A kezdetek legendáját így idézte föl az Amerikai Magyar Népszava 1939 decemberében: „Harmincöt évvel ezelőtt, 1904-ben néhány jóindulatú magyar összejött néhai Ferschman János vendéglőjében barátságos poharazásra. Hideg novemberi este volt, az egyiknek a szemei megakadtak egy didergő mezítlábos fiúcskán, aki újságokat árult. – A jóindulatú vendég szóba állt a kis fiúval és megtudta, hogy magyar, erre megvette az összes újságjait és hazaküldte őt. Hosszas gondolkodás után a jószívű ember odaszólt barátainak: »Mégis csak disznóság, hogy mi itt ilyen sok pénzt költünk szórakozásra akkor, amikor vannak szegény magyar gyermekek, akiknek ilyen hideg időben még cipőjük sincs.« A társaság többi tagjai elkomorodva, szótlanul hallgattak. Nemsokára az egyik megszólalt és azt mondja: »Igaz, eddig nem láttuk meg azokat, akiknek még annyi sincs, hogy gyermekeiket ruházzák, de magunktól nem vontunk meg semmit, de tenni kell valamit.« Így alakult meg a Disznó Asztaltársaság!”¹

Az évszám nem pontos, a New Yorki Első Magyar Disznó Asztaltársaság 1906. december 6-án alakult. A későbbiekben tartott jubileumok nem mindig követték híven ezt a dátumot, de nagyjából igazodtak hozzá. Fennállásuk tíz éves jubileumát 1917 novemberében ülték meg, amit úgy hirdettek, hogy a Progress Casino dísztermében sorra kerülő ünnepély „az idei választásnál is érdekesebb lesz”. Volt műsor, társas vacsora és reggelig tartó tánc Bogár Lajos cigányzenekara mellett.² A huszadikat 1926 decemberében tartották, s a harmincötödik jubileumi évben már jól hivatkozott a kezdetre a Népszava egy újabb cikke 1941-ben.³ Az egyleti hírek, beszámolók az 1920-as években olykor azt is jelezték, hogy az egyesületnek volt külön férfi és női osztálya. Ez arra mehet vissza, hogy 1912-ben 30 taggal megalakult a New Yorki Első Magyar Jótékony Nőegylet a Rákóczi Szálloda különtermében Péter Lajosné elnök szervezésében, aki a nevezett hely tulajdonosának a felesége volt.⁴ A „jókedvű disznó asztaltársaság” kezdetben a „Török-féle Hallban” ülésezett Ferschman János elnök vezetése alatt, majd 1915-ben ők is áttették a székhelyüket a Rákóczi Hallba, ahol a legtöbb magyar egylet tartotta táncmulatságait. Az „egyetlen magyar szálloda” és népszerű magyar találkozó hely a közelben, az alsóváros 4. utcájában állott. Elsőként halász estélyt rendeztek az új helyszínen.⁵ A jótékonyság hozhatta össze a két szerveződést, illetve az a gyakorlati tény, hogy a házastársak egyike az egyikben, másikuk a másikban tevékenykedett. Idővel egyesült a két csoportosulás, s az 1920-as évek derekán néhány évig a New Yorki Első Magyar Jótékonycélú Férfi és Női Disznó Asztaltársaság néven is szerepeltek.

A mindenkori cél a New York-i szegény gyerekek karácsonyi felruházása volt. Az első karácsonykor 11 szegény gyermeket láttak el meleg ruhával, s ajándékokat is osztottak. A szerény kezdetből jól megalapozott, elszánt és rendszeres mozgalom lett, az egylet a magyarság támogatásával évről-évre több gyermeket ruházott fel meleg alsó és felső új, téli ruhával. 1912-ben 83-ra szaporodott a megsegítettek száma, míg 1921-ben már elérte a 140-et. A ruhacsomagokat karácsonyi ünnepségeken adták át, emellett uzsonnára látták vendégül a gyerekeket, ahol további ajándékokat is adtak, gyümölcsöt, cukorkát, játékbabákat. „Nagy Lajos akkori elnök és fáradhatatlan munkatársai dolgoztak, mulatságokat rendeztek és gyűjtöttek a szegény magyar gyermekek érdekében és a jólelkű magyarság adott és adott, mert tudta mindenki, hogy Nagy Lajosék minden összegyűjtött és megtakarított centet a rászoruló gyermekeknek adtak.”⁶ Az asztaltársaság nevéhez évtizedeken át nagyszabású bálok, társas vacsorák, mulatságok rendezése fűződött, amelyek célja egyértelműen az volt, hogy minél több támogatótól nyerjenek adományokat. Nevükhöz illően évente például disznótoros vacsorát adtak, de szerveztek tavaszi bált, majálist, pikniket, őszi szüreti bált, karácsonyi műsort, s olykor művészi előadásokat is. A jótékonyság egyúttal az etnikai-nemzeti azonosság kinyilvánításának keretét jelentette, miután a rendezvények nagy magyar közönséget mozgattak meg. Az alkalmi közösségteremtés, a közös szórakozás célja ugyanakkor következetesen alárendelődött a humanitárius segítségnyújtás szándékának, mert tevékenységüket nem pusztán az időnként vállalt, hanem az önként magukra rótt, állandó feladatként végzett jótékonykodás határozta meg.

Kik voltak az asztaltársaság mozgatói, s kikből állt a tagság, illetve a közreműködők tábora? Rendezvényeikről a New York-i magyar sajtó rendszeresen hírt adott, ám elenyésző az az információ, ami ezekből leszűrhető a tagság kilétére, társadalmi állására s hasonló kérdésekre vonatkozóan. Az első tíz-tizenöt évről szinte semmit nem lehet tudni. Legtöbbet egy-egy tisztviselő kapcsán sikerül kideríteni. Ennek révén ki lehet ugyan tapogatni néhány tendenciát, bár túl sok következtetést nem szabad levonni ezekből. Azzal is számolni kell, hogy a vezetőség épp úgy cserélődött az idők folyamán, miként a tagság, illetve a rendezvények szervezésében és lebonyolításában aktívan közreműködők köre.

Az első „fődisznó” – ahogy az asztaltársaság elnökét nevezték –, Ferschman János (1864–1929) nem vendéglős volt, hanem hentesmester. Az alakulás táján a New York-i magyarok egy üzleti kalauzában az „egyedüli” magyar hentesként hirdette a híres-hírhedt „East Side”-on, a 3. utcában lévő üzletét.⁷ Mulatós ember lehetett, aki szerette a víg társaságot. Erről vall egy magyar újságíró, amikor így kezdte beszámolóját egy vendéglői körútjáról: „bekukkantok az alsó városnak nevezetes Jefferson Hall tulajdonosához egy kis szíverősítőre. Fiegler Józsi ehhez igen jól ért, ő tud az embernek apetitest csinálni, pláne mikor Ferschman János fődisznó is ott van. Víg kompánia, alig várom, hogy lássam már őket. Be jó órákat szoktam ott eltölteni.”⁸ A Jefferson Hall az 5. utca magyar intézménye volt, azaz „magyar bor és sörcsarnok, magyar étterem [...] az East Side legkedveltebb szórakozó helye”, amely szombat és vasárnap hangversennyel – valószínűleg cigányzenével – szolgált. Nem más volt ez, mint a fent említett „Török-féle Hall”, vagy másként: „Török Pista szalónja”, amelyet aztán Fiegler József vett át. Ennek hátsó termében próbáltak a magyar színészek.⁹ Szinte biztos, hogy ez volt az a vendéglő, ahol a legenda szerint a Disznó Asztaltársaság ötlete megfogant. Ferschman János ugyan valóban étterem-tulajdonosként hunyt el, de a váltás jóval későbbi fejlemény, „Ferschman-vendéglő” nem létezett az asztaltársaság létrejöttekor.¹⁰

