2018. június 27-én Kovács Ilona születésnapját ünnepeltük. Nyolcvanadik, kerek évfordulója alkalmából Deák Nóra és Fejős Zoltán meglepetés jellegű minikonferenciát szervezett „Úton-útfélen” – amerikai magyar történetek címmel, melyet az ELTE BTK Kari Olvasótermében tartottak. A felolvasóest címét Fényes Lajos, az Amerikai Magyar Népszava méltatlanul elfeledett újságírójának (1884–1935) „Úton-útfélen" című rovata ihlette. Amint a rendezvény címe is utal rá, az előadások mind az amerikai magyarság múltjából és jelenéből merítettek. A meghívottaktól magas szintű előadásokat hallhattunk legújabb kutatási eredményeikről, valamint eddigi tevékenységeikről.

A szervezők egy rövid köszöntővel nyitották meg az eseményt. Deák Nóra röviden méltatta az ünnepelt munkásságát. Kovács Ilona, az Országos Széchényi Könyvtár nyugalmazott osztályvezetője 1962-től dolgozott könyvtárosként. Először 1974-ben, az első Magyarországról érkező Gombocz-ösztöndíjasként töltött hosszabb időt az Egyesült Államokban az Ohio állambeli Kent State Egyetemen, a Master of Library Science program hallgatójaként. Kiemelten ebben az időben kezdett el érdeklődni az amerikai magyarság kutatása iránt.¹ Kentben ismerkedett meg az akkoriban Amerikában is újdonságnak számító Ethnic Studies tudományággal, az Ethnic Studies tanszék professzorának asszisztenseként, ugyanis az Egyesült Államok alapításának kétszáz éves évfordulójához, 1976-hoz közeledve egyre nagyobb hangsúly terelődött a bevándorlók, köztük az amerikai magyarok történetének kutatására. Hazatérése után Kovács Ilona az amerikai egyetemre írta diplomamunkáját, majd a hazai egyetemi disszertációját és a később kandidátusi értekezését is az amerikai magyarság témakörében írta.²

Magyarországon szintén az 1970-es években kezdtek el intenzívebben foglalkozni a külföldön élő magyarsággal.³ Kovács Ilona az OSZK három jelentős hungarika adatbázisának kifejlesztésében vett részt, mely a könyvtár honlapján évekig elérhető volt. Saját kezdeményezésére jött létre az OSZK Hungarika Névkatasztere, amely a 20. századi jelentős külföldi magyar személyiségek, pl. tudósok, írók, művészek, közéleti szereplők számítógépes biográfiai nyilvántartása.⁴ Az OSZK szakmai vezetősége kezdeményezte az ún. Hungarika Információ létrehozását, amely a külföldi magyar publikációk bibliográfiai adatait tartalmazza, és melynek munkálatába az ünnepelt is bekapcsolódott.⁵ Szintén saját ötlete alapján valósult meg a Hungarika-anyagot őrző diaszpórabeli könyvtári gyűjtemények feltérképezése és címjegyzékeinek összegyűjtése, kiadása az ő szervezésében 1988-ban létrejött Hungarika Dokumentációs Osztály keretében. A tervezett füzetsorozatból, amely a címjegyzéken kívül tartalmi információkkal is szolgált, 11 kötet jelent meg. E kiadványsorozat alapján jött létre később egy internetes adatbázis, az ún. Hungarika WWW. A Hungarika Névkataszter és a Hungarika WWW sajnos fejlesztés hiányában megszűnt működni. A Hungarika Információt ma a Humanus adatbázis tartalmazza.⁶

Habár már 1995 óta kapcsolatban volt a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítvánnyal (American Hungarian Foundation), Kovács Ilona nyugdíjba vonulása után, 2001 őszén került az alapítványhoz Fulbright-ösztöndíjasként, amelynek feldolgozta történetét, jelentős anyagából feldolgozásokat és további kutatásokat végzett, s amely intézménnyel napjainkban is szoros viszonyt ápol.⁷ Az Amerikai Magyar Alapítvány munkásságáért 2013-ban az alapítvány Lincoln díjával tüntette ki. Pályája során napjainkig konferenciákon és publikációkban teszi közzé írásait.⁸

A köszöntő után Deák Nóra Éltető Lajos A Chester Streeten című versét olvasta fel, amelyet Ludányi András küldött.⁹ Ezután Glant Tibor levezetésével megkezdődtek az előadások.

