Cleveland művészeti élete szerény előzmények után az 1920-as években bontakozott ki. Az 1913-ban alapított szépművészeti múzeum (Cleveland Museum of Art) újonnan épített, impozáns antik stílusú épülete 1916-ban nyílt meg, s ezt követően a város művészeti életének központjává vált. Itt rendezték meg 1919-től kezdődően évről évre a májusi kiállítást, ami a clevelandi képzőművészek, kézművesek seregszemléje volt évtizedeken át. Ennek kezdeményezője az 1915-ben alakult társadalmi szervezet, a Cleveland Art Association volt, amely az első kiállítást és vásárt még egy magángalériában rendezte, majd ennek mintájára s az ő segítségükkel formálódott ki a May Show intézménye.¹ A szépművészeti múzeum nagy hangsúlyt fektetett a művészeti oktatásra is. A múzeum adott otthont a Cleveland School of Art esti tanfolyamainak. Az 1924. szeptember 29-én kezdődő őszi program keretében két új osztály indult: a szövésé és a kézimunkáé, amelyek akkor egyedüli ilyen tanfolyamok voltak az Egyesült Államok művészeti iskoláiban. A foglalkozások hetente két alkalommal, szerdán és csütörtökön este 7-től 9-ig zajlottak. Egy szemeszter húsz előadásból állt, amelynek díja tíz dollár volt. A kézimunkaosztályt Técsy Margit vezette. Irányításával a tanfolyam résztvevői különböző terítőket, párnákat, törülközőket, asztali futókat, zsebkendőket és más hasznos tárgyakat készítettek „a különféle arnirozásokkal [sic!] (olasz, svéd, magyar), Hardanger (svéd), kalotaszegi (magyar), Richelin (olasz)”. Tanították a „jelenleg divatos és népszerű összes új öltéseket, gobelint, melyet nagyon használnak szék és lábvánkos behúzására, tűfestést stb., stb. színes vagy fehér mintákat”. Az idézetből kitűnik, hogy ez a clevelandi magyar napilapban, a Szabadságban közreadott felhívás az Art School angol nyelvű tájékoztatójának nyersfordítása, amelyhez még hozzáfűzték a következő információt: „Miss Techy magyar leány. Rövid amerikai tartózkodása alatt, 2 év alatt 3 első díjat nyert munkáival a Múzeum tavaszi tárlatán s azonkívül vezetője több intézet kézimunka tanfolyamainak.”²

Técsy Margit, „Miss Techy”, vagyis az amerikai Margaret Techy (1896–1979) nevét ma legföljebb néhány amerikai foltvarró blogján, mintagyűjteménye tervezőinek sorában lehet megtalálni,³ pedig egykor – mint látni fogjuk – meglehetősen ismert szakíró és aktív alkotó volt. Népszerűsítette ezt a műfajt is,⁴ de munkássága teljes mértékben átfogta a művészi tűmunkák minden válfaját. Személyével, munkásságával magyar vonatkozásban is érdemes lesz a jövőben bővebben foglalkozni, mert működése a magyar-amerikai művelődési kapcsolatok egy eddig nem méltatott, nem ismert területére irányíthatja a figyelmet. Ezúttal kezdetként arra vállalkozom, hogy főbb vonalaiban összefoglaljam az „első merítésben” összegyűjtött információkat életrajzával illetve tevékenységével kapcsolatban. Ehhez hasznos adalékul szolgálnak a Vasváry-gyűjteményben lévő vonatkozó dokumentumok is, amelyeket ily módon sikerül összefüggésbe helyezni s „megszólaltatni”.

Técsy Margit Kispetriben született 1896. január 21-én. Ez az adat az 1924. január 26-án Clevelandben beadott állampolgársági kérvényéből (declaration), valamint az ezt követő petícióból derül ki, másutt nem szerepel. Az „első papír” megszerzésére vonatkozó bejelentés természetesen tartalmazza az eljárás legfontosabb információját, a jelentkező Amerikába érkezésének dátumát: Técsy Margit francia kikötőből, Cherbourgból az Olympic nevű hajóval érkezett az újvilágba 1921. augusztus 30-án.⁵ A New Yorkban partra lépő utasok listájából megtudható, hogy nevét ekkor még „cs”-vel írta, a „ch”-s változatra később tért át új hazájában. Utolsó tartózkodási helye „Chig Transylvania” volt, ami nem lehet más, mint Cluj, azaz Kolozsvár. Születési helyeként „Petoindul-Mix” szerepel, amiben Kispetri korábbi román nevét kell felismernünk: Petrindul Mic. A falu mai román neve Petrinzel. Otthon lévő édesanyja esetében pontosan jegyezték föl, hogy lakhelye „Petrindul Transylvania”. A partra lépők nyelvtudására oly módon kérdeztek rá, hogy milyen nyelven tud olvasni. Técsy Margit a magyar mellett a németet és az angolt jelölte meg. A foglalkozás rovatban a „semmi” (none) szerepel. Utazási célként Clevelandet jelölte meg, közelebbről nagybátyja, Fried [sic!] Folberth lakcímét. A hajójegyet ő maga vásárolta. Az utaslista az Egyesült Államokban való tartózkodását véglegesnek tüntette föl.⁶ Nagybátyja, Fred D. Folberth ekkor már befutott amerikai állampolgár volt, a városi névjegyzék saját nevét viselő autóalkatrész-gyárának elnökeként tünteti föl testvérével, William Folberthtel együtt. A cég autók számára automata ablaktörlőket állított elő.⁷

Az egykori Kolozs megyében lévő, ma Szilágy megyéhez tartozó Kispetri Kalotaszeg egyik északi, az ún. Alszeghez tartozó települése az Almás patak vidékén. A család azonban eredendően nem idevalósi, beköltözöttek voltak. Egyelőre nem sikerült adatszerűen kideríteni, hogy mikor kerültek a faluba. A helybeliektől frissen – Barabás Réka jóvoltából – beszerzett információk szerint Téchy Margit édesapja Técsy József a község tanítója volt. A családkutató Ancestry.com genealógiai honlapon elérhető egy Techy családfa, amit egy távoli, oldalági családtag készített, s ebben Margit szüleiről, két testvéréről is szerepelnek adatok – mégpedig olyanok is, amelyek forrása nincs feltüntetve, s nem az ancestry adatbázisaiból, hanem a készítő tájékoztatása szerint családi feljegyzésekből származnak. Eszerint Técsy József 1871-ben a szilágysági Magyarcsaholyban született és 1945-ben halt meg egy „Bias, Rodrog” formában feltüntetett, de pontosan nem azonosítható helyen. Felesége Folberth Bertha Medgyesen született, szintén 1871-ben. Házasságot Parajdon kötöttek 1894-ben, s ezt követően kerültek Kispetribe. Margit édesanyja mindvégig itt élt, itt hunyt el 1964-ben. A Folberth család Nagyszebenből került Medgyesre, szászok voltak, néhány ismertebb személyiség is kikerült közülük.⁸