Többet lehet tudni a második elnökről, Nagy Lajosról (1876–?). Szarvason született, 24 éves korában lépett Amerika földjére, amikor odahaza, Orosházán már kocsigyártó műhelyt mondhatott magáénak. Saját szakmájában talált munkát és öt éven belül megnyitotta önálló kovács- és kocsigyártó üzemét. A jótékony Disznó Asztaltársaságot „annak idején ő reorganizálta, amelynek éveken keresztül elnöke volt, majd pedig 1922-ben Baltazár Dezső debreceni református püspök díszelnökké avatta fel.”¹¹ Tagja volt a New Yorki Társalgónak, a Dalkörnek, az Old Fellows Universal Lodge szabadkőműves páholynak, valamint a 116. utcában lévő magyar református egyháznak. Ő is szerette a társaságot, mindenekelőtt a magyar konyhát. Feljegyezték róla, hogy minden szabadidejét Tuba Vince yorkville-i vendéglőjében tölti, „pedig messze, a Bronxban lévő lakásáról jár ide jó vacsorára és hűsítő lére”. Ez az A sugárút északi részén (mai nevén a York sugárúton) lévő „régi és híres [...] mulató hely, a magyar egyleti élet vezetőinek tanyájaként” volt ismert, ahol például az 1929-i új esztendőre „újévi szopós malacokat” kínáltak.¹² Nagy Lajosnak és feleségének nem volt gyermeke, „ezért is viselik a szívükön” – fogalmazott Káldor Kálmán – „a szegény gyermekek sorsát”.

Az asztaltárság említett reorganizálása valamikor az első világháború végén, vagy azt követően történhetett meg. Említést érdemel, hogy a háborús években az elsők között juttattak pénzsegélyt Magyarországra, a háborús árvák és özvegyek megsegítésére is. 1915-ben előbb 250 koronát, majd novemberben a New York-i főkonzulátus útján ezer koronát küldtek. Emiatt jutott el e „furcsa asztaltársaság” híre Magyarországra is.¹³ Mindemellett az éves karácsonyi ruhaadományozás sem maradt el. Ennek érdekében – erről a Magyarországon megjelent újságcikk is beszámolt – december 4-én, szombat este a Rákóczi Szálloda összes helyiségében tartották meg éves disznótorukat, amely minden korábbit felülmúlt: ezen friss hurkát, kolbász, lacipecsenyét, továbbá almás-, túrós és káposztás rétest szolgáltak fel nagy mennyiségben. „A nagyon nagy számban megjelent fő és aldisznók, koczák és disznóvendégek gondoskodtak a kedélyesség fenntartásáról és arról, hogy a mulatság minél szebben sikerüljön. A mulatság a jótékony célnak, melynek érdekében rendeztetett, nagyon szép összeget juttatott. Reggel 7-kor, mikor e sorokat írják, még együtt van az egész társaság.”¹⁴ Hasonló fesztelen együttlétet, a magyar ételek tobzódását kínálták nyári piknikjükön, amit Long Island egyik parkjában rendeztek. A helyszín sikeresnek bizonyult, mert ezt követően rendszeresen ide jártak. Az 1916-os előzetes bejelentés a következőket ajánlotta a közönség figyelmébe: „Belépő-díj személyenként 25c. Lesz díjtekézés három díjjal. Szalonnasütés a szabadban. Gondoskodunk arról is, hogy déli 12 órára készen legyen a kolbász káposztával és valódi hazai gulyás, amelynek az elkészítését Városi Béla úr vállalta magára és megígérte, hogy olyan gulyást fog főzni, hogy aki eszik belőle, az megemlegeti. Kitűnő zenéről is gondoskodva van. A mulatság tiszta jövedelme szegény gyermekek felruházására lesz fordítva és tekintve a nemes célt, számos látogatást kér a rendezőség.”¹⁵

Így ment ez évről évre, legyen szó nyári piknikről, őszi szüreti mulatságról, vagy farsangi bálról. Az átszervezésre utalhat, hogy az egyesület nevét 1918-ban megváltoztatták, elhagyták a mókásnak tartott jelzőjüket, s maradtak a New Yorki Magyar Jótékonycélú Egyesület elnevezésnél.¹⁶ Ám ez ekkor még inkább csak változtatási kísérletnek bizonyult, mert még évekig forgott a bevett név, a Disznó Asztaltársaság. Amerikai magyar lapokra hivatkozva az 1920-as szüreti mulatság kapcsán egy debreceni újság Magyarországon is hírül adta, hogy „A Gyesznók ismét röfögnek”, azaz megrendezik a soron következő szüreti báljukat.¹⁷ Működésükben még annyi változás történt, hogy a magyarok északra húzódását követve, székhelyüket áttették a felsővárosi Yorkville-be. Létán János előkelő mulatójában, a Union Hallban vertek tanyát, amely a Második sugárúton, a 82. és 83. utcák között (1591 Second Avenue) működött. Az 1920-as disznótort már itt tartották.¹⁸ „Az öreg Létánnál” gyűltek össze s folytatták a mulatozást a még nagyobb helyen, a Central Operaház összes termeiben megtartott nagy álarcos bál után is. Szesztilalom lévén, ekkor csak jó hazai „lemonádét” ígérhettek a közönségnek.¹⁹ Pár évig szintén itt, a Union Hallban rendezték a karácsonyi gyermekfelruházási ünnepélyeket is. Figyelmet érdemel, hogy 1923-ban²⁰ az ünnepségen Lukács Márton fényképész angol nyelvű beszédet mondott, ami az adományozásban részt vállalt amerikai vendégek s az amerikai születésű, második nemzedék tagjainak jelenlétére utal. A fényképész felvételt is készített a karácsonyfáról és a köréje gyűlt közönségről. Az Amerika-szerte kedvelt magyar színésznő, Thury Ilona is megjelent az egylet meghívására és dalokkal szórakoztatta a gyermekeket. Többen külön ajándékokkal járultak hozzá az ünnepséghez, s tucatnyian adományokat adtak. „Mrs. Szikszay tortája 21 dollárt jövedelmezett a jótékony célra.” Az estélyen beszédet mondott Nagy Lajos elnök, „Mr. Berger” alelnök és Harsányi László (1884–1968) református lelkész, az amerikai presbiteriánus egyház fennhatósága alatt működő magyar egyház lelkipásztora, aki a források szerint mindvégig az egyik fő patrónusa volt az asztaltársaságnak. Számos esetben az egyház 116. utcai templomában tartották a karácsonyi ünnepséget, valamint az adománygyűjtést szolgáló mulatságokat.

Miután 1924-ben több mint 260 gyereket ruháztak fel, Berger József alelnök javaslatára tevékenységük kibővítése mellett döntöttek. Az asztaltársaság nem állhat meg az első lépésnél, tevékenysége nem merülhet ki a téli gyermekfelruházással – fejtegette az alelnök egy nagy hatású előadásában –, mert „azok a gyermekek, akiknek téli ruha kell, azok nyáron is rászorulnak a jótékony segítségre”. „Sok gyermek van – fűzte hozzá –, aki még soha nem hagyta el a szegényes pince lakást és még soha nem volt a vidéken, a falu tiszta levegőjében.” Azt indítványozta, hogy az asztaltársaság indítson akciót egy gyermek üdülőtelep létesítésére. A javaslatot elfogadták és megindult a munka, az új irányt szabó gyűjtés.²¹ Ettől kezdve a rendezvényeket a létesítendő gyermekotthon javára tartották meg.

Piknik a létesítendő gyermekotthon javára. Új Előre, 1925. június 14.; Parasztbál. Új Előre, 1926. szeptember 25.