Elsőként Deák Nóra Kossuth Zsuzsanna amerikai emigrációjáról számolt be „Én az emigrációtól nem kérek mást, mint feledést...” Kossuth Zsuzsanna végső száműzetése Amerikában címmel. Kossuth Zsuzsanna Kossuth Lajos legkisebb húga és egyben az 1848–49-es forradalom tábori kórházainak országos főápolónője volt. A Makk-féle összeesküvés következtében kényszerült emigrációba vonulni az akkori 14 tagból álló egész családjával. New Yorkban temették el 1854-ben, sírjának holléte azonban azóta feledésbe merült. 1975-ben került először szóba, hogy holtteste vajon haza lett-e szállítva Magyarországra. Deák Nóra a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítvány levéltárában talált rá egy érdekes iratra, amely Kossuth Zsuzsanna New York-ban található feltételezett sírhelyének 1976-os exhumálásáról szól. A téma aktualitását egyben az adja, hogy 2018. március 16-án Kossuth Zsuzsanna emléktáblát avattak New Yorkban, Varga Tamás szobrászművész közreműködésével.

Hegedűs István a New Brunswick-i Szent László plébánia történetét mutatta be. (Az előadása címe: A Szent László Plébánia (New Brunswick, NJ) története.) Jelenleg az észak-amerikai egyházi intézmények krízisidőszakon mennek keresztül a fennmaradásért folytatott küzdelmükben. A 19–20 századi nagy bevándorlási hullám után megalakuló templomok közül sokat éppen az utóbbi években zártak be. A Szent László plébánia talán kivételt képezhet ez alól. A magyar egyházközség eredetileg a közeli írek által alapított Szent Péter templomban (Saint Peter's Parish) alakult meg 1903-ban. 1904-től magyar plébánosuk volt Szeneczey János atya személyében. A templom épületét 1906. július 4-én adták át, befogadó országuk előtt való tisztelgésük jeleként. A templom iskolája 1914-ben indult, magyarországi (Isteni Szeretet Leányai) nővérek meghívásával. Bár az egyházközség két nagyobb hullámvölgyön is keresztülment, először az 1930-as évek világgazdasági válságának, majd 1953-ban a második és harmadik nemzedék amerikanizációjának köszönhetően, az iskola mégis sokat segített a New Brunswick-i magyar jelenlét fenntartásában. Később a világháború utáni DP-s (Displaced Persons) majd 1956-os menekülteknek köszönhetően ismét beindult az aktívabb magyar élet a plébánián. 1980-ban több mint 2000 regisztrált tagot számlált a plébánia, melynek 80 százaléka magyar származású volt. A 21. században a külhoni magyar közösségek fennmaradása ismét kérdésessé vált. Azonban a Magyarországról érkező többszörös bevándorlási hullámnak köszönhetően a Közép-New Jerseyben található New Brunswick még mindig fontos találkozópontja lehet a magyaroknak.