Margit gyerekkoráról, tanulmányairól nagyon keveset lehet tudni. A legtöbb, amit ezzel kapcsolatban „elárult”, egy 1930-ban készült rövid újságcikkben olvasható. Az előző évben lett kolumnistája a clevelandi Central Press Association lapjainak, elsősorban is a legnagyobb clevelandi napilap, a Plain Dealer vasárnapi kiadásának. Ez magyarázhatja, hogy cikket írt róla az újságírónő Liliam Campbell az általa vezetett, With the Women of Today című sorozatában. A cikk – Miss Margaret Techy arcképével együtt – több lapban is megjelent.⁹ Ugyanekkor egész sor helyi újság is közölte fényképét az interjú nélkül, de a képaláírásban mint szakértőt idézték, aki határozottan állítja, hogy a mai modern nők is varrnak, kézimunkáznak.¹⁰

„Ötéves voltam, amikor anyám térdén bevezetést nyertem a varrás titkaiba” – mesélte az újságírónőnek. Meghatározó élményként idézte föl, hogy nem messze tőlük, alig két mérföldnyire volt egy kastély, ami nagyon megmozgatta a fantáziáját. Feltehetően az almási vár romjairól lehet szó. Kérte a szüleit, hogy meséljenek róla, s különösen azt szerette, amikor arról a nagy helyiségéről volt szó, ahol az asszonyok, lányok összegyűltek és a várúrnő irányításával szőttek, fontak, varrtak, miközben a férfiak a csatákban harcoltak. A nők feladata volt a gazdagon hímzett öltözetek elkészítése, ők hímezték arany- és ezüstszálakkal a lovagok ruháit, s ők készítették a templomi hímzéseket, de még a szegényeknek is varrtak ruhákat. „Érdeklődésem ezek iránt a történetek és a kézimunka iránt soha nem szakadt meg” – mondta a cikk szerzőjének. A háború kitörésekor ideje megoszlott a Vörös Kereszt részére végzett munka és aközött, hogy leveleket írt és olvasott fel írástudatlanok, főként cigányok számára. Ezt követően Kolozsvárra költözött, s a börtönöket látogatta, „ahol – mint mondta – barátainkat tartották fogva politikai okok miatt, s nekik nem volt elég élelmük, tiszta ruhájuk és vigasztaló szavuk”. A cikkben nem szerepel, de ez már Kolozsvár román megszállásának idejére eshetett. Viszont azt említi, hogy miután a háború után a család vagyonát vesztette, nem sok lehetőség adódott számára. A kiutat az jelentette, hogy Margit anyai nagybátyja kihívta őt Amerikába. Nehezen, de „néhány hektikus hónap” alatt sikerült is megszereznie az útlevelet, és elhagyta Kolozsvárt.

Egy másik újságcikk röviden utal arra, hogy Miss Techy tanulmányainak kezdete erdélyi családi otthonukba nyúlik vissza, „ahol az édesanyja felügyelete alatt szolgálóleányok varrtak, mint ahogy szolgálóleányok varrtak anyai ősei felügyelete alatt egészen a középkortól kezdődően. Ezt követően egyházi iskola következett, majd a királyi magyar iparművészeti iskola Budapesten.”¹¹ Ez utóbbiról egyelőre nincsenek közelebbi információink, 1920-ban, esetleg közvetlenül kivándorlása előtt 1921-ben látogathatta külső hallgatóként az iskola tanfolyamait. Az anyai ágon hagyományozódó családi tudás a fenti információk szerint szász hagyományt jelentett.

Clevelandben kezdetben a YMCA égisze alatt és a helyi magyarok irányában próbált érvényesülni. 1922 szeptemberében magyar nők ritka kézimunkáiból rendezett bemutatót. Színes selyemmunkák, áttört vászonhímzések, asztalterítők, hímzett sálak, finom gallérok, mandzsetták s hasonlók szerepeltek a gyűjteményben. A kiállítással az volt a szándéka, hogy „felkeltse a szülőföldjéről származó lányokban az érdeklődést szép munkáik iránt”.¹² Kezdettől a gyakorlati hasznosíthatóság érdekelte, s az egyhetes bemutató alatt kézműves oktatást is szervezett az érdeklődőknek.

Munkáival 1923-tól részt vett a szépművészeti múzeum éves májusi kiállításain. Első alkalommal két magyar áttört hímzést, egy asztalterítőt és egy bordűrt, valamint egy 15. századi főúri motívumot reprodukáló horgolt csipkét küldött be a tárlatra. Az utóbbi, a Vadászjelenet mindjárt első díjat is nyert az adott műfajban.

A következő évben hat munkával jelentkezett, hármat ismét a magyar hímzések technikáival készített. Egy dús virághímzéses párnája ismét első díjat nyert – ezúttal a hímzés kategóriában.¹³ Bár a múzeum évkönyvében publikált kép nem adja vissza azt az élénkséget, karakteres kivitelt, amit a matyó színvilágra és kompozícióra emlékeztető díszpárna eredeti tárgyfotója mutat,¹⁴ de így is jól érzékelteti, hogy a sikert egyértelműen a kiváló mesterségbeli tudásnak köszönhette. Maguk a tárgyak nem maradtak fenn, legalábbis a múzeum gyűjteményében, mivel a gyakorlat szerint a díjazott művekről fényképet készítettek, s a pályázati anyagot – ha a bemutató során nem akadt vásárlója – visszaadták az alkotóknak. Még egy kiállítási sikeréről van adat: 1926-ban nyert második díjat egy hímzett díszpárnával.¹⁵

Érdeklődése, felkészültsége nem korlátozódott a magyar hímzéskultúrára. Pályázatai is jelzik, hogy otthonosan mozgott a történeti technikák minden válfajában. Amikor 1930-ban az egyik színhelyként a Cleveland School of Art bemutatta a Puskin hercegnő-féle nagy, két évszázad emlékeit felölelő orosz paraszthímzés-gyűjteményt, részletesen ismertette rovatában. Bevezetésként a magyar paraszthímzésekről írt, dicsérte forma- és színgazdagságukat, illetve gondos, szakszerű kivitelezésüket. Egy magyar motívumú saját törülközőtervét is bemutatta a paraszthímzések modern célokra való felhasználásának példájaként.¹⁶ Sokoldalúsága alapozta meg, hogy különböző keretek között számos tanfolyamon oktatott, így ebben az időben, 1930 őszén-telén egy tízhetes oktatást vezetett a szépművészeti múzeum iskolájának szervezésében a clevelandi Women's City Clubban.¹⁷