Négy év alatt a gyermek üdülőtelep pénzalapjára 4 ezer dollárt gyűjtöttek össze. Közben a húsz éves jubileumot olyan rangos ünnepéllyel ülték meg, hogy azon részt vett New York polgármestere Jimmy Walker, a frissen megválasztott Robert Wagner demokrata párti szenátor, az amerikaiak előtt legismertebbnek tartott amerikai magyar, Konta Sándor, a bőkezűen adakozó whisky-király, Kessler Gyula, és sokan mások. A 84. utcai Turn Hallban tartott fényes ünnepélyen fellépett a Munkás Dalárda és az amerikai turnén lévő „Fedák Sári a teljes tánckarával”.²²

Nagy Lajos elnök 1929-ben egy farmbizottságot nevezett ki, amely hosszas válogatás után a New Jersey-ben lévő Dayton területén talált alkalmas helyszínt. A bizottságot Brown Károly (1886–?) vezette, a hazai képzettségű New York-i nyomdász, nyomdatulajdonos, az Egyleti Élet című hetilap alapító kiadója, akit egykori méltatója a magyar egyleti élet „fanatikus rajongójának” nevezett.²³ A Dosher farm mellett döntöttek a „kitűnő levegő, jó központi fekvés, elsőrangú termőföld, nagy gyümölcsös, szép erdő és [az] alkalmas épületek” miatt. A vétel szerencsésnek bizonyult, a helyszín minden tekintetben bevált, a gyermek üdülőtelep gyors fejlődésnek indult. Az idők folyamán a nyaraló gyermekek száma az első évi 72-ről felszaporodott 234-re, és a helyszűke miatt több mint kétszáz jelentkező gyermeket nem is tudtak már elhelyezni. „A new yorki tenement lakások szegény magyar gyermekei eddig nem is sejtették, hogy milyen jó és egészséges a szabadbani nyaralás és a jó magyar házi koszt.”²⁴

A telep New Brunswicktól tíz mérföldnyire délre, a South Brunswick járási kerület (township) Dayton nevű részén, a mai 130-as autóút és a Fresh Ponds Road kereszteződése közelében feküdt. Mára ez a vidék teljesen átépült, kereskedelmi területté vált, ahol raktárak, különböző elárusító helyek találhatók.

Az új létesítményt a '20-as évek prosperitásának köszönhető anyagi gyarapodás tette lehetővé. Az egyesület egyre inkább társadalmi rangot vívott ki magának, s a sajtóban is mind inkább jótékony törekvéseikről számoltak be, mint fergeteges mulatozásaikról. Az üdülőtelep megvalósításakor a New York-i magyar napilap így írt: „Az egylet a jótékonyságot magáért a jó tett gyakorlásáért fejti ki, nem pedig a reklám kedvéért. Minden év karácsonyán több mint 100-150 magyar gyermeket lát el téli ruhával és segít az ínségben lévő családokon. A nagy bányász sztrájk idején az Asztaltársaság elnöke, Nagy Lajos egy bizottsággal együtt ment ki a helyszínre a pennsylvaniai bányatelepekre és felkereste ott a nyomorgó, ínséges magyar bányász családokat, akiknek pénzsegélyt nyújtott.”²⁵ Az üdülő telep első gondnokának a már említett jó nevű New York-i vendéglőst, Tuba Vincét választották. Alighanem Nagy Lajos elnök óhaja teljesült ezzel, noha a következő év Hálaadás napján már utódjának beiktatására rándult ki Daytonba egy népes társaság. A látogatók a prohibícióra fittyet hányva „Tokaj, illetve Teleki József nedüje mellett éltették az új gondnokot és a telep 60 kedves, kis malacát. [...] A hagyományos pulyka és cranberry sem hiányzott.”²⁶

Megszenvedte az egyesület azonban a válságos éveket, a depressziót. Az önkéntes adományok kisebbek és ritkábbak lettek. Ennek ellenére a gyermek üdülőtelep továbbra is fenntartotta működését, a tagság többet dolgozott és többet áldozott. Ugyanakkor az általános elszegényedés miatt az egyesülettel szemben is mind nagyobbak lettek az elvárások. A fokozott igényeket az egyesület nehéz körülmények között, de kielégítette. Az adakozási kedv hanyatlását a kilábalás évében, 1933-ban a yorkville-i magyar vendéglősök és kocsmárosok összefogásával lendítették vissza a korábban megszokott kerékvágásba. Azt találták ki, hogy együttes részvételükkel nagyszabású majálist, pikniket rendeznek a „Disznók javára”. Az astoriai Worms Parkban és Casinóban tartott összejövetelre minden magyar étteremben, szórakozó helyen árusították a jegyeket, így nagy közönséget tudtak elérni s mozgósítani.²⁷

Az egyesület 1937-ben Varga Istvánt választotta meg elnöknek és ezzel új korszak kezdődött, amely a növekedés, építkezés és modernizálás jegyében zajlott. Varga István jó példája magával ragadta a tagságot is. A gyermekek számára új fürdőmedencét építettek, új hintákat emeltek. Látványossá vált a haladás és „ez a magyarság jóindulatú figyelmét és áldozatkészségét megerősítette”. 1939-ben Varga István elnök mellé Zsákmány Gyula került alelnöknek. Ez szerencsés választásnak bizonyult, az egyesület munkája megerősödött. Az elnök kezdeményező, építő javaslatait az alelnök oly módon segítette és támogatta, hogy közben betöltötte az egyesületi mókamester szerepkörét is. A két új vezetőről széles körű aktivitásuk ellenére alig tudni valamit. Varga István (1890–?) valószínűleg asztalos vállalkozó volt,²⁸ Zsákmány Gyula (1881–1953) pedig épületeken dolgozó vasmunkás, Szatmár szülötte. Róla még azt tudni, hogy bár 1913-ban New Yorkban kötött házasságot, a háborút követően feleségével hazautazott szülőföldjére, majd aztán 1923-ban vándorolt ki véglegesen. Ekkor kereskedőként regisztrálták. Állampolgári esküt 1942-ben tett, s két olyan tanút kért fel közreműködésre, akik szintén tevékeny tagjai voltak a jótékony asztaltársaságnak. Az okmány Véghső Gyulát autókarosszéria-építőnek tüntette föl, Hundemer Károlyt nyugdíjas litográfusként.²⁹ Véghső Gyula (1874–1964) egy időben pénztárnoka, felesége alelnöke is volt az egyesületnek. Huszonöt éves házassági évfordulójukon 1928-ban azt is megünnepelték, hogy „több mint 25 esztendeje veszik ki részüket minden magyar mozgalomból, agilis tevékenységet fejtenek ki az egyletek körül”. Mandel Ernő szavaival Véghső „nagy egyleti ember [volt], New York legelső automobil-body tervezőinek egyike”. Amikor Zsákmány Gyula elnyerte az állampolgárságot, azt írta róla egy újságcikk, hogy Nagy Lajos és Berger József mellett Véghső Gyula „egyike azoknak, akik igen sokat tettek a szegény gyermekek, árvák és özvegyek megsegítésére”. Ugyanakkor kedvelt éttermek tulajdonosaiként is ismertek voltak a New York-i magyarok körében. Az éttermet a felesége vitte, vagy betársult fivére üzletébe. Aligha véletlen, hogy Véghső Gyulának épp Nagy Lajos volt az egyik tanúja saját állampolgársági eljárása során.³⁰ A Bihar megyei Hundemer Károly (1869–?) nyomdász, litográfus az egylet örökös pénztárnoki tisztét töltötte be, emellett az Arad és Vidéke Társalgó Kör és Betegsegélyző Egyletnek és a Kossuth Lajos Tódor Betegsegélyezőnek is elnöke volt. A jelzett időben már 60 felett járt, s még egy jó évtizedig ellátta ezeket a tisztségeket.³¹

A daytoni gyermek üdülőtelep 1939-ben felvette a Bugac pusztai üdülőtelep nevet, tíz éves fennállását már ezen a néven ünnepelték meg. Időközben az egyesület tagsága kibővült, a New York-iak mellett jelentős számban lettek tagjai a New Jersey-ben lakó magyarok is. Emiatt 1934-ben már mindkét állam szerepelt az egyesület elnevezésében. Újabb lépésként véglegesen is nevet változtattak: a Disznó Asztaltársaság megvált a vicceskedő, ám az egyesület súlyának emelkedésével egyre kínosabbá váló nevétől, és felvette a New York, New Jersey Első Magyar Jótékonysági Egylet nevet.³²