A felolvasóest Máté Anita Az Isteni Megváltó Leányai Amerikában című előadásával folytatódott. Az előadó először 2004-ben kereste fel a szerzetesrendet (angol nevén Daughters of the Divine Redeemer) disszertációírás céljából, a Pennsylvania államban található elizabethi központjukban. A nővéreket érintő újabb és újabb halálhírek kapcsán felmerült benne, hogy összegyűjti életrajzaikat egy, a nővérek munkásságáról szóló könyv készítése céljából. (A könyv azóta megszületett, Sisters of the Divine Redeemer in the United States 1912–2017 címmel.) Máté Anita 2015-ben tett újabb látogatást a szerzetesrendnél. Hivatalos nevükön az Isteni Megváltóról Nevezett Nővérek 1912-től működnek Amerikában. A századfordulón a rendnek több mint háromszáz nővére lakott Magyarországon, majd Kováts Kálmán mckeesporti plébános atya meghívására érkeztek az Egyesült Államokba szolgálatot teljesíteni a magyar bevándorlók körében. Az első időkben, az 1910-es években a nővérek a gyermekeknek magyar nyelvet és hittant tanítottak. 1923-ban provinciai (tartományi) rangra emelték a nővérek amerikai misszióját, melynek következtében már maguk is befogadhattak helyben jelentkező nővéreket. Ezután került át a tartomány székhelye McKeesportból Elizabethbe, 1926-ban. Később a keleti parton több helyütt, elsősorban Cleveland-ben és környékén, Pennsylvaniában Pittsburgh és Philadelphia vonzáskörzetében, valamint a New York államban található Buffalóban is. Tevékenységi körük szociális munkaellátással bővült: az oktatáson kívül árvaház működtetésével és idős emberek ápolásával. Az 1960-as évekre, a bevándorlók által alapított plébániák taglétszáma erősen megfogyatkozott, ezzel egy időben a magyar nyelvű iskolák is sorra zártak be. Pittsburghben viszont egyre több megbízást kaptak. A hatvanas évektől kezdve a katolikus egyházon belül érezhető volt a hivatások drasztikus csökkenése, majd a hetvenes években újabb hivatásválság jelentkezett, amikor sokan hagyták ott a rendet. Jelenleg 13 nővér él a rendházban, mindegyikük hetven év feletti. 2011-ben a provincia is megszűnt. Jelenleg szlovákiai nővérek kezében van a régió irányítása.

Az előadást még érdekesebbé tette az est során bemutatott PowerPoint prezentáció. A nővérek mindennapi életét ábrázoló jelenkori és korabeli fényképekből betekintést kaphattunk az általuk végzett oktatási és gyógyítási tevékenységekbe, valamint amerikai és magyar identitásukba. Az összegyűjtött életrajzi adatok pedig lehetővé teszik a születési hely és idő, illetve a rendbe való belépés szerinti statisztikai elemzést is.

Frank Tibor professzor a magyar zene külföldi fogadtatásáról beszélt A magyar zene Amerikában címmel. Kiemelte, hogy az áttörő magyar sikerek elsősorban olyan emigránsoknak adattak meg külföldön, akiknek a foglalkozása nem igényelt magas szintű idegennyelvtudást. Ilyenek voltak például a természettudósok és a matematikusok mellett a képzőművészek és a muzsikusok.

A magyar zene külföldi sikerét illetően fontos megemlíteni Hubay Jenő hegedűművész (1858–1937) munkásságát. Az ifjú Hubay brüsszeli megbízatása után, a Zeneakadémiát életre hívó Liszt Ferenc személyes meghívására érkezett vissza Budapestre, hogy azután itt sok évtizeden át a Zeneakadémia hegedűprofesszoraként tanítson. Az ő iskolájából kerültek ki a külföldön is nagy hírnévre szert tett magyar művészek, mint Vecsey Ferenc, Szigeti József, Geyer Stefi, Arányi Jelly és Adila, Székely Zoltán, Zathureczky Ede, Gertler Endre, Pauk György. A két világháború között sok zsidó származású karmester hagyta el hazánkat, többek között Reiner Frigyes/Fritz Reiner, Ormándy Jenő/Eugene Ormándy, Solti György/Sir Georg Solti, Széll György/George Szell és Doráti Antal. Exodusukat Frank professzor úr szerint a Trianon utáni elhelyezkedési nehézségek okozták, illetőleg az akkortájt kialakuló antiszemita hullámok. Az 1940-es években Bartók Béla (1940-ben), majd Dohnányi Ernő (1945-ben) telepedett le az Egyesült Államokban, más-más politikai okból. A kiemelkedő külföldi siker ekkoriban nem adatott meg egyiküknek sem. Az előadó szólt Bartók sokféle amerikai nehézségéről, anyagi gondjairól és emigrációs műveinek sajátosságáról. A zeneköltő és népzenetudós néhány évi amerikai működése után megbetegedett és 1945-ben elhunyt. Dohnányi Ernőt alaptalanul antiszemitizmussal, sőt a nyilasokkal való együttműködéssel vádolták meg, ezért – és koránál fogva is – komoly meghívásokat, megbízatásokat Amerikában már nemigen kapott, a floridai Tallahassee-ban élt és működött.