Técsy Margit munkássága szempontjából meghatározó tényezőnek bizonyult, hogy 1931–1932-ben tanulmányutat tett Európában. Döntően Londonban tartózkodott, ahol gyűjteményeket látogatott, valamint beiratkozott az 1872-ben létesített, az Arts and Crafts mozgalomban is élénk szerepet játszott Royal School of Needlework-be. Az intézet mindmáig a művészi kézimunka-oktatás központi intézménye, amelynek egyik fő célja a történeti technikák és motívumok széles körű népszerűsítése volt, miközben az uralkodóház számára is készített (s készít) reprezentatív munkákat. Főként a Victoria és Albert Múzeum hatalmas textilgyűjteményét tanulmányozta, továbbá a British Múzeum, az Imperial Art Institute s más múzeumok, kiállítások anyagát. Megismerhette a szegényeket felruházó, karitatív Queen Mary's Needlework Guild gyűjteményét is. Londoni tartózkodása alatt is folyamatosan írt a clevelandi lapba. Ekkor mint külföldi levelező informálta az olvasókat. Elsősorban olyan cikkeket küldött, amelyek tanulmányaival voltak kapcsolatban, de egyben a textíliák, a hímzések, régi kéziratok, könyvtáblák, a díszítő motívumok történetét ismertették, vagy ezek modern alkalmazási lehetőségeit. Olykor még innét is közölt a rovat praktikus kívánalmainak megfelelő írásokat, gyakorlati tanácsokat egy-egy ruhadarab, vagy dekoráció elkészítéséhez. Beérkező levelekre azonban csak elvétve tudott válaszolni, ehhez az olvasók türelmét kérte.

Londonból Magyarországra utazott, s innét rövid látogatást tett szülőföldjére is. Mint írta, hosszú utazása alatt, mióta elhagyta Kanadán keresztül Clevelandet, a legnehezebb, legfáradtságosabb útja az az éjszakai vonatút volt, amit a Budapestről Kolozsvárra kellett megtennie – tovább nehezítve a határon azzal, hogy a román vámos teljesen felforgatta a csomagjait.¹⁸ Innét a környező falvakba is ellátogatott, s minden bizonnyal felkereste Kispetriben lakó édesanyját, bár erre így nem hivatkozott a Plain Dealernek írt egyik cikkében sem. De említi a kalotaszegi falvakat, továbbá Toroczkót, s azt hangsúlyozza, hogy mindegyiknek saját, önálló öltözködése, hímzéskultúrája van. Egy alkalommal képzeletbeli utazásra hívta amerikai olvasóit: egy olyan kisvárosba, ahol „nincs autó, rádió, telefon, nincs villany, központi fűtés, nincs jazz, de még prohibíció sem”. Csak kutyaugatást lehet hallani, éneklő madarakat, birkákat, lovakat, kacsákat, libákat, tyúkokat. Olyan, mint száz évvel ezelőtt, vagy még korábban. Az emberek kis házakban laknak, körülöttük a szántóföldek, dombok, erdők. Nyáron mindenki reggeltől estig a földeken dolgozik, télen viszont nincs más, mint a tűz körül ülve szőni, fonni, s amikor a fonál készen van, jut idő a ruhák varrására, hímezésére. Minden falunak, kisvárosnak megvan a maga hagyományos viselete, kézimunkája, amelyek teljes mértékben különböznek egymástól. A férfiak a ház körül tevékenykednek, sokan közülük valóságos művészei a faragásnak vagy a cserépedények készítésének. Az idilli képben szülőfalujának állított emléket, s tágabban az erdélyi és magyarországi parasztasszonyok mesterségbeli tudásának.¹⁹

Az első Budapestről küldött beszámolója 1932. április 3-án jelent meg a clevelandi lapban. Hazai tapasztalatait idéző, de mindig a kézimunkázás valamilyen szakkérdését taglaló cikkei mintegy két hónapon át követték egymást, miközben 1932. április 19-én Cherbourgon át a Majestic fedélzetén visszaérkezett New Yorkba.²⁰ Magyar vonatkozású dolgokat később is számos alkalommal beleszőtt írásaiba, mint például 1932 karácsonyán, amikor a korai keresztény kézimunkákról írt, egy a Magyar Nemzeti Múzeumban lévő 17. századi recemunka, egy oltárterítő rajzát adta közre egyéni ünnepi üdvözleteként.²¹ Egy másik példa, hogy két évvel később külön foglalkozott a matyó hímzéssel, a hímző asszonyokkal és leányokkal, s bemutatta egyik saját maga tervezte munkáját, egy fekete szatén alapú mezőkövesdi stílusú díszpárnát, amely színes virágok, rózsák között egy fehérrel hímzett matyó párt ábrázolt.²²

Budapesten múzeumi, egyházi gyűjtemények – például a Mátyás-templom miseruhái, oltárterítői²³ – tanulmányozása mellett három olyan női iskolát keresett föl, ahol a varrást, hímzést, szabászatot tantárgyként oktatták három éven keresztül. Írása szerint ezeket a főváros tartotta fenn, s magas fokú szakismeret elsajátítását tették lehetővé. A végzettek egyaránt el tudtak helyezkedni stúdiókban, a ruházati ipar valamelyik szektorában, vagy nyithattak önálló üzletet, vállalkozást. Egészen biztosan felkereste a Rákóczi téri állami nőipariskolát is, amely az ilyen oktatás-nevelés legfőbb intézménye volt, s lehetséges, hogy a három közül ez volt az egyik, amelyikre utalt. Az iskola kiadásában 1931-től megjelenő, kizárólag a népi hímzéseknek szentelt nívós kézimunkaújságot, a Muskátlit egész biztosan megismerte.²⁴ Az iskolákra hivatkozó cikke nagyobb részében – régen húzódó olvasói kérdésekre válaszolva – az olasz áttört munkák készítésével foglalkozott, de illusztrációként ekkor is egy magyar vonatkozású információt „csempészett” a közleménybe: egy ún. kígyós mintájú kalotaszegi varrottas képét közölte, annak ellenére, hogy ez a hímzésfajta teljesen más típust képvisel.²⁵