Albók János: Zsákmány Gyula a gyermektábor fogadótáblájával
Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 81.552

Az 1939-ki nyaraló idény arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyobb bővítések nélkül nem lehet már elhelyezni és nyaraltatni a jelentkező gyermekeket. Varga István elnök ekkor merész lépésre határozta el magát, egy monstre gyűlést hívott egybe, amelyen új építkezéshez, egy új épület építéséhez kérte a segítséget. Jó érzékkel elnyerte a New York-i országos napilap, az Amerikai Magyar Népszava támogatását és közösen egy nagyszabású gyűjtőakció megindítását határozták el. A terv „méretét” jelzi, hogy Székely Izsó lapigazgató elnökletével egy 250 tagú rendező bizottság alakult. Az új kampányt 1940. január 21-én, vasárnap este, a 210 East 86. utcai Yorkville Casinóban rendezett nagy jótékonysági bállal indították. A bál – majd az egész mozgalom – védnökének a „tekintélyes szőrmegyárost”, Dénes Károlyt és nejét kérték föl. A népszerűsítésben új motívum került előtérbe: a Bugac pusztai gyermek üdülőtelep kibővítését immár általános magyar érdekként állították be. Miként a lap írta: „A magyarság legszentebb kötelessége, elősegíteni a második és harmadik magyar nemzedék testi és szellemi fejlődését.”³³

Albók János: „Elkészült az új épület”, 1941. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 81.671
Jobb szélen gereblyére támaszkodva Varga István

Egy év alatt 3300 dollárt gyűjtöttek össze. Az építkezés megindult, egy új auditóriumot emeltek, amely szálláshelyül szolgált, s tervbe vették a régi farmház átalakítását, belső tatarozását is. A munkálatok tervezett összköltsége 7-8000 dollárra rúgott. A Népszava hasábjain élénk, fényképekkel kísért beszámolók tartották fenn a lelkesedést és a vállalkozás iránti figyelmet. Sorra szervezték az adománygyűjtést szolgáló, népes közönséget megcélzó rendezvényeket. A Yorkville Casinóban tartott 1941-es Operabál műsorát Vajda Frigyes, a Metropolitan Operaház helyettes karmestere állította össze „világhírű művészek” fellépésével.³⁴ A következő hónapban disznótoros vacsora következett a Daytoni Gyermektelep újjáépítési alapja javára. Ötven fős rendezőség vállalta a feladatot, hogy a lehetséges támogatóknak ezúttal egy más rétegét érjék el. A Szent István hitközség nagytermében megtartott vacsorán a Royal Washington jazz zenekar és Dr. Horváth Gyula, illetve Horosnyi Elemér magyar tánczenekara játszott. A műsorban a népszerű The Burgess Sisters spanyol táncos- és énekesnők, valamint énekszámaival Lichtenstein Lilyke léptek föl. A konyhát most is Dayka István, a „híres szakács” személyesen vezette.³⁵

A Jótékonycélú Egyesület az új épület átadásával elérte működésének legnagyobb sikerét. Ahogy az elnök, Varga István fogalmazott, az „új auditóriummal a daytoni Gyermektelepet az amerikai magyar országos intézmények sorába emeltük”. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy ezentúl hetenként, vagy két hetente felváltva 50-60 árva vagy szegény sorsú, 6-12 éves korú magyar gyermek ingyenes nyaraltatására nyílt meg a lehetőség.³⁶ A sajtó folyamatosan hírt adott az előzményekről, az épület elkészültéről, a tervezett avatóünnep részleteiről. A várakozásokat, az egyesület presztízsének emelkedését jól kifejezi, hogy nem sokkal az épületavatás előtt az 57 év fennállás után megszűnt New York-i Első Magyar Társalgó és Betegsegélyező Egyesület a közfigyelmet mindinkább elnyerő Jótékonycélú Egyesületnek ajándékozta a zászlóját. A feloszlatott egylet képviselői, akik átadták a zászlót Varga Istvánnak, személyükben is a folytonosságot képviselték, illetve a két szervezet közötti átfedéseket. Az asztaltársaság volt elnöke Nagy Lajos és az egyik régi tagja, Simkó József képviselte ugyanis a megszűnt Társalgót, s a zászló átadása általánosabb értelemben is azt jelentette, hogy a társadalmi-közösségi aktivitás határozottan irányt váltott, s teljes mértékben az életképes szerveződés keretei között bontakozhatott ki.³⁷

Az auditóriumot 1941. június 22-én „gyönyörű időben, több mint háromezer főnyi lelkes magyar ember részvételével avatták föl”.³⁸ A környező államokból buszokkal, vonattal, magánautók sokaságával érkeztek, az utóbbiakból 5-600 is megfordult a helyszínen. A főkapunál Zsákmány Gyula stílusosan csikós ruhában, fokossal a kezében, árvalányhajas kalapban fogadta az érkezőket. „A telep minden épületét és egész területét amerikai és magyar zászlók díszítették. A lacikonyhák és szabadtéri pecsenyesütők előtt már a kora délelőtti órákban sorfalat állottak az emberek. Mrs. Herbst és Mrs. Dósay réteseit is szétkapkodták.” Az ünnepség délután fél háromkor kezdődött. A Rákóczi induló mellett vonult fel a tisztikar az auditórium elé. A programot Dr. Márk Béla jogtanácsos vezette, aki elsőként – „hagyományos szokás szerint – elárverezte az auditórium kulcsát, amit Oderwald István és neje, a jótékonyságukról ismert házaspár váltott magához.” A New York-i díszműgyáros és felesége ily módon egy nagyobb összeggel járulhatott hozzá a költségekhez.³⁹ Ezt követően három felekezet papjai kezdték a szónoklatok sorát: Bor Sándor South River-i plébános, Rácz Győző passaici református lelkész és Smithson József New Brunswick-i görögkatolikus pap mondott avató beszédet, majd az Amerikai Magyar Népszava lapvállalat elnöke, illetve igazgatója Kaufman Miksa és Székely Izsó szóltak, akik az újjáépítési mozgalmat kezdettől lelkesen támogatták. Több amerikai magyar országos és ifjúsági egyleti vezető is felszólalt, majd Varga István elnök mondott köszönetet a tisztikarnak, a tagságnak és a közönségnek a nekik nyújtott páratlan segítségért. Díszoklevelet adott át Simkó Józsefnek, aki az auditórium tervrajzait készítette. A létesítményt az ő vezetése és ellenőrzése mellett Bugy Demeter, New Brunswick-i építőmester építette fel. Az ünnepi ceremónia végén az egyesület jogtanácsosa bemutatta a közönségnek Bádig Jánosné⁴⁰ és Nagy Lajos díszelnököket, valamint Hohner Györgyné elnöknőt⁴¹ és Zsákmány Gyula alelnököt mint a munkálatok s az avatóünnep legfőbb szervezőit, munkásait. Az ünnepség az amerikai himnusz eléneklésével ért véget. Méltán írhatta lapjában Székely Izsó, hogy „[i]gazi magyar népünnepély volt ez, a magyar népviseletek, zászlók, bokréták csodás színegyvelegével s az amerikai csillagsávos lobogó védelme alatt.”

Bádig Jánosné arcképes hirdetése
Amerikai Magyar Népszava, 1934. december 2.

Az új épület belső berendezését és a felszerelését Varga István elképzelései szerint választották meg. A modern követelményeknek minden tekintetben megfelelően kialakított csarnok a nyári időszakban hálóteremül is szolgált, ahol az avatáskor 47 teljesen új felszerelésű gyermekágyat adtak át. Ily módon megnyílt a lehetőség arra, hogy nyaranta nagyobb létszámban láthassanak vendégül gyermekeket, mint korábban.

