Az európai és tengerentúli diaszpóra veszélyeztetett hagyatékainak megmentését, megőrzését és hasznosítását célzó próbálkozások és kísérletek már korábban is léteztek,¹ részeredmények is születtek például a Nemzeti Kulturális Alap Ithaka-program pályázatai nyomán 2001-től kezdődően. A külföldön található, a magyar művelődés- és tudománytörténet szempontjából jelentős hagyatékok és gyűjtemények megszerzésének, hazaszállításának és elhelyezésének célzott támogatására létrehozott Ithaka-program működéséről és részeredményeiről itt-ott olvashatunk ugyan beszámolókat, ám összegzés vagy értékelés tudomásom szerint nem áll rendelkezésre. Egy másik kezdeményezésről és felmérésről, amely a Rodostó nevet kapta, 2011-ben készült szakmai beszámoló,² és ezt tekinthetjük a szervezett és támogatott hagyaték-mentés előfutárának.

A Magyar Diaszpóra Tanács segélykiáltása nyomán 2013 októberében született az első ajánlás egy szisztematikus feltáró, gyűjtő, számbavételi, elhelyezési és felhasználási program kidolgozására és lebonyolítására,³ melyet Mikes Kelemen Programnak kereszteltek. Hiszen az egykor Rákóczi fejedelemmel együtt bujdosó menekült Mikes is így sóhajtott fel: „Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!”, azaz szülőhazáját Erdélyben. Hazatalálnak tehát azok a kulturális javak a diaszpórából, amelyek további sorsa nincs biztosítva az adott közösségben, és amelyet az adományozó önként felajánl a Program számára.

A Program 2014. január elsején indult, és évről évre változik, alakul és fejlődik a tapasztalatok és igények nyomán. A Nemzetpolitikai Államtitkárság által koordinált program⁴ szakmai partnere kezdettől fogva az Országos Széchényi Könyvtár, de 2015-től az irathagyatékok kezelése céljából bevonták a Magyar Nemzeti Levéltárat is. Az első ciklusban „Hét tengerentúli országban (Kanada, Amerikai Egyesült Államok, Venezuela, Brazília, Argentína, Uruguay, Ausztrália) gyűjtőpontok létesültek, ahol az érintett közösségek és magánszemélyek elhelyezhették könyvtári hagyatékaikat. 2015-ben folytatódott és továbbfejlődött a program: az elsődleges történeti források megmentését, összegyűjtését szolgálja, hogy megbízott szakemberek utaztak a helyszínekre, hogy 2015 októberétől 2016 márciusáig, majd 2016 októberétől 2017 januárjáig feltérképezzék a helyi közösségek múltját, az emlékezet különféle formákban rögzített forrásait. A közösség szándékainak megfelelően gondoskodtak a dokumentumok Magyarországra szállításáról, vagy archiválták a forrásokkal kapcsolatos információkat”, olvasható az OSZK aktuális projektjei között szereplő külön honlapon, ahol többek között hetente közzéteszik az ajánlólistákat is a hazai és határon túli könyvtárak által igényelhető dokumentumokról.⁵

A program szakmai partnerei kamara- és időszaki kiállítások, előadások, kerekasztal-beszélgetések és minikonferenciák alkalmával már többször bemutatták az eddigi eredményeket. A Magyar Nemzeti Levéltár és a Magyar Levéltárosok Egyesülete például 2016. november 3-án tartotta „Bővülő történelem - Emigrációs iratok gyűjtése a Mikes Kelemen program keretében” címmel közös levéltári rendezvényét, ahol egy korábbi Ithaka-küldött, két MKP kutató, a MNL levéltári koordinátora, és egy segédlevéltáros is szerepelt.⁶ 2017. május 4-én az OSZK-ban került sor A Mikes Kelemen Program tengerentúli hungarikumainak közgyűjteményi jelentősége című konferenciára (fenti képek), amelyen Kovács Ilonának a hungarika/diaszpóra kutatás hőskoráról szóló felvezető előadása után, a program munkatársai számoltak be a hazaérkezett dokumentumok sorsáról.⁷ A Magyar Diaszpóra Tanács résztvevői részére a 2016-os ülés alkalmából minikiállítást rendeztek, ahol ízelítőt kaphattak a már hazaérkezett dokumentumokból. Hazatérő emlékeink címmel pedig már két füzet is megjelent összefoglaló kimutatásokkal, kutatói esettanulmányokkal és egyes hagyatékok vagy emigrációs gyűjtemények tudományos igényű bemutatásával, a Nemzetpolitikai Államtitkárság szerkesztésében és kiadásában.⁸