Második Budapestről küldött írását valóságos védőbeszéddel kezdi: a nők évszázadokon át csendben, háttérbe húzódva szőttek, fontak, varrtak, hímeztek, amiről a történészek egyáltalán nem vesznek tudomást. A nők szerepét és a kézimunka jelentőségét azzal is hangsúlyozni akarta, hogy az uralkodók, a nemesség köréből származtatta. „A kézimunkának – fogalmazott – ősi és nemes leszármazása, udvari gyakorlata van. Megéri időt fordítani rá, hogy jobban megismerjük.”²⁶ A cikkhez az előkelő budapesti kézimunkabolt – a Ritz szállóval szemben lévő – Our Shop egy szűrmintás, rátétes modern női köpenyének fényképét közölte. A piros, kék, zöld és sárga különféle árnyalataival készült mutatós ruhadarab az üzlet egyik tulajdonosnője s tervezője, P. Ábrahám Dezsőné Rucsinszki Anna munkája volt. Tőle hallhatta azokat az ismereteket, amelyekre hivatkozott cikkében, s amelyek a kézimunkázás európai helyzetével voltak kapcsolatosak. A háború után az úri réteg jelentékeny hányada elszegényedett, jövedelmük megcsappant, s az asszonyok – „a nemesi származású” – nők varrással, kézimunkával segítettek magukon és családjukon. Így kapott lábra a régi, hagyományos formák, motívumok felhasználásán alapuló kézimunkázás újabb áramlata, amely jól látható nemzeti karakterrel rendelkezik köszönhetően annak, hogy minden nemzet saját hagyományait követi. Az Our Shop munkái nagy mesterségbeli tudással kivitelezett, tradicionális elemek felhasználásával tervezett modern iparművészeti igényű produktumok voltak. Ez még az ún. magyaros ruhamozgalom formális elindulása (1932) előtti időszak. A Magyar Iparművészet például 1929-ben hat magyar jellegű, divatos női ruhájukat közölte fényképes mellékletében.²⁷ Téchy Margit többek között ezekkel a törekvésekkel ismerkedett meg Budapesten.

Európai utazásának volt egy további sajátos mozzanata. A londoni Victoria & Albert Múzeumban meglepően kevés magyar hímzést, kézimunkát látott. Kedvezőtlen benyomásait el is mesélte Budapesten a Pesti Hirlap szerkesztőségében, s a lap hangzatos cím alatt adott hírt arról, hogy mit tapasztalt a világhíres múzeumban az „Amerikába szakadt magyar leány, aki most látogatóba jött az óhazába”.²⁸ Técsy Margitot a múzeum igazgatója kalauzolta végig a termeken, aki – a cikk szerint – azt a magyarázatot adta a magyar kézimunkák hiányára, hogy a háború után a múzeum magyar kézimunka-gyűjteményét szét kellett osztaniuk. A békekötés után ugyanis megjelent a múzeumban a cseh, szerb és román konzulátus egy-egy tisztviselője és „a magyar népművészeti tárgyak közül mindegyik magának követelt valamit” (kiemelés az eredetiben – FZ). Emiatt az így kiemelt kézimunkákat átsorolták a cseh, szerb és román gyűjtemény anyagába. Emiatt áll a magyarok üvegszekrénye üresen, rajta egy felirattal: Rendezés alatt. Tehát ebben a múzeumban, ahol a világ minden népének kézimunkája látható, Magyarország nincsen képviselve. A cikk azzal végződik, hogy talán a kormány vagy magánosok összeállíthatnának egy reprezentatív magyar gyűjteményt, hogy – a magyar szekrényen „ne díszelegjen az idők végtelenségéig az a sötét függöny”.

A cikk kisebb felzúdulást keltett, foglalkozott vele az Országos Magyar Iparművészeti Társulat választmánya is. Az eseten felháborodott testület megbízta az Iparművészeti Múzeum főigazgatóját, Végh Gyulát, hogy londoni összeköttetései segítségével derítse ki a valós tényállást, amelynek alapján a Társulat majd megteszi a szükséges lépéseket, hogy a múzeumnak ismét legyen „magyar vitrinája”.²⁹ Végh Gyula főigazgató előbb a Társulat igazgatósága és gazdasági bizottsága, majd a választmány előtt számolt be tájékozódásának eredményéről. A választmányi beszámolóról a Társulat lapja, a Magyar Iparművészet a következő szűkszavú, meglehetősen homályos összegzést rögzítette: „A londoni múzeum igazgatósága a legnagyobb készséggel adott neki [Végh Gyulának] felvilágosításokat ebben az ügyben, azonban a panaszok legnagyobb részét megcáfolta; 1883 óta Magyarországról anyagot egyáltalában nem kaptak. Örömmel közli, hogy ebben az ügyben akciót indított, amelynek eredménye, egy 50 darabból álló szép kollekció, közben már ki is ment Londonba. Az akciót folytatja. A választmány egyhangú köszönetet szavazott Végh Gyula őméltóságának, hogy ezt a kínos kérdést olyan eredményesen intézte el a londoni múzeum igazgatóságával, ami által a magyar kultúra és iparművészet ügyének nagy szolgálatot tett.”³⁰ Bővebben ismertette a helyzetet a Pesti Hirlap – még mielőtt az Iparművészeti Társulat vezetősége megkapta volna a tájékoztatást Végh Gyulától.³¹ A lap cikkéből egyértelműen kiderült, hogy nem annyira hiányról, mint aránytalanságokról volt szó, amit részben az okozott, hogy az utóbbi években a múzeum a jugoszláv és a román kormányoktól jelentékeny népművészeti anyagot kapott, ellenben Magyarországról nem küldtek ilyesmit – mint ahogy Végh Gyula jelentésében írta, évtizedek óta nem ment innét semmi. A londoni múzeum igazgatója szerint ennek ellenére a magyar kollekció egyáltalán nem jelentéktelen, Lengyelország, Svédország és Dánia például rosszabbul van képviselve. A sötét függöny a napsütés ellen védi a tárgyakat, mint ahogy az olasz vitrin esetében is. Külön hangsúlyozta: Teljesen valótlan, hogy Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia igényt támasztott volna a magyar hímzésekre. A tárgyaknak csak egy része van kiállítva, a többi, mint általában a textilgyűjtemény nagyobb része, raktározva van (mint ahogy ez a múzeumokban szokás). „Azoknak a hímzéseknek száma – jelezte az igazgató –, melyek azelőtt mint magyar munkák voltak megjelölve és újabban más meghatározást nyertek, mindössze alig több egy tucatnál, többnyire jelentéktelen apró darabok. Ezek közül is csak kettő van kiállítva, ami a magyarnak meghatározott hetvennyolc darab mellett alig jöhet számba.” Végül, még arról tájékoztatta az Iparművészeti Múzeum vezetőjét, hogy nemrégiben „szerzett a múzeum egy jelentékeny magyar népművészeti tárgyat, melyet Téchy kisasszonynak be is mutattak”.