Kodály Zoltánnak, mint iskolateremtőnek a „Kodály-módszer” kidolgozásáért az Egyesült Államokban és Japánban már-már több elismerés jutott, mint hazánkban. Jelentős amerikai életművet hagyott hátra Szendrey Alfréd muzikológus is.

A nagy hegedűművész, Yehudi Menuhin jó viszonyt ápolt Bartókkal, Kodállyal és Doráti Antallal, utóbbival többször koncerteztek együtt az Egyesült Államokban. Frank Tibor visszaemlékezett rá, hogy 1991-ben nagy magyar kulturális fesztivált szervezett a kaliforniai Santa Barbarában. Menuhin is elfogadta meghívását az eseményre, amelyen Doráti Antal 2. szimfóniáját, a Querela pacis-t [A Béke panasza, Rotterdami Erasmus 1516-ban írt szövegétől megihletve] vezényelte. Szép, jelképes választás volt ez Yehudi Menuhintól 1991-ben – fejezte be Frank Tibor Kovács Ilona születésnapi köszöntését.

Magyar Kálmán Domján József (1907–1992) festőművész, grafikus életét és munkásságát ismertette. (Az előadás címe: Domján József) Amerikai emigrációja előtt befutott képzőművész volt hazánkban és külföldön is. 1955-ben Kínában volt kiállítása több városban, ugyanabban az évben Munkácsy díjjal, majd 1956-ban Kossuth díjjal tüntették ki.¹⁰ A forradalom híre Svájcban érte: ekkor döntött úgy, hogy nem tér haza. Egy évre rá New Yorkban talált új otthonra feleségével. Amerikában sikeres karriert futott be törékeny angol tudása ellenére is; többek között a Metropolitan Múzeumban is volt kiállítása. „Disszidens” volta miatt azonban az akkori magyar kormány ellenségként tekintett rá, „persona non grata” lett, és itthon nem lehetett reklámozni művészetét.¹¹ Magyarországon csak 1977-től, a Sárospataki Képtárban állították ki az emigrációja előtt született műveit, amelyeket nem vihetett ki az országból, és ezért a városnak adományozott, 10.000 dollár értékű hozzájárulásával együtt.¹² A képtár azonban földrajzi fekvéséből adódóan nem vonzott sok látogatót. Végül 1987-ben, a rendszerváltozás előtt néhány évvel a Magyar Nemzeti Galéria szervezésében nyílt meg egy Domján tárlat Budapesten.

Magyar Judit és Kálmán jó viszonyt ápolt a Domján házaspárral. Domján 2007-ben ünnepelte volna 100. születésnapját. Az évforduló alkalmából Domján József felesége, Evelyn (1922–2009) megkérte a Magyar házaspárt, hogy nézzenek utána a Magyarországon található Domján hagyatéknak. Az anyag megvolt, jó kezekben volt, azonban Sárospatak városa az 1990-es évek vége óta már nem tudta fenntartani a múzeum épületét. Ebből kifolyólag a passaic-i Amerikai Magyar Múzeum a sárospataki galériával megállapodást kötött a Domján gyűjtemény megőrzéséről és menedzseléséről, melyhez az Amerikai Magyar Múzeum és az Amerikai Magyar Alapítvány külön-külön 5.000, összesen 10.000 dollárnyi támogatást adott. Az idősebb amerikai magyarok jól emlékeznek a Magyarok Világszövetsége ingyenes lapjára, a Magyar Hírekre (melyet általában „Hazacsalogató”-ként emlegettek), mely sokak szerint jó cikkeket tartalmazott. A kiadvány 1980-ban életrajzi pályázatot hirdetett meg, melyet Domján Evelyn könyve nyert meg Faragott képek: Domján József festőművész (1986) címmel.¹³ A könyv részben Domján József visszaemlékezéseire hagyatkozik, az ő szavait idézve, részben pedig Evelyn elbeszéléseit tartalmazza. Az est során Magyar Kálmán felolvasta Domján első szerelméről szóló anekdotikus részt, valamint a kenyérsütésről szóló történetét, melyből kiérződik a művész élete végéig tartó honvágya. A Magyar házaspár ma küldetésének tekinti, hogy Domján művészetét „visszidensként” visszahozza Magyarországra.