A 2017–18. évi negyedik ciklus egyik újdonsága egy európai helyszín kijelölése volt, elsőként Németországba utazhatott kutató. A másik változás az volt, hogy nem gyűjtőközpontoknál zajlott az adományok szállításra előkészítése, hanem egyénileg kellett megoldani a tárolást a szállításig. Az öt kutató, akik egy-egy régiót képviseltek pl. az Egyesült Államokban Közép-Nyugat (Detroit, Chicago, Cleveland körzete), Nyugati-part (San Francisco és Los Angeles körzete), és Keleti-part (New Brunswick és New York körzete), valamint Ausztrália és Németország, számára szervezeti hagyatékok felkutatása, számbavétele volt az elsődleges feladat. Mivel diaszpóra szervezetekkel és képviselőikkel álltunk kapcsolatban, így a magyar közösség tagjaival is könnyebben sikerült kapcsolatba lépni egy-egy ünnepség, vagy hétvégi esemény, cserkész-rendezvény, klub-est, vagy szentmise/istentisztelet alkalmával.

Számot adni a Mikes Kelemen Program negyedik évadáról egyszerre könnyű és nehéz feladat. 2017. december 1-én érkeztem az általam jól ismert New Brunswick-i közösségbe (New Jersey állam, Amerikai Egyesült Államok) azzal a küldetéssel, hogy a Magyar Diaszpóra Tanács által négy éve megfogalmazott célokhoz én is hozzájáruljak. Három hideg téli hónap állt rendelkezésemre, amelynek során kb. 5500 könyvet, 630 folyóiratot, 1275 videó kazettát sikerült összekészíteni, összesen 168 dobozban New Jersey állam több településén, és New York körzetében. Ezeken kívül Buffalotól (NY) Sarasotáig (FL), Pittsburgh-től (PA) Westportig (CT) érkeztek megkeresések, felajánlások. Két diaszpóra intézménnyel - az Amerikai Magyar Alapítvány (New Brunswick, NJ), más néven Örökség Központként ismert,⁹ és az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társaság (New York City)¹⁰ - álltam kapcsolatban: egyrészt felesleges dokumentumaik összepakolása volt a feladatom, másrészt az előbbinél elkezdtem egy digitalizálási projektet.

Tizenkét oral history interjút készítettem több helyszínen a helyi közösség(ek) tagjaival, és két személytől van ígéretem, hogy Budapesten fogjuk az interjút elkészíteni, mert a terepmunka során nem maradt rá idő, illetve nem voltak alkalmasak a körülmények. Ezeket az OSZK Történeti Interjúk Tára archiválja. A Rutgers Magyar Öregdiák Szövetség által szervezett Tanúk – korukról előadássorozatból pedig sikerült több magnókazettát digitalizálni az Amerikai Magyar Alapítványnál (külső meghajtóra lementett fájlok mérete: 3,12GB), a folytatást és befejezést két helyi KCSP ösztöndíjas vállalta. Mivel kutatómunkám során elsősorban az audiovizuális, egyedi felvételek gyűjtésére helyeztem a hangsúlyt, a különböző típusú hang- és filmszalagok, magnó- és videó kazetták kezelése, lejátszása, digitalizálása, korszerű adathordozón rögzítése, adatokkal történő ellátása, és közzététele nagymértékben az OSZK Történeti Interjúk Tára eszközeire és munkatársai szakértelmére fog hárulni. A magyar közösségek mindennapjait és ünnepeit, közszereplők és művészek előadásait, amatőr művészeti csoportok fellépéseit vagy éppen cserkészek bemutatóit megörökítő egyedi felvételek azt tükrözik, hogy hogyan adja át egyik generáció a következőnek az elődök hagyományait, mit tartottak fontosnak az identitásuk fenntartásában, és hogyan reprezentálták önmaguk és a befogadó ország lakossága számára, hogy kik is ők, mit hoztak magukkal az Óhazából, és milyen értékekkel gazdagítják az Újhaza kultúráját.