Az európai tanulmányútról visszaérkező Téchy Margit az oktatásban és a kézimunka-ismeretek terjesztésében vállalt egyre nagyobb szerepet. Felvértezve a Londonban, Franciaországban, Magyarországon látott s tanult ismeretekkel, történetileg jól megalapozott gyakorlati tanfolyamokat, kurzusokat indított. A New York-i magyar könyvtár, a Hungarian Reference Library egykori anyaggyűjtése jóvoltából fennmaradt a Cleveland College-ban 1932-ben tartott kurzusát leíró, nyomdailag sokszorosított ismertető, amely kitér szakmai felkészültségére és tétel szerint ismerteti a tantárgyat. A kurzus három részből állt. Egy történeti bevezetővel indult, amit az európai és amerikai kézimunka- és hímzésfajták bemutatása követett. A harmadik egység történeti megközelítésben a kézimunkák művészetével foglalkozott, s egyúttal bőven teret biztosított a gyakorlati ismeretek elsajátításának. Az előadásokban épp úgy sorra került a bayeau-i kárpit, mint a balkáni, a magyar, vagy a török paraszthímzés, vagy a legkülönbözőbb történeti technikák ismertetése. Az áttekintés az ókortól a kortárs kézimunkákig széles forrásanyagot érintett, kitért híres uralkodói, egyházi gyűjteményekre. Téchy Margit a szakmai oktatás mellett egyike volt azoknak, akik angliai mintára 1938-ban megalakították a clevelandi Kézműves Céhet (Needlework Guild), ami hamarosan országos hatókörű szervezetté vált.³² A kézimunkacéh fő célját az amatőrök munkájának minél magasabb szintre való emelésében határozták meg, amely sokféle részletkérdésen keresztül – szervezésben, szaktanácsadásban, közösségalakításban stb. – valósult meg.

Két évtized oktatómunkája és a rendszeres cikkírás gyümölcseként Téchy Margit 1943-ban Filet Crochet Lace; How to Make it címmel egy szakkönyvet is közreadott. A Harper & Brothers kiadónál megjelent munka Magyarországon nem lelhető föl, így csak a korabeli ismertetők nyomán állíthatjuk, hogy szilárd művelődéstörténeti alapokon álló, ugyanakkor jól használható gyakorlati segédletet adott a kézimunkával foglalkozó amerikai olvasók kezébe.³³

A háború után Téchy Margitot felkérték a legrégibb és legjelentősebb New York-i női főiskola, a Hunter College előadójának. Az első tanév, amelyben előadásait megkezdte, az 1949-es tavaszi szemeszter volt. Ekkor már régóta nem Clevelandben, hanem 1935-től New Yorkban élt: a 10. utcában, a Village-ben volt stúdiója.³⁴ Mielőtt lakóhelyet váltott, rövid ideig még egy árusítással is foglalkozó kézimunka galériát vezetett Clevelandben a Hotel Cleveland épületében, az Empire Roomban. Először egy perzsa hímzésanyagot mutatott be, majd a szépművészeti múzeumtól paraszthímzéseket kölcsönzött ki.³⁵ A galéria megnyitását követő évben azonban már New Yorkba költözött, s rovatát is innét folytatta. Mint egy helyütt – a norvég hardanger hímzésről írva – megjegyezte, ekkortól kezdve sűrűn látogatta a Metropolitan Múzeumot és az Asia Institute-ot.³⁶

Téchy Margit későbbi magyar kapcsolatairól szinte semmit nem lehet tudni. A hiányosan fennmaradt amerikai magyar sajtóanyagban csak elvétve bukkan elő a neve, s az amerikai források sem vallanak munkásságának erről az oldaláról. Ebből a szempontból is ritka kivételnek számít egy folytatólagosan megjelent cikksorozata, ami saját rovatában, a Plain Dealerben látott napvilágot 1948-ban. Ekkor négy írást szentelt egy könyvborító gondos megtervezésének. Ez a műfaj már korábban is foglalkoztatta, az első alkalommal hivatkozott is egy 1930-as cikkére, amiben már tárgyalta a könyvre való textilhuzatok készítését és díszítését. Ez az új munka azonban egészen kivételes volt, mert maga a mű és annak szerzője indította arra, hogy borítót készítsen hozzá. A volt budapesti amerikai követ, John F. Montgomery 1947-ben megjelent, Hungary, the Unwilling Satellite című munkájáról van szó. Alkalma volt találkozni és beszélgetni a volt követtel, majd elolvasta könyvét, és ez olyannyira megérintette, hogy gondolatait, érzéseit ebben a formában akarta méltóképpen kifejezni.³⁷ A könyvborító tervezésének alapelvét abban fogalmazta meg, hogy a könyv tartalma és a borító terve között összhangot kell találni a személyes érintettség kifejezésével. Vászon alapot választott, egy régi, még a háború előtt beszerzett, gyűjteményében lévő házi szőttes anyagot, „amely keresztszemes hímzést, varrott csipkét és magyar öltést kívánt, az utóbbit a Bargello és Florentin hímzéshez”. Fő motívumként Szűz Máriát, Magyarország védőszentjét választotta – annak ellenére, hogy Montgomery követ protestáns vallású volt, mint ő maga is. Harmadik cikkében részletesen elemezte a színválasztást, a színek szimbolikáját. A borító fő színét illetően a lila mellett döntött, amit két árnyalatban használt, valamint az aranyszínt, s kiegészítésként a piros, kék és zöld egyes tónusait.³⁸

Téchy Margitra ekkor figyelt föl az amerikai magyar közélet, közelebbről az Amerikai Magyar Szövetség vezetősége. Az a közélet, amelyet teljes egészében férfiak uraltak, akik számára az olyasmi, mint a kézimunka, szabás-varrás tökéletesen mellékes, az újságok hétvégi mellékleteinek végére való dolognak számított. Miután Téchy Margit a Plain Dealerben foglalkozott egy számukra – politikailag – fontos könyvvel, egyszerre felfigyeltek a szerzőre, akiből egy csapásra büszkeségre méltó „híresség”, egész Európát bejáró művésznő lett, aki a „legnagyobb” clevelandi reggeli lap, az „előkelő” Cleveland Plain Dealer, és más amerikai napilapok kézimunka művészeti írója. Ezekkel a szavakkal hivatkozott rá az Amerikai Magyar Szövetség 1948-ban megjelent, a megelőző tíz év munkájáról beszámoló jelentése, amelyben ismertették, hogy a Szövetség Montgomery könyvéből 1 100 példányt juttatott el amerikai és kanadai politikusok, illetve iskolák könyvtárai részére. Ennek kapcsán adtak hírt Téchy Margit munkájáról, s bemutatták arcképét, illetve két fényképpel a könyvborítót. Montgomery könyve a clevelandi lap „kéz-művészeti írónőjét” úgy megihlette, hogy erre – mint fogalmaztak – a képen közölt „gyönyörü Madonnás kézimunka takarót készitette és a könyvet a római Pápának és a pápai könyvtárnak ajándékozta”.³⁹ Az ajándékozásról Téchy Margit nem írt a Plain Dealerben, legalábbis abban a cikksorozatban, amelyben ismertette a könyvborító elkészítését.