Albók János: Bugac pusztai ebéd. „Magyar szivek Amerikában! Bugacz pusztán 1939!”
Két felvételből összeragasztott panorámakép
Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 81.607

Az új auditórium ünnepélyes felavatását – mai szóval élve – valóságos mediatizált közösségi rendezvénynek tarthatjuk. A laptudósításokat fényképek kísérték, elsősorban a New York-i szabómester, az egyre ismertebb amatőr fotográfus, Albók János (1894–1982) jóvoltából. A metropoliszt és a magyar rendezvényeket szenvedélyesen fényképező Albók többször kilátogatott a telepre és felvételeket készített az építkezésről, a nyaraló gyerekekről, a közös szórakozásokról és társas együttlétekről. Megörökítette az adósságlevél elégetésének ceremóniáját, a csoportos étkezéseket, a főzőasszonyokat, az énekeseket-zenészeket, vagy például azt a pillanatot, amint jó hírű New York-i cukrász és réteskészítő, Herbst Sándor rétest oszt a gyerekeknek.

Albók János: Adósságlevél elégetése, 1938. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 81.591
Balról jobbra: Varga István, Nagy Lajos, Simkó József (szemüvegben) és Bádig Jánosné (?)

Albók János: Mr. Herbst rétest oszt a gyermekeknek. Amerikai Magyar Alapítvány gyűjteménye, New Brunswick, NJ

Albók János messzemenően azonosult az egyesület céljaival s tevékenységével. Az ő révén Dayton Bugaci pusztája képileg is valósággal bevésődött az amerikai magyarok tudatába. Bizonyos, hogy az ő előzetes értesítése is hozzájárult ahhoz, hogy az auditórium ünnepi átadására tömegével érkeztek az érdeklődők. „Albók János a felavatási ünnepély minden fontosabb jelenetéről mozi és fényképfelvételeket készít – írta az Amerikai Magyar Népszava két nappal az ünnepség előtt. A mozi felvételek még az év során be lesznek mutatva.”⁴² A felvételek elkészültek. Székely Izsó elismerően írta, hogy a felejthetetlenül szép jelenetekben bővelkedett ünnepély „kedves incidensei” nem tűntek el nyomtalanul. Albók János, aki „igazán újkori krónikása az amerikai magyar életnek, ezúttal reggeltől-napestig buzgólkodott és a szebbnél-szebb jelenetek egész sorát vette színes filmre”. A Bugacon forgatott moziképekből a mester egy két órás, Magyar szívvel Amerikában című, részben színes filmet állított össze, amelyet a New York-i világkiállítás Magyar Napján láthatott a közönség. A bugaci fotográfiából évtizedekkel később mintegy harminc Magyarországra is elkerült. Ez az egyik markáns csoportja az Albók János által adományozott több száz darabos gyűjteménynek, amely ma a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában található. Egy kisebb válogatás New Brunswickben, az Amerikai Magyar Alapítvány levéltárában is fellelhető.⁴³

Jelzetlen Albók János-felvétel: Különböző felekezetek egyházi vezetői és egyleti tisztviselők, valószínűleg 1941
Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 97.110. ME.1

Baloldali sor (a fától): Papp Károly református lelkész, South Norwalk, Borshy Kerekes György, a Református Egyesület titkára, Washington, DC, Daróczi Sándor református esperes, Carteret, Urbán József, a Bronxi Független Magyar Református Egyház lelkésze, mellette felesége
Jobboldali sor (elölről): Lányi György rabbi, Kovaliczky Viktor görögkatolikus lelkipásztor [azonos Smithson Józseffel], Szentmiklósy Pál, a Református Egyesület kerületi szervezője, [olvashatatlan] Vilmos tanár, író, Rácz Győző református lelkész, Passaic, Dr. Márk Béla jogtanácsos, Bencze János főelnök (központi titkár), Verhovay Segélyegylet, ismeretlen nő, Falussy Alajos, Verhovay Segélyegylet New Jersey kerületi igazgató Trentonból, Áry Béla Trenton
Áll Falussy mögött Oker J. Ferenc, a Verhovay Segélyegylet New York kerületi szervezője

Amikor Albók János fotográfiai munkásságát az 1970-es évek második felében fölfedezték Magyarországon, az első hírek között lehetett olvasni Bátki Mihály „Bugac – New York mellett” címmel közölt híradását. A fiatal újságíró a Fotó című szaklapban számolt be a mintegy háromórás találkozásáról a mesterrel, és ízelítőként öt képet tett közzé alkotásaiból. Hivatkozott a történész muzeológus, Horn Emil véleményére, aki ő előtte már látta és nagyra értékelte Albók fotóit, valamint „azt a kétórás filmet is, amely az azóta megszűnt New York közeli, tiszta magyar lakosságú Bugac puszta két világháború közötti életéről szólt”.⁴⁴ Ezt a vaskos melléfogást szerencsére nem vette át a fotótörténeti, vagy történeti szakirodalom. A Budapest Galériában 1998-ban rendezett, Keresztül a tű fokán című, Albók életművét bemutató kiállítás eloszlatta az esetleges félreértéseket, avagy a kisebbfajta, bár jóindulatú szenzációkeltésből fakadó mitológiát. Albók János, olvasható a katalógusban, „Magyarok Amerikában címmel készített egy kétórás fekete-fehér dokumentumfilmet az amerikai Bugacról, egy magyar jótékonysági táborról, amelyet a hátrányos helyzetű gyermekek részére szerveztek.”⁴⁵ Ehhez hozzátehető Beke László, szintén e kiállítás katalógusában olvasható megjegyzése, amellyel Albók munkásságát elhelyezte a két világháború közötti általános fotográfiai stílus, valamint az ehhez viszonyítható, az egykori magyarországi fotóamatőrök magyaros stílusnak nevezett különös felfogása között. „Egyedi – fogalmaz Beke – Albók életművében az a tematikai csavar, hogy ő a magyar tájat és a magyar életképeket az Egyesült Államokban fényképezi. A néptáncot éppúgy, mint Bugac-pusztát, hiszen az ő képein amerikai magyar lányok táncolnak népviseletben, Bugac pedig már az amerikai New Bugac.”⁴⁶ Ezt akár úgy is érthetjük, mintha az amerikai Bugac-puszta magyar lakosságú hely vagy magyar táj lenne, ám a szellemes helymegjelölés – New Bugac – épp azt a különösséget fejezi ki, ami a magyar jellegű alkalmi amerikai életmegnyilvánulásokból származik. Albók János ezt a köztes világot örökítette meg – nem említve ezúttal New York mindennapi életének kimeríthetetlen változatosságát dokumentáló munkásságát. Miként a halálakor a New York-i újságíró, Márer György (1898–1983) méltatta, Albók jelen volt többek között „a szegény magyar gyerekek ingyen nyaraltatási akciójának szervezésénél is, mint az első magyar Jótékonysági Egyesület hivatalos fotográfusa. Egyszóval végigkísérte 60 év óta az amerikai magyar élet minden mozzanatát. Úgyhogy valóságos amerikai magyar történelmet »írt« a fényképezőgépével.”⁴⁷ Ebben is van jó adag túlzás, mivel Albók magyar tárgyú fényképei azért ennél szűkebb időszakot fognak át, nem hat évtizedet. A bugaci képek azonban kétségtelenül fényképekkel írt történelmet rögzítettek, amelyekből feltárul az amerikai magyar múlt egyik figyelemre méltó periódusa és megismerhető az egyik különleges színhelye s a hozzá kapcsolódó társas élet atmoszférája. Jószerivel az egyetlen kézzel fogható, látható emlékei ezek egy elfeledett, különösségében páratlan közösségi vállalkozásnak.