Viszonylag jól dokumentált a Magyar Öregdiák Szövetség – Bessenyei György Kör (Hungarian Alumni Association) nevű szervezetnek a működése többek között Nagy Károly (1934–2011) szociológia professzor széles körű publikációs tevékenységének, magyar és angol nyelvű cikkeinek, tanulmányainak, szerkesztett és általa írt könyveinek köszönhetően. Az Öregdiák Szövetséget a Rutgers Egyetemen végzett magyar diákok alapították 1960-ban, és egyik fő küldetésük volt a történelem résztvevőit és/vagy szemtanúit megszólaltatni, mint a leghitelesebb forrást tekintettek az előadókra, és szóbeli történelem címen megteremtették a későbbi oral history hagyományát.

„Előadássorozatuk több mint 260 magyarországi, illetve határon túli és nyugati országokban élő politikus, tudós, író, művész, a legkiválóbb alkotók, gondolkodók számára létesített fórumot.... Ezt a nagyon érdekes dokumentumanyagot érdemes lenne digitalizálni és feltárni.” – olvashatjuk a korábbi Mikes Kelemen Program kutatójának, Volekné Temesi Zsuzsanna tanulmányában.¹¹

Nagy T. Katalin tájékoztatása szerint a Magyar Öregdiák Szövetség (M.Ö.Sz.)/Hungarian Alumni Association (Rutgers Egyetem) anyagai Szegedre kerültek, ennek pontosítása érdekében felvettem a kapcsolatot Kórász Máriával (Somogyi-könyvtár, Szeged), aki megerősítette az értesülést. Mivel az Amerikai Magyar Alapítvány levéltárában is találtam időközben jelentős mennyiségű anyagot – többek között 131 db M.Ö.Sz. hangkazettát,¹² beleértve 31 db Tanúk - korukról hangkazettát, és öt db videó felvételt szintén előadásokról -, feltételezésem szerint átfedésekről és/vagy kiegészítő dokumentációról lehetett szó. A kutatás egy későbbi szakaszában, az anyag feldolgozása során derült ki számomra, hogy itt nem véletlenről, hanem nagy részben tudatosságról is van szó: „A Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör, Hungarian Alumni Association teljes archívuma Szegeden a Somogyi-könyvtár Vasváry-gyűjteményének része. Részletek és másolatok megtalálhatók többek közt a következő gyűjteményekben is:

Az audiovizuális anyagokról listát készítettem, és előkészítettem a kazettákat digitalizálásra. A legelső előadást Király Béla tartotta 1977-ben! A hangkazetták digitalizálása valós időben történt, az elkészült hanganyagról Excel táblázatban kimutatás készült (Előadó neve/Name, Előadás címe/Title, Előadás ideje/Date, Előadás helye/Location, Digit. Ideje/Recorded, Fájlnév/File name, Hossz/Length (min.), Méret/Size (MB).

„1977-ben Tanúk – korukról – szóbeli történelem címmel »oral history« programot indított a Szövetség azzal a céllal, hogy jelentős történelmi események irányító, vezető résztvevői élményeiket közvetlenül elbeszélhessék és maradandó közkinccsé tehessék. Húsz év alatt huszonhárman tartottak harminckét tanúbeszámolót az általuk is alakított eseményekről: Boros Lajos, Duray Miklós, Gosztonyi Péter, Horváth János, Hőgye Mihály, Jónás Pál, Király Béla, Kiss Sándor, Kopácsi Sándor, Kovács Andor, Kovács Imre, Nagy Elek, Nyeste Zoltán, Papp László, Pongrácz Gergely, Püski Sándor, Rácz Sándor, Somody Pál, Szent-Miklósy István, Taraszovics Sándor, Vásárhelyi Miklós, Várallyay Gyula és Wigner Jenő. Nyolc történelmi forrásértékű tanúbeszámolót könyvben is kiadott a Szövetség.”¹⁴ A szó elszáll, az írás megmarad – a 21. században pedig az analóg technika digitálissá válik, és a rögzített szó tovább él és kutatható.