A felolvasóestet Fejős Zoltán zárta Magyar specialitások – utazó tárgyak. Vázlat a magyarországi háziipar amerikai forgalmazásához az első világháború előtt című előadásával. A néprajzkutató elsősorban a magyar háziipari termékek és a magyar kézműves hagyományok amerikai átültetéséről beszélt. Magyar nemzeti jelleggel felruházott árucikkekről először egy 1871-es tudósításból értesülhetünk (pl. orvosi használatú magyar piócáról, bajusz pödréshez használt pomádéról, magyar csizmáról és gyomorkeserűről). Az ikonikus magyar szimbólumok (többek között a Herendi porcelán, magyar csizma, valamint a Kohn bácsi csárdájában található magyarországi hírességek, népviseletek, borok) azonban csak az 1876-os philadelphiai világkiállításon jelentek meg először az Egyesült Államokban. A magyar–amerikai kereskedelmi kapcsolatok fellendüléséről és az Észak-Amerikába irányuló exportról csak az 1880-as évek végétől lehet beszélni. A magyar áruk divatjával együtt a hamisítványok is megjelentek, részben a borokat illetően, részben pedig a magyaros jellegű, de nem Magyarországról származó hímzések esetében.

Fejős Zoltán részletesen beszélt a magyar hímzés és kézimunka amerikai megjelenéséről. A kalotaszegi varrottasok népszerűsítése Magyarországon és Amerikában is Gyarmathy Zsigáné értékmentő tevékenységének volt köszönhető. A kalotaszegi népművészetet népszerűsítő írásaira nemzetközi lapok is hivatkoztak, így pl. a Chicago Tribune 1892-ben. Gyarmathyné munkásságát a New York-i amerikai magyar körök részére a világhírű Korbay Ferenc (1846–1913) zeneszerző felesége és egyben Liszt Ferenc tanítványa, Ravasz Ilona (1851–1922) közvetítette azáltal, hogy New York-i koncertjein kalotaszegi öltözetben lépett színpadra és a helyi előkelő családok körében terjesztette a viseletet. Az 1890-es évektől egészen az 1910-es évek elejéig a magyar hímzéseket – részben a gyáripari –, részben a kézi készítésű termékeket – országszerte neves amerikai lapokban (pl. New York Times) és nagyáruházban is bemutatták, melyekkel az amerikai közönséget célozták meg. Külön említést érdemel a School of Domestic Arts and Sciences által rendezett 1910-es chicagói kiállítás, melyen Puerto Rico-i hímzések mellett egy magyar hímzésekkel feldíszített asztal is megtekinthető volt, amely helyi magántulajdonosok és kereskedők felajánlásaiból származott. Fejős Zoltán szerint ez alapján arra lehet következtetni, hogy a helyi magyarok körében is elterjedtek lehettek ezek a tárgyak.

A következőkben Zerkowitz Emil szerepéről számolt be az előadó a magyar különlegességek elterjesztésének ügyében. Zerkowitz Emil, aki mára már szinte elfeledett szereplője az amerikai–magyar kereskedelmi és politikai kapcsolatoknak, részt vett az 1904-es St. Louis-i világkiállításon, ahol különböző díjakkal illették a magyar háziipari termékeket (többek között az Izabella Háziipari Egyesület kézimunkáit, Dékáni Árpád halasi csipkéit és Gyarmathy Zsigáné hímzéseit). Magyarországon Amerikai kereskedők című könyvében számolt be tapasztalatairól, melynek kapcsán a Kereskedelmi Minisztérium azzal a feladattal bízta meg, hogy propagálja a magyar különlegességeket Amerikában. Az általa New Yorkban 1906-ban megnyitott „Magyar különlegességek áruházában” kalotaszegi varrottas, cifraszűr, szegedi papucs és egyéb készítmények voltak kaphatók, melyek valószínűleg a St. Louis-i kiállítás anyagából származtak. Habár Zerkowitz a magyar export amerikai fellendüléséről számolt be, egy korabeli 1907-es májusi cikk szerint addigra már feloszlatták a boltot, és az ott forgalmazott árucikkek kézről kézre, majd végül elosztogatásra kerültek. A cikk írója szerint Zerkowitz addigra már a petróleum üzletben volt érdekelt. Ambivalens szerepe ellenére Zerkowitznak jó meglátásai voltak a magyar művészeti és iparművészeti termékek amerikai megismertetésével kapcsolatban: eredetileg egy magyar képzőművészeti és iparművészeti tárlat megnyitását indítványozta, és kiállítási helyszínként a Metropolitan Múzeumot javasolta. Nem az ő ötlete alapján, de egy némileg hasonló bemutatkozás valósult meg később 1914-ben a New York-i National Arts Club-ban szervezett magyar népművészeti kiállítás révén, mely az év során később több amerikai városba is eljutott, köztük a New Jerseybeli Newarkba, ahol a helyi magyar származású lakosokhoz is intéztek felhívást, hogy a kiállításon a saját tulajdonukban levő népművészeti tárgyakat bemutassák.¹⁴