A daytoni gyermek-üdülőtelep pár évig az amerikai magyar közélet fénypontját jelentette. Ám alighogy az új épületet felavatták, a körülmények szinte egy csapásra radikálisan megváltoztak. Az Amerikai Magyar Népszava épp, hogy beszámolt a felavatási ünnepségről, hasábjait elöntötték a háború hírei. Bár a nyaraltatásokat a későbbiekben is megszervezték, az élénk társas élet visszaszorult, s a fiatalok bevonulása a hadseregbe véget vetett a világválság utáni kilábalást követő, a bevándorolt csoportokban megmutatkozó etnikai újraéledés, felélénkülés periódusának is. A rászorult, elesett gyermekek megsegítése iránti igény azonban továbbra sem szűnt meg. A Jótékony Egyesület 1946-ban több mint 250 gyereknek biztosított nyaralási lehetőséget. A telepen teljes ellátást kaptak, tanítónő foglalkozott velük. Az ekkor már 40 éve működő szervezet tisztikarában új nevek is megjelentek. Az átmenetet elsősorban az új elnök személye, Zsákmány Gyula jelentette, továbbá a levelező titkár Simkó József, illetve az örökös pénztárnok, Hundemer Károly, de a „régi nagyok” még ott állnak díszelnökként az egyesület szolgálatában: Varga István, Nagy Lajos, Bádig Jánosné és Kovács Kálmánné.⁴⁸

A végjáték csak néhány részletében ismert, a hozzáférhető forrásokból nem sikerült pontosan megállapítani, hogy az üdülőtelep mikor szűnt meg. Vasváry Ödön egy keltezetlen, az Amerikai Magyar Népszavából származó, a farmházat és az auditórium fényképét mutató kivágatot tett el gyűjteményébe, dátum nélküli „Megszűnt – Discontinued” felirattal.

Újságkivágat az auditórium és a farmépület fényképével. Vasváry-gyűjtemény D1:67

Az Amerikai Magyar Népszava aranyjubileumi albuma még tartalmazza „a 42 éve fennálló” New York és New Jersey Jótékony Egylet üdvözlő hirdetését, s említi magát a daytoni nyaralót mint saját telepet. Az elnök ekkor Siket Imre (1890–?) volt, régi amerikai polgár, Magyar Amerika egyleti és egyházi életének jól ismert alakja, népszerű étterem-tulajdonos. A korábbi elnök, Zsákmány Gyula nem szerepel a megnevezett tisztikarban – a díszelnökök névsora is elmaradt –, ő a lapot külön, magánemberként köszöntötte.⁴⁹ Egy amerikai újságcikk egy kalandos kis történet kapcsán 1949 nyarán hivatkozik a még működő gyermektáborra. Három 12 éves, New York-i fiúról van szó, akik buszozás helyett biciklivel akartak a 85. utcában lévő lakásukról kimenni a gyerektáborba, de az országúton eltévedtek. Egyikük nővérének születésnapi partijára igyekeztek. Kisebb kalandok után egy újságíró vitte el őket saját autóján a telepre az éjszaka folyamán, miután a rendőrőrsre autóval értük indult két New York-i vendég szintén eltévedt.⁵⁰

A riportból az nem derül ki, hogy vajon a születésnap egy nyári táboroztatás alkalmával volt-e megtartva, vagy ettől függetlenül. Időközben, a Jótékony Egyesület a birtokában lévő területet 1949 tavaszán eladta. Többen vásárolták meg, egy része egy közelben lakó magyar házaspár, Mr. és Mrs. Andrew Juhasz tulajdonába került.⁵¹ Az egyesület valószínűleg nem tudta már fenntartani, üzemeltetni a telepet, s emiatt adták el. Az is lehetséges, hogy egy ideig még használhatták és a vételárból a nyári táborok költségeit fedezték. További kutatásokra lenne szükség ahhoz, hogy az egyesület működésének következő 20-30 évéről fogalmat nyerjünk. Annyi már most bizonyos, hogy az idők változása s az amerikai magyar társadalom mélyreható átalakulása ellenére a nyaraltatás, a gyerekek karácsonyi felruházása nem szűnt meg. Az 1970-es években Korniczky Pál (1913–1994 ) az elnök, aki még láthatta a daytoni nyaralót működés közben. Az utolsók közé tartozott, akik az európai háború kitörése után, 1940-ben még bebocsátást nyertek az Egyesült Államokba. Egy Beregszász mellőli kis faluból érkezett a már New Brunswickben lévő családjához.⁵² Az ő elnöksége idejében az egyesület évente rendszeresen közzétette a nyaraltatásra jelentkezőknek szóló egyleti hirdetést. A nyári táborokat New York állam területén, különböző magyar kézben lévő nyaralókban, pihenő helyeken rendezték meg. A legtöbbet a Catskill-hegységben lévő Mount Pleasantben.⁵³ A „Disznók” és New Bugac történetét itt lezárva, adódik a kérdés, hogy vajon az utolsó szervezők közül elérhető-e még valaki a helyszínen. Talán igen, s ezen a nyomon esetleg újabb adatokhoz, információkhoz lehetne jutni. Hátha rejteznek még valahol a Jótékony Egyesület és a daytoni telep iratai, dokumentumai, amelyek a leghívebben vallhatnának az amerikai magyar múlt egy több generáción át fenntartott, jelentős intézményének jótékony célú munkálkodásáról – beleértve a kényszerűségből itt csak futólag érintett utolsó évtizedeket is.

Albók János jó néhány Magyarországra juttatott képének hátoldalán ceruzás jegyzetek olvashatók: részben az ő saját kezű megjegyzései, részben az ábrázolt személyekről, az eseményekről adott magyarázatait rögzítő muzeológus feljegyzései. Az egyikre mintegy az utókornak szánt üzenetként a következőt jegyezte föl: „Távol a hazától de a szív magyar maradt. (Bugac pusztán)”

Albók János: Csoportkép. Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, 2015.2.1
A csoport előtt fehér cipőben Varga István, a magyar zászlóval Simkó József

Fejős Zoltán

¹ A Jótékonycélú Asztaltársaság három és fél évtizedes gazdag múltja és nemes célkitűzései a jövendőre. Amerikai Magyar Népszava, 1939. december 2., 3. old. A szövegben a Fershman névalak szerepel. (A korabeli forrásokból vett idézetekben a mai helyesírást követjük, de a régies szavakat, kifejezéseket megőriztük.)

² Előre, 1917. szeptember 27.; Amerikai Magyar Népszava, 1917. október 30.

³ Az alakulás pontos dátumát közli: Amerikai Magyar Népszava, 1934. december 2. Negyedik rész, 11. old. (Harmincöt éves jubileumi szám). Vö. Ma tartja a Disznó Asztaltársaság 20 éves jubileumi ünnepélyét. Amerikai Magyar Népszava, 1926. december 18., 6. old.; Amerikai Magyar Népszava, 1941. január 19. Második rész, 3. old.

⁴ Amerikai Magyar Népszava, 1912. augusztus 24.

⁵ Előre, 1913. február 8.; Előre, 1915. október 29. Eleinte van hír másutt tartott rendezvényről is. Így 1911-ben zenés, műsoros családi estélyüket Josztics Rudolf helyiségében tartották (153 East 4^th Street), lásd A Bevándorló, 1911. április 21., 2. old.

⁶ Lásd az 1. sz. jegyzetet. Évtizedeken át működött egy hasonló célú, szintén karácsonyi ruhasegélyeket osztó harlemi szervezet is, az 1912-ben alakult Harlemi Jótékony Férfi és Női Egylet, lásd Amerikai Magyar Népszava, 1933. december 13., 5. old.; Berta Chayet: Magyar gyermekekért Amerikában. Nők Világa, 1937. No. 7., 2. old. – „Ez az egylet szegény gyermekeket ruház fel tetőtől-talpig minden év karácsony hetében vallásra való tekintet nélkül.”

⁷ Magyar Napilap, 1907. július 31., 5. old. (197 East 3rd St., az A és a B sugárút között). Két későbbi hirdetése: Szabadság, 1911. december 21. Hatodik rész, 10. old. (Húsz éves jubileumi szám); Amerikai Magyarság, 1915. január 7. – Firschman Jánosként írva.