Az előkészületek során és menet közben egyaránt rengeteg szakirodalmi segítséget, kapcsolati tőkét, ötletet és javaslatot kaptam Kovács Ilonától, az OSZK Hungarika Dokumentációs osztályának nyugalmazott vezetőjétől, Kaposváriné Dányi Évától, az OSZK Gyarapítási és Állomány-nyilvántartó osztály vezetőjétől és a program szakmai részének kidolgozójától, és Fejős Zoltán¹⁵ etnográfustól, a Néprajzi Múzeum 1997 és 2012 közötti főigazgatójától, akinek egyik fő kutatási területe az amerikai magyar diaszpóra múltja és mai viszonyai. Egy másik érdeklődési köre a fotográfia, fotográfusok szerepe a tengerentúli emigrációs közösségek életmódjának, eseményeinek megörökítésében. Tőle érkezett az a kérés, amely Schüszler Alajosra vonatkozott, aki építészmérnök létére az 1920-50-es években magyar eseményeken fényképezett. Többek között az 1928-as New York-i Kossuth-szobor állításról készített felvételei Vasváry Ödön szerint „három nagy kötetet kitevő gyűjteményben”¹⁶ vannak összegyűjtve, melyekről azonban nem tudni, mi lett velük és hova kerültek. Ennyi volt a rendelkezésre álló információ, abból kellett kiindulnom. A kihívást azon nyomban elfogadtam! Tapasztalataim szerint az első, amit megnéz az ember, az a legkézenfekvőbb, legközelebbi helyi nyilvántartás. Mit mond/tartalmaz vajon az Amerikai Magyar Alapítvány könyvtári katalógusa? Meg a levéltári fondjegyzéke? Mert bizony, van mindkettő! És az évtizedek óta folyó gondos, az utóbbi időben bizony már csak önkéntes alapon részmunkaidőben végzett, leíró munkának és nyilvántartó rendszernek köszönhetően rátalálok a Schüszler névre az Archivist Toolkit programjában Aloysius Schuszler alakban. Ez bíztató jel: a leírás szerint '3 scrapbooks', azaz fotó- és újságcikkalbum, melynek címe Kossuth Monument. Nagyot dobban a szívem... Csak nem?! Nézzük csak: mi a jelzet (call Number/resource)? ARCH / 203. Irány az Archives, azaz a levéltári raktár! A polcokon savmentes, szabványos archivális dobozokban sorakoznak a hagyatékok, egyik a másik után: pl. az ARCH.1 a Bethlen Collection,¹⁷ ez a legnagyobb református egyházi iratgyűjtemény, a legtöbb dobozban a Ligonier, PA államból letétben elhelyezett dokumentumok találhatóak. És a többi személyi és szervezeti hagyaték között nicsak, ott a három fotóalbum!
A mustársárga, puha bőrre emlékeztető mintás borítójú albumok mérete - a levéltári leírás szerint – 11,5"x15,5" hüvelyk, azaz nagyjából 29x39 cm. A címe – The Kossuth Monument – és a kötetjelzés csupa aranyozott nagybetűvel szerepel a borítón. Az albumok összefűzött fekete kartonlapokból állnak: az első kötet 57, a második kötet 48, a harmadik kötet pedig 45 lapot, vagy oldalt tartalmaz.¹⁸ Minden lapnak csak az egyik oldalán vannak képek és cikkek beragasztva.