Vasváry Ödön is a Montgomery-kötet borítója kapcsán figyelt föl Téchy Margitra. Kivágta az Amerikai Magyar Szövetség kiadványából a vonatkozó részletet és besorolta gyűjteményébe, bár a forrását nem jelölte meg. Később három újsághírt is hozzárakott a nevéhez. Kettő valamely magyar hírlapból (talán a Szabadságból) származó híradás, amely új felkéréséről adott hírt hangzatos, szinte dicsekvő tónusban: „Ma már egész Amerikában ismerik Téchy Margit nevét, aki ősz óta a new yorki Hunter Collegeban előadó tanárnője a kézimunka szaknak, amelynek mint tervező, valóságos művésznője. Miss Téchy müködésének most Amerika egyik legtekintélyesebb magazinja, a Christian Herald, két teljes oldalt szentelt.”⁴⁰ A Christian Herald hivatkozott cikkéhez egyelőre nem sikerült hozzájutni, nagyon valószínű, hogy a könyvborító ajándékozásának hírére íródott. Maga az alkotó a Plain Dealerben még két ízben írt a kötetről, illetve a borítón alkalmazott motívumok kapcsán a keresztény jelképekről és szimbolikáról. Képben mellékelte is a borító huzat egyik motívumát, majd az elkészült könyvborító elülső oldalát. Ez egy második példány lehetett, mert a szöveg szerint ezzel köszöntötte a volt követet 71. születésnapján 1949 szeptemberében. Adalék Téchy Margit magyar kapcsolataihoz, hogy ebből az alkalomból Zichy Mária grófnővel megalakították a „John F. Montgomery Barátai” nevű szervezetet.⁴¹

Téchy Margit a Plain Dealernél 1950 márciusában a 21. évét kezdte meg mint a kézimunka rovat szerkesztője illetve rendszeres cikkírója. Ebből az alkalomból röviden beszámolt arról, hogy milyen környezet veszi körül stúdiójában, amelyet 1935 őszén vett birtokba.⁴² Sokan érdeklődtek nála ez iránt, tudni akarták, hogy a textíliákról, hímzésekről szóló cikkeket milyen környezetben írta. Értékes amerikai, Duncan Phyfe kanapéja fölött egy Szent Terézt ábrázoló festmény volt látható, amit – az imént említett – Zichy Mária grófnő festett 1941-ben, ovális, Párizsban készült 14 karátos aranykeretének értéke négyezer dollár volt. Hímzései között említett egy életfa motívumú kézi hímzésű indiai kendőt, saját Menekülés Egyiptomba című munkáját, ami még francia hímzőkeretében várja a befejezést. Erről a keretről egy másik cikkében írt, drága, gondos munka volt, négyezer dollárért vásárolta Párizsban. A diófa íróasztal mögé – amely amerikai gyártmány – egy másik saját munkáját helyezte el, amit szintén ismertetett korábban a lap olvasói számára. A Váza tavaszi virágokkal című hímzését 1934 decemberében mutatta be saját rovatában. Az íróasztalon lévő lámpát részben a Madonna gyermekével ábrájú hímzésével díszítette, aminek eredetije a párizsi fotográfus, Cartier-Bresson fölvétele (copyrighted by Cartier-Bresson of Paris). Diófa könyvespolcain azok a gyakorlati szakmunkák sorakoznak, amiket 1930–1931-es londoni és európai tanulmányai során gyűjtött össze. Megemlítette még kandallóját, ahol a bizalmasan küldött leveleket semmisítette meg, s amely megjegyzése fényt vet arra, hogy milyen bensőséges viszonyba került olvasóinak egy részével.

Saját munkáiból 1952-ben nyílt nagy kiállítás a clevelandi Western Reserve Historical Society múzeumában. A Minták és minta adók (Samples and Samplers) című bemutatót az intézmény egyik kurátora, Evelyn C. Bingham rendezte. S bár – mint az alkotó előzetesen írta –, a díjnyertes munkáinak egy részét pár évvel korábban ellopták tőle, bőséges anyagot állítottak ki hímzéseiből, csipkéiből, horgolt munkáiból és terveiből. A textilmintákat Mrs. Julian C. Bolton korábbi, a múzeumhoz került gyűjteményéből válogatták, amit Margaret Techy mintegy száz panelen elhelyezett munkáival szembesítettek.⁴³ Kiállították a Keresztút 14 állomása című nagyméretű, fekete-fehér, keresztszemes hímzésű kompozícióját, amelyről korábban a lap olvasóinak részletes ismertetést írt.⁴⁴ Több nagyméretű munkáját azonban helyhiány miatt nem tudták bemutatni. Külön említést érdemel, hogy ugyanekkor a clevelandi Textile Art Clubban Kárász Mariska (1898–1960) tartott előadást Kreatívabb vagy, mint gondolnád címmel.⁴⁵ Mindketten a maguk módján a női alkotókészség jelentőségét, a kreativitást hangsúlyozták, noha eltérő művészeti közegben mozogtak, s a hímzés és textilmunka más-más irányzatát képviselték, a fogyasztóközönség más-más rétegének ízlését alakították. Ennek ellenére ez az egybeesés valószínűleg nem volt véletlen. Kettőjük esetleges közelebbi kapcsolatáról azonban egyelőre nincs információ.

Técsy Margit olykor még az 1960-as években is publikált egy-egy cikket a clevelandi napilapban. Így hírt adott például egy olyan mozgalomról, amelyet bátran zászlajára tűzhetne bármely mai környezettudatos, az újrahasznosítást, a természetes anyagok felhasználását és a tömegtermelés csökkentését szorgalmazó mozgalom. A tengeren lévő halászoknak készülő meleg kötött holmikat előállító egyházi, női szervezeteket népszerűsítette, megemlítve, hogy az asszonyok önkéntes alapon milyen nagy mennyiségű gyapjút dolgoztak fel.⁴⁶ Ez a példa is jelzi, hogy Téchy Margit számára a tűmunkákkal, a textíliákkal való foglalatosság rendkívül széles területet ölelt föl. Egyszerre jelentett művelődéstörténeti alapokon nyugvó, társadalmi hasznosságú kézműves tudást, művészi alkotómunkát és a nők s a női munkák megbecsülésének, értékelésének olyan lehetőségét, amiben talán nem túlzás a társadalmi emancipációt egyengető feminista magatartás valamilyen ösztönös csíráját felfedeznünk. Técsy Margit New Yorkban hunyt el 1979-ben. Hagyatékát a University of Texas Austinban lévő Dolph Briscoe Center for American History őrzi,⁴⁷ terveinek, cikkeinek kisebb gyűjteményét pedig a Cooper Hewitt Museum levéltára a Smithsonian Institute-ban. Egy kevésbé jelentős cikkgyűjteménye a Cleveland Museum of Art archívumában is megtalálható.⁴⁸

Fejős Zoltán

¹ Taft, Frances P.: History of the Cleveland Art Association. A múzeum történetéhez lásd Encyclopedia of Cleveland History, további irodalommal.