⁸ A halva született Eleven Ujság című, a New Yorki Magyar Műkedvelő Kör alkalmi kiadványa, 1915., 2. old.

⁹ „Jefferson Music Hall, 414 East 5-ik utca, Ave A és 1-ső Ave között”, Török István tulajdonos – Magyar Napilap, 1907. október 7. Mandel Ernő: Visszaemlékezés. Amerikai Magyar Népszava. 1934. december 2. Nyolcadik rész, 8. old. (Harmincöt éves jubileumi szám).

¹⁰ New York, New York City Municipal Death, 1795–1949, database, FamilySearch, John Ferschmann, 1929. Étterme: 438 East 6th Street, Basement, lásd Amerikai Magyar Népszava nagy képes naptára 1926: 250.

¹¹ Káldor Kálmán: Magyar Amerika írásban és képben. Amerikai magyar uttörők és vezetőférfiak arcképes életrajza. II. köt. St. Louis, A Hungarian Publishing Co., 1937: 30.

¹² Amerikai Magyar Népszava, 1928. szeptember 20., 6. old.; december 30. A Pápakovácsiból származó, 1921-ben kivándorolt Tuba Vincének (1894–1968) különböző időszakokban más éttermei is voltak. Vö. New York, Southern District of New York of Naturalization Records, 1897–1944, database and image, FamilySearch, Vincent or Vincenz Tuba, 1939; United States Social Security Death Index, database, FamilySearch, Vincent Tuba, Apr 1968.

¹³ Furcsa asztaltársaság. Határszéli Ujság, 1916. január 31.

¹⁴ Előre, 1915. december 7.

¹⁵ Előre, 1916. május 13., május 19., május 20. Városi Béla kilétéről nem sikerült érdemi információt felkutatni.

¹⁶ Karácsonyi gyermekfelruházás. Előre, 1918. december 10.

¹⁷ Egyetértés, esti kiadás, 1920. október 20., 3. old.

¹⁸ Előre, 1920. december 5., 12., 15., 18. Létán János (1871–1926) Nagyváradról származott. Változatos karrierjéről, éttermeiről színes beszámolót közöl: Amerikai Magyar Népszava, 1924. április 17., 11. old. (Huszonöt éves jubileumi szám). A Union Hall-t 1925-ben eladta, s másfél évre rá elhunyt. A Hét, 1925. április 11., 6. és 11. old. New York, New York City Municipal Deaths, 1795–1949, database, FamilySearch, John Letan, 25 Oct 1926.

¹⁹ Amerikai Magyar Népszava, 1922. február 25., 5. old.

²⁰ A Disznó-Asztaltársaság gyermekfelruházási ünnepélye. Amerikai Magyar Népszava, 1923. december 23., 7. old.

²¹ Lásd az 1. sz. jegyzetet. Berger József személyét nem sikerült azonosítani. Ilyen névvel tucatnyi Magyarországon született New York-i lakos található az adatbázisokban.

²² Amerikai Magyar Népszava, 1926. december 18., 6. old. Kessler Gyuláról (1855–1940): Káldor, i. m. 26. (téves születési évszámmal); Kessler Gyula a 85 éves magyar születésű whiskey király életrajza. Amerikai Magyar Népszava, 1939. december 22. 6. old.; Somogyi-könyvtár, Vasváry-gyűjtemény K3/b:43-43v, K3/b:44-44v.

²³ Káldor, i. m. 12. A nyomdászatot szülővárosában, Kisvárdán tanulta ki, majd Budapesten a Riegler József Ede nyomdájában folytatta. 1905-ben vándorolt ki Amerikába, 1912-ben amerikai polgár lett. Számos magyar lapot állított elő, majd 1921-ben alapította meg saját hetilapját. Nyomdájában 8-10 szakembert foglalkoztatott. New York, County Naturalization Records, 1791–1980, database with images, FamilySearch, Charles Brown, 1912. (Ez korrigálja a kiadványban szereplő pontatlan születési évszámot.)

²⁴ Lásd az 1. sz. jegyzetet.

²⁵ Amerikai Magyar Népszava, 1929. április 19., 6. old.

²⁶ Szilveszter vacsora a daytoni gyermektelepen. Amerikai Magyar Népszava, 1930. december 21., 2. old. Mandel Ernő: Látom és hallom. Amerikai Magyar Népszava, 1931. november 29., 2. old.

²⁷ Mandel Ernő: Látom és hallom. Amerikai Magyar Népszava, 1933. május 14., 2. old.; a több mint 30, jegyet árusító magyar étterem, kocsma felsorolása: május 17., 2. old.

²⁸ Több Varga István is élt New Yokban és környékén, a legvalószínűbb, hogy az 1940-es népszámláláskor összeírt, az Első sugárút 1586 alatt lakó személyről van szó: US Census 1940, database with images, FamilySearch, Stephen Varga, Assembly District 16, Manhattan, New York City, ED 31-1459, sheet 2A, family 25. Más adatot nem sikerült vele kapcsolatban azonosítani.

²⁹ US Census 1930, database with images, FamilySearch, Julius Zsakmann, Manhattan, New York City, ED 747, sheet 17A, family 230; New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892–1924, database with images, FamilySearch, Julin Zsakman, 1923 (feleségével együtt érkezett, 1921-ben hagyták el az USÁ-t); BillionGraves Index, database, FamilySearch, Julius Zsakman, died 16 Mar 1953.

³⁰ Véghső Gyula és neje Biller Mariska ezüst-lakodalmukat ünneplik. Amerikai Magyar Népszava, 1928. szeptember 6., 8. old.; Nők az egyleti életben. Amerikai Magyar Népszava, 1930. november 30. Sec. 2., 6-A; Mandel Ernő: Látom és hallom. Amerikai Magyar Népszava, 1933. A Disznóasztaltársaság bálja. Új Előre, 1923. február 10. Véghső Gyula és neje tulajdonában állt az 1518 York Ave.-n lévő Braun Hall, lásd: Amerikai Magyar Népszava, 1935. december 31., 6. old. United States Social Security Death Index, database, FamilySearch, Julius Veghso, Aug 1964.

³¹ New York, County Naturalization Records, 1791–1980, database with images, FamilySearch, Charles Hundemer, 1922. – Amerikába 1909-ben érkezett. A két egyleti elnöksége: Amerikai Magyar Népszava, 1934. december 2. Nyolcadik rész, 2. old. (Harmincöt éves jubileumi szám). Tisztségét még ellátja: Amerikai Magyar Népszava, 1947. április 1., Második rész, 2. old.

³² Lásd az 1. sz. jegyzetet. Az első névváltoztatáshoz lásd a 3. sz. jegyzetet. Teljes tévedés egy a közelmúltban megjelent jó szándékú, ám meglehetősen dilettáns adatgyűjtés vonatkozó információja: „Bugac-puszta egy farm volt New Jersey Állam Dayton települése környékén. 1901-ben alapították és a nevével utalva a magyar természetvédelmi területre. Bugac Puszta volt az első magyar Charity Association New Yorkban és New Jerseyben.” – Tóth Tibor Albert: Magyar Emlékek Külföldön. Az Amerikai Egyesült Államok. Lexington, NY, 2014: 11.

³³ Uo. Dénes Károly (1881–1943) régi amerikás volt, 1900-tól élt New Yorkban. New York City Municipal Deaths, 1795–1949, database, FamilySearch, Carl Denes, 1943. 11.