Szerencse? Igen, az is kellett hozzá. És még mi minden?! Például az, hogy legyen egy olyan intézmény, amely befogadja és megőrzi a magyarság szellemi értékeit az utókornak. Egy olyan egyéniség August J. Molnar, azaz Molnár Ágoston (1929–2016) professzor személyében, akiben a közösség közel s távol Amerikában megbízik. És szakember, aki feldolgozza, adatokkal ellátja az adományozott dokumentumokat, hogy kutatók számára hozzáférhetők legyenek. Arra vonatkozóan, hogy mikor és kitől származott az adomány, nem találtam a nyilvántartásban adatot, hiába nyomoztam utána. S hogy mi lesz a sorsa az eddig lappangó és most megtalált unikális fotó- és lapkivágat-gyűjteménynek? Az eredeti példányokat az Örökség Központ archívuma fogja továbbra is gondosan őrizni, hiszen fontos az, hogy létezik helyben egy magyar archívum, amelyik ott kell, hogy szolgálja a közösség érdekét, a közösség tagjainak tájékoztatását. Az időközben elkészült digitális másolatot pedig az Amerikai Magyar Alapítvány a Mikes Kelemen Program rendelkezésére fogja bocsátani. A Kossuth emlékhely-kutatás és egy eddig ismeretlen fotográfus magyar vonatkozású munkássága ezáltal egy újabb forrással bővül és válik megismerhetővé.

Deák Nóra
ELTE Angol-Amerikai Intézet Könyvtára
ORCID: orcid.org/0000-0002-9566-2845

¹ Vraukóné Lukács Ilona: Veszélyeztetett magyar könyvek, avagy a nyugati magyar diaszpórában élők hagyatékainak (lehetséges) sorsáról. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros – 22. évf. 10. sz. (2013. október), 15-30. o. (Letöltés: 2018. május 21.)

² A Rodostó Program helyzete és lehetséges folytatása (Letöltés: 2018. május 21.)

³ A Magyar Diaszpóra Tanács III. ülésének Zárónyilatkozata (Letöltés: 2018. május 21.)

⁴ Mikes Kelemen Program

⁵ OSZK Mikes Kelemen Program

⁶ Bővülő történelem - Emigrációs iratok gyűjtése a Mikes Kelemen program keretében

⁷ 200 köbméter hagyaték, és több mint 100.000 dokumentum a Mikes-programban

⁸ Hazatérő emlékeink: Tanulmányok a Julianus és Mikes Kelemen Programról. Szerk. Gárdonyi Géza. Budapest: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2016. Hazatérő emlékeink II.: Tanulmányok a Mikes Kelemen Programról. Szerk. Gárdonyi Géza. Budapest: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2017

⁹ American Hungarian Foundation, továbbá The Hungarian legacy in America: the history of the American Hungarian Foundation, the first fifty years, 1955–2005, ed. Ilona Kovács. – American Hungarian Foundation, 2007

¹⁰ American Hungarian Library and Historical Society

¹¹ Volekné Temesi, Zsuzsanna. „A New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítvány (American Hungarian Foundation) (AHF) szerepe és jelentősége az amerikai magyar kulturális örökség őrzésében és áthagyományozásában.” Hazatérő emlékeink: Tanulmányok a Julianus és Mikes Kelemen Programról. Szerk. Gárdonyi Géza. Budapest: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., 2016. 39-59. Külön köszönöm Major Gyöngyinek, hogy erre felhívta a figyelmemet.

¹² AHF: Archives of the Hungarian Alumni Association (Collection #212, Accession #A2004-113)

¹³ Nagy Károly: Emigránsok küldetésben: Magyar Öregdiák Szövetség – Bessenyei György Kör Hungarian Alumni Association 1960–2000. New Brunswick - Debrecen: Csokonai Kiadó, 2000, belső borító

¹⁴ Nagy, i.m. 69. o.

¹⁵ Itt köszönöm meg mindhármuk odaadó és kitartó támogatását.

¹⁶ Vasváry Ödön. „A new yorki Kossuth szobor 25 éves jubileuma.” In: Cikkek. 1. kötet. Dátum nélk. 428-435. o. (Letöltve: 2018. május 21.)

¹⁷ Inventory to the Bethlen Collection ARCH.1

¹⁸ Köszönöm Zsidi Bernátnak, a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasának az oldalszámok ellenőrzését.