² Az Art School megnyitása. Szabadság, 1924. szeptember 30. 5. p.

³ Vö. Quilt History Tidbits – Old and Newly Discovered; Quilt Papers; Quilting Quick

⁴ Waldvogel, Merikay: Quilt Design Explosion of the Great Depression. In: Lasansky, Jeannette - Oliver, Ceila Y. (eds.): On the Cutting Edge: Textile Collectors, Collections, Traditions. Lewisburg, PA, Union County Historical Society, 1994. 84–95., róla: 91. A szerző négy ilyen írásáról tud, uo. 92.

⁵ Ohio, Naturalization Petition and Record Books, 1888–1946, Ancestry, for Margaret Techy. Állampolgári esküt 1928. október 5-én tett.

⁶ Az utaslista szerint a hajó 13-án indult Cherbourgból, megérkezett 19-én, lásd New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892–1924, database with images, FamilySearch, Marguerite Tecsy, 1921.

⁷ Cleveland City Directory 1923: 116, 1101, U.S. City Directories, 1822–1995, Ancestry, Fred Folberth. A legismertebb Otto Folberth (1896–1991) „magyarbarát” német pedagógus, történész, író, de volt közöttük lelkész, gyógyszerész, lásd Szabó Miklós – Simon Zsolt – Szögi László: Erdélyiek külföldi egyetemjárása 1849–1919 között. I. köt. Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 2014: 278–279.

⁸ Geist-Hawks family tree, Ancestry, készítette Gregory Geist, Orlando, Florida. Adatainak forrásául a Folberth család egy leszármazottját említette, 2019. november 27-én kelt levelében (az ancestry levelező rendszerében).

⁹ A newspapers.com adatbázis alapján: Hamilton Evening Journal (Hamilton, Ohio), 1930. november 17. 9. p.; Elizabethton Star (Elizabethton, Tennessee), 1930. november 19. 6. p.; Middleton Times Herald (Middletown, New York), 1930. november 20. 16. p., s továbbiak. Az életrajzzal kapcsolatos alábbi idézetek ebből a cikkből származnak.

¹⁰ Lásd például: News-Journal (Mansfield, Ohio), 1930. november 16. 14. p.; The Morning Herald (Hagerstown, Maryland), 1930. november 22. 4. p. stb.

¹¹ Kelly, Grace V.: School of Art Increases Subjects for Its Classes. Plain Dealer, 1930. október 5. Women's Magazine and Amusement Section, 14. p. A Cleveland Plain Dealer archívuma térítés ellenében hozzáférhető a NewsLibrary.com szolgáltatónál.

¹² Plain Dealer, 1922. szeptember 24. 34. p.

¹³ Az 1924-es májusi kiállításon hat magyar művész állított ki, köztük az itthon „kevésbé ismert [...] Téchy Margit (iparművész)”, aki egy hímzésére első díjat kapott, lásd Magyar müvészek Amerikában. Az Ujság, 1924. július 4. 7. p.

¹⁴ Cleveland Museum of Art Archives, Collection Registral: Wan: Object Photos, Box May Show/T, Ingalls Library. A felvételt Beth Owens bocsátotta kutatási céllal rendelkezésemre.

¹⁵ The Annual Exhibition. The Bulletin of the Cleveland Museum of Art, 13. 1926. 131. p.

¹⁶ Peasant Embroidery for Christmas Presents. Plain Dealer, 1930. december 14. Women's Magazine and Amusement Section, 9. p. A kiállítást ezt követően a Brooklyn Museum mutatta be. lásd Parnassus, vol. 3. 1931. 3. 17. p.

¹⁷ Kelly, Grace V.: School of Art Increases Subjects for its Classes. Plain Dealer, 1930. október 5. Women's Magazine and Amusement Section, 14. p.

¹⁸ Transylvanian Peasants Do Beautiful Needlework. Plain Dealer, 1932. május 8. Women's Magazine and Amusement Section, 7. p.

¹⁹ Women Spend Lives Sewing, Making Cloths for Family. Plain Dealer, 1932. május 22. Women's Magazine and Amusement Section, 14. p.

²⁰ New York, New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925–1957, database with images, FamilySearch, Margaret Techy, 1932.

²¹ Miss Techy Sends Greeting in Her Own Inimitable Way. Plain Dealer, 1932. december 25. Women's Magazine and Amusement Section, 5. p.

²² Matyo Women Embroider With Satin and Outline Stitches. Plain Dealer, 1934. június 10. Women's Magazine and Amusement Section, 8. p.

²³ Needlewomen of Old Spent Life on Piece of Embroidery. Plain Dealer, 1932. április 24. Women's Magazine and Amusement Section, 7. p. Ennek illusztrációja egy ezüst- és aranyszálakkal hímzett, az apostolokat ábrázoló oltárterítő a Puskin-gyűjteményből.

²⁴ Vö. F. Dózsa Katalin: A Muskátli c. kézimunka-újság és a magyaros öltözködési mozgalom az 1930-as években. Ethnographia, 100. 1–4. 329–341.

²⁵ Miss Techy Tells How to Do Italian Cut Work, Quilting. Plain Dealer, 1932. április 3. Women's Magazine and Amusement Section, 6. p. A cikkben jelzi, hogy reméli, a három budapesti iskoláról a későbbiekben mindent el tud majd mondani. Ezt a cikket egyelőre nem sikerült azonosítani, ha elkészült egyáltalán. Az illusztráció a budapesti Our Shop kézimunkaüzletből származott, lásd alább a 27. jegyzetet.

²⁶ Historians Have Overlooked Quiet Work of Needlewomen. Plain Dealer, 1932. április 10. Women's Magazine and Amusement Section, 7. p. Részben hasonló gondolatokkal, de a berlini keresztöltéses mintalapok másfél évszázados elterjedésének ismertetésével: Needlework Embroidery Still Practiced Largely in Hungary. Plain Dealer, 1932. június 5. Women's Magazine and Amusement Section, 7. p.

