had its own Hungarian photographer. In general, big cities like New York, Cleveland, and Detroit, and even some smaller ones like Bridgeport, New Brunswick, boasted several such photographers operating in parallel. As many as about thirty Hungarian photographers are documented has having been active prior to the 1940s in New York alone. Some were professionals who had emigrated from Hungary having learned the trade there, while a smaller proportion came to the occupation only after reaching their new home. A few were individuals of Hungarian descent born in the United States. Their work went relatively unnoted back in Hungary; not even those well-versed in photographic history are aware of the bodies of work they produced. Though most of what they did served primarily local communities, that is, Hungarians, Hungarian families, and transnational demand (relatives from home), a good many of the professionals involved are noteworthy for their activity outside these circles, in many cases rising above the level of the average full-time photographer and producing high-standard photographs that have preserved the memory of a bygone world for future generations. This publication seeks to examine and summarise this little-known, yet compelling stratum of Hungarian-American photographic heritage, while at the same time offering a repository of fundamental information on the photographers in question – inasmuch as space permits – a measure of social-historical and visual anthropological analysis on both the photographs, and the key figures behind them. (ford. Rachel Jane Maltese)

Kórász Mária