Az előadó a beszédét azzal a kérdéssel zárta, hogy van-e tanúbizonyság arról, hogy az óhazai kézműves hagyományokat Amerikában is átültették a gyakorlatba. Bár voltak ilyen jellegű törekvések és sporadikus előfordulásukról tudunk, még nem áll rendelkezésünkre elegendő információ a kérdést illetően. Fejős Zoltán szerint „A feladat tehát ilyen irányban is adott”.

Pintz Katalin
doktorjelölt
ELTE Irodalomtudományi Doktori Iskola
Amerikanisztika program
katalinp11@yahoo.com

¹ A Gombocz-ösztöndíj (Gombocz Fellowship) Gombocz István könyvtárosról kapta a nevét. Gombocz István emlékére az International Federation of Library Associations and Institutions (IFLA) egy ösztöndíjat hozott létre fiatal magyar kutatók amerikai tanulmányainak finanszírozására. Kovács Ilona úttörőként, az első magyarországi Gombocz-ösztöndíjasként került az Egyesült Államokba.
Gombocz István, gederéci (Névpont)

² Juhász Ilona, Katonalevelek, interjú Kovács Ilonával, Szókimondó, 2013. augusztus 19–21.

³ Juhász Ilona, Katonalevelek, interjú Kovács Ilonával

⁴ Kovács Ilona, Hungarika/diaszpóra-kutatás az Országos Széchényi Könyvtárban a Mikes Kelemen Program előtt, Könyvtári Figyelő: Könyvtár- és információtudományi szakfolyóirat 2017. 3. sz. (2017. október 5.)

⁵ Hajnal Judit, Hungarika dokumentáció: Beszélgetés Kovács Ilonával az Országos Széchényi Könyvtár Hungarika Dokumentációs osztályának nyugalmazott vezetőjével, Könyv, Könyvtár, Könyvtáros, 2014/1, 3–13.

⁶ Kovács Ilona, személyes közlés, 2018. december 11.

⁷ Hajnal Judit, Hungarika dokumentáció: Beszélgetés Kovács Ilonával az Országos Széchényi Könyvtár Hungarika Dokumentációs osztályának nyugalmazott vezetőjével

⁸ Juhász Ilona, Katonalevelek, interjú Kovács Ilonával

⁹ Éltető Lajos, A Chester Streeten, ITT-OTT 1. évf., 6. sz. (1968): 26.

¹⁰ Kálmán Magyar, József Domján, His Art in Hungary, China and North America. The Return to China Project (PowerPoint-prezentáció, 2015. február)

¹¹ Dokumentumfilm Domján Józsefről (képzőművész 1907–1992), producer: Magyar Kálmán, rendezte Sztanó Hédi (Duna TV, 2007)

¹² Kálmán Magyar, József Domján, His Art in Hungary, China and North America. The Return to China Project

¹³ Evely A. Domján, Faragott képek: Domján József festőművész élete (Budapest: Gondolat, 1986)

¹⁴ Zoltán Fejős, Hungarian Folk Art Exhibitions in the USA in 1914, Hungarian Studies Review 44, 1–2. sz. (2017 tavasz-ősz): 5–35.