²⁷ P. Ábrahám Dezsőné (1891–1974), eredetileg állami rajztanárnő, tervező nézeteihez lásd cikkét: A kézimunkatanítónők továbbképzése. Néptanítók Lapja, 1926. 19–20. sz. 35–37. Róla bővebben férje önéletrajzában lehet olvasni: Visszapillantás. P. Ábrahám Dezső egykori miniszterelnök. Összeáll. Kéry László András. Budapest, Fekete Sas Kiadó, 2017. 7–8., 16., 275. p. Az Our Shop magyaros ruhatervei: Magyar Iparművészet, 32. 1929. 7–8. sz. 156–158. p. Vö. Ferencziné Sedlmayr Krisztina: A magyaros ruhamozgalom az 1930-as években. Folia Historica, 24. 2005–2006. 131–177.

²⁸ A világ legnagyobb kézimuka-muzeumában csak Magyarország nincs képviselve. Pesti Hirlap, 1932. február 16. 8. p.

²⁹ Magyar Iparművészet, 35. 1932. 1–2. 43. p. Az ügyet Grabowieczky León, a Propaganda Bizottság tagja terjesztette az 1932. február 18-án tartott választmányi ülés elé.

³⁰ 1932. április 29-i választmányi ülés, lásd Magyar Iparművészet, 35. 1932. 5–6. 116. Az április 8-i igazgatósági és gazdasági bizottsági ülésről hasonló szövegű feljegyzés jelent meg: Magyar Iparművészet, 35. 1932. 3–4. 79.

³¹ A magyar kézimunkák és a londoni Viktoria and Albert Muzeumban [sic!]. Pesti Hirlap, 1932. március 13. 10. p.

³² How First Needlework Guild Was Organized in Cleveland. Plain Dealer, 1938. március 27. 27–C. p.; National Needle Guild Marks 9th Anniversary of Founding. Plain Dealer, 1947. november 9.

³³ The Index-Journal (Greenwood, South Carolina), 1943. augusztus 26. Sec. 2. p. 1.; The Pittsburgh Press, 1943. augusztus 29. 31. p. A könyvet még egy évtizeddel később is ajánlotta több napilap, mint például: Good Books at Public Libraries. Suburbanite Economist (Chicago), 1955. november 23. 4. p.

³⁴ US Federal Census 1940, New York City, Manhattan, New York, Enumeration District 31–892, sheet 65B, FamilySearch. A stúdióról egy rövidhír: The Brooklyn Eagle, 1941. augusztus 28. 9. p. A városi névjegyzékekben 1944–1949 között szerepel, lásd U.S. City Directories, 1822–1995 [database on-line], Ancestry. Tanításának kezdete: P. D.'s Crocheting Experts Puts Needle in Hunter Curriculum. Plain Dealer, 1949. február 20. 7–D. p.

³⁵ Miss Techy Opens Needlecraft Gallery. Plain Dealer, 1934. október 28. 5. p. – Needlecraft School and Handiwork Shop, 215 Superior Avenue N. W. Cleveland.

³⁶ Recalls Legends Giving Norway Credit for Famed Embroidery. Plain Dealer, 1953. június 14. 50–D. p.

³⁷ Book by Former U. S. Envoy Inspires Embroided Cover. Plain Dealer, 1948. május 23. 10–D. p.

³⁸ Designs Own Embroidery for Ex-Envoy's Book Cover. Plain Dealer, 1948. május 30.; Makes Purple Basic Color of Embroidered Book Cover. Plain Dealer, 1948. június 6.; Describes Use of Colors in Christian Art History. Plain Dealer, 1948. június 13. 12–D.

³⁹ Tenth Anniversary Report, in commemoration of the American Hungarian Federation's Tenth Anniversary of its National Headquarters and the Charter Day of the Cleveland First Chapter, November 14, 1948. Edited and compiled by Stephen E. Balogh. Washington, DC: American Hungarian Federation, 1948. 27–28.

⁴⁰ Kivágat 1949 4/20-as dátummal, Vasváry-gyűjtemény T1/c:53v. Ugyanott egy további 1949-es, „sept” dátumú kivágat is található, amely arról tudósít, hogy Téchy Margit, aki „a női tűmunka szakmában ez évben első ízben tartott tudományos szinvonalu előadásokat”, ősztől két előadást hirdet a Hunter College-ban.

⁴¹ Finds Plenitude of Variety in Needlework for Writing. Plain Dealer, 1949. szeptember 11. 19–D. p.; Ex-Ambassador's Birthday Brings Special Greetings. Plain Dealer, 1949. szeptember 18. 18–D. p.

⁴² Needdlework Editor Starts 21st Year with Plain Dealer. Plain Dealer, 1950. március 5. 16–D. p.

⁴³ Historical Museum Here Places Techy Needlework on Exhibit. Plain Dealer, 1952. október 26. – Vasváry-gyűjtemény T1/c:54; Metzler, Paul B.: Art Colony Shows Duo's Works; Techy Exhibition Opens Today. Plain Dealer, 1952. november 2. 20–D. p. A mintagyűjtemény kapcsán említett Mrs. Julian C. Bolton, vagy másként Fanny M. Hanna Bolton (1907–1980) a clevelandi egészségügy és az egyetemi kórházak nagyvonalú, karitatív támogatója volt, többek között ennek szolgálatára 1952-ben megalapította a Bolton Foundationt, lásd Women in Philanthropy and Charity in Cleveland and Northeast Ohio. Western Reserve Historical Society, online exhibition.

⁴⁴ Religious Embroideries Took Editor Many Years to Finish. Plain Dealer, 1951. május 13. 1–D. p. – A vázlatokat, terveket 1931-es londoni, európai útján kezdte el összegyűjteni, majd éveken át dolgozott rajta, ha hosszabb ideje nyílt a folyamatos, elmélyült munkára.

⁴⁵ Metzler, id. m., fényképpel az előadóról. Kárász Mariska munkásságához lásd Fülemile Ágnes: „Avantgarde” szűrmotívumok – magyar inspiráció, amerikai modernizmus. In: F. Dózsa Katalin – Szatmári Judit Anna – Vér Eszter Virág (szerk.): Divat, egyén, társadalom. A divattörténeti tudományos konferencia tanulmánykötete. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2016. 205–245.

⁴⁶ Guild Knits Cheer for Men at Sea. Plain Dealer, 1963. október 20. 34–E. p.

⁴⁷ Margaret Techy Needlework Design Collection, 1876, 1915–1961.

⁴⁸ Smithsonian Institution Archives, Record Unit 267, Cooper Hewitt Museum, Box 27. (112 oldal, az anyag digitalizálása folyamatban van); Cleveland Museum of Art, Ingalls Library, artist file, „Margaret Techy”.