³⁴ Amerikai Magyar Népszava, 1941. január 19., Melléklet, 3. old., 3 fényképpel. Vajda Frigyes / Frederick Vajda (Budapest, 1891 – Los Angeles, 1974) zongoraművész, operaénekes, Reiner Frigyes tanítványa volt. 1923-ban érkezett az Egyesült Államokba, Philadelphiába. 16 évig működött a Met helyettes karmestereként. Nagy visszhangot keltett az Aida 1941-es pittsburghi bemutatójával, amely az első alkalom volt, hogy egy opera teljes egészében afro-amerikai zenészek előadásában csendült fel. 1943-ban a Traviatát vezényelte a National Opera Company előadásában, szintén afro-amerikai énekesek közreműködésével. Lásd Somogyi-könyvtár, Vasváry-gyűjtemény V1:34-34v; New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892-1924, database with images, FamilySearch, Frederick Vajda, 1923 (a Liverpoolból indult Regina hajóval érkezik, utolsó tartózkodási helye Temesvár); Social Security Death Index, fold3.com, Frederick Vajda, Nov 1974.

³⁵ Amerikai Magyar Népszava, 1941. január 22., 2. old. – február 22-én tartották. Dr. Horváth Gyula (1883–1963) ügyvédként érkezett Amerikába, de nem ezen a téren, hanem kiváló zongoratudásával érvényesült, mivel Budapesten a Zeneakadémiát is elvégezte. Majd karmester lett, zenekart alapított, illetve karnagy lett magyar színtársulatoknál, lásd Somogyi-könyvtár, Vasváry-gyűjtemény H3/c:25, H3/c:25v. A többi fellépőről, a „híres szakácsról” nincs érdemi adat.

³⁶ Varga István: Őszinte és meleg köszönet. Amerikai Magyar Népszava, 1941. január 22., 5. old.

³⁷ A daytoni gyermektelep új auditóriuma elkészült. Amerikai Magyar Népszava, 1941. május 6., 5. old. Simkó József kilétéről, életéről nem rendelkezünk adatokkal.

³⁸ Székely Izsó: Beszámoló a Dayton, N. J.-i nyaralótelep új auditóriumának vasárnapi felavatásáról. Amerikai Magyar Népszava, 1941. június 28., 2. old. Lásd még az előzetes beszámolót: Több mint háromezren vettek részt a Dayton gyermektelep új auditóriumának felavatási ünnepélyén. Amerikai Magyar Népszava, 1941. június 24., 5. old. A felavatással kapcsolatos alábbi idézetek ebből a két cikkből származnak.

³⁹ Dr. Márk B. [Béla] Albert (1891–1969) Budapesten végzett ügyvéd 1920-ban vándorolt ki, 1931-ben nyitotta meg ügyvédi irodáját New Yorkban. Több magyar egyesületet is képviselt, lásd Káldor, i. m. 28.; Somogyi-könyvtár, Vasváry-gyűjtemény M2:54, M2:56-57v. Oderwald István (1876–1944) kétkezi munkásként, Husztról érkezett Amerikába 1902-ben. New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892-1924, database with images, FamilySearch. Gyárát az 1940-es népszámlálás összeíró íve „ironworks ornamental co.”-ként tünteti föl, lásd: US Census, 1940, database with images, FamilySearch, Stephen Oderwald, Assembly District 3, Queens, New York City, ED 41-424, sheet 2B, family 32. Queensben van eltemetve: findagrave.com, Memorial ID: 89069735 (a síremlék fényképével).

⁴⁰ Felesége volt a Jászóról származó, szőrmeüzlet-tulajdonos, 1931-ben elhalt Bádig János szűcsmesternek, Elhunyt 1956-ban Floridában, Florida Death Index, 1877–1998, database, FamilySearch, Mary Badig. New York, New York City Municipal Deaths, 1795–1949, database, FamilySearch, John Badig, 21 Sep 1931.

⁴¹ Hohner Györgyné sz. Antoinette (1880–1968) sírja szintén a queensi Saint Michaels temetőben található: findagrave.com, Memorial ID: 191203482 (a síremlék fényképével). Férje fodrász volt. Lásd: New York, New York City Municipal Deaths, 1795–1949, database, FamilySearch, George Hohner, 1945.

⁴² Amerikai Magyar Népszava, 1941. június 20., 2. old. A programban fellép majd Thury Ilona, Ábel Alajos és felesége, Emődy Margit, Vámos Vilmos, és két zenekar húzza majd a talp alá valót.

⁴³ Itt mondok köszönetet L. Baji Etelkának, a Történeti Fényképtár tárigazgató-helyettesének, hogy az Albók-képeket a legkedvezőbb feltételek mellett bocsátotta rendelkezésre. A Bugac pusztai képekből kettőt közreadott a Tár kiadványa: Fényképek „Magyar Amerikából”. Válogatás a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményéből. Szerk.: Tomsics Emőke. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, é. n. 55. old. Az Amerikai Magyar Alapítványnál lévő sorozat lelőhelye: John Albok Collection, ARCH.145. 1. Balint Family New Jersey 1938–1940, 1. folder, 10 kép, ebből 7 Bugaci puszta. (Itt a besorolás félrevezető, a Bálint farm a nyaralótelep közelében volt, de nem volt azonos vele.) Néhány kép megtekinthető a New Jersey Digital Highway honlapon (https://njdigitalhighway.org/).

⁴⁴ Bátki Mihály: Bugac – New York mellett. Nagy értékű fényképgyűjtemény vár bemutatásra. Fotó, 25. 1978. 6. 244–249. – kiemelés az eredetiben, F. Z.

⁴⁵ Govenar, Alan: A szabómester és fotóművész. In: John Albok – Through the Eye of the Needle / Albók János – Keresztül a tű fokán. Budapest Galéria – Hungarian Multicultural Center, Inc., 1998. 15–19., idézet: 17. A film itt említett címe – mint szó volt róla – nem pontos, s részben színesben készült. Mai lelőhelyéről nincs információ.

⁴⁶ Beke László: Szabómester és fotóművész. In: John Albok – Through the Eye of the Needle / Albók János – Keresztül a tű fokán. Budapest Galéria – Hungarian Multicultural Center, Inc., 1998. 31–33., idézet: 33. – kiemelés az eredetiben, F. Z.

⁴⁷ Márer György: Az ünnepelt nem jelent meg. Amerikai Magyar Népszava, 1982. január 29., 9. old.

⁴⁸ „Magyar szívek Amerikában” [hirdetés]. Amerikai Magyar Népszava, 1947. április 1., Második rész, 2. old.

⁴⁹ Az Amerikai Magyar Népszava aranyjubileumi albuma. New York: Amerikai Magyar Népszava, 1950: 168 (Jótékony Egylet), 214 (Zsákmány Gyula). Siket Imre többek között a Metropole családi étterem és mulató (316 E. 77th St.) tulajdonosa volt, számos egyletben töltött be vezető szerepet. A Verhovay Segélyegylet 83. fiókjánál (New York) hosszú időn át látta el az elnöki tisztséget. Több ízben járt Magyarországon. Vö. Káldor, i. m. 34.; Amerikai Magyar Népszava, 1939. július 30., 4. old. (megnyílt a Metropole), szeptember 15., 6. old.

⁵⁰ News Reporter Good Samaritan. The Central New Jersey Home News, 23 July, 1949. p. 6.

⁵¹ The Central New Jersey Home News, 8 March, 1949. p. 20. A Juhászék megvásárolta birtokrész 1982-es adásvételi szerződése megerősíti, hogy a házaspár 1949. március 5-én a New York and New Jersey Hungarian Charity Societytől vette meg a birtokot, lásd Middlesex County Clerk Land Records Search. Köszönettel tartozom Linda Hauck (Tottenville Historical Society) szíves segítségéért, aki az adatbázisból a Magyarországon nem letölthető dokumentum másolatát eljuttatta hozzám.

⁵² Makkosjánosiból érkezett az olasz Genován keresztül, lásd New York, Southern District, U.S District Court Naturalization Records, 1824–1946, database with images, FamilySearch, Paul Korniczky, 1944; United States Social Security Death Index, database, FamilySearch, Paul Korniczky, Nov 1994.

⁵³ Ulster County, New York. Lásd az egyesület nyári hónapokban megjelent hirdetéseit az Amerikai Magyar Népszavában 1975. május 3. és 1984. június 8. között.