Vasváry Ödön 1953 októberében emlékező cikket írt a Szabadságnak Harry Hill Bandholtz (1864–1925) tábornokról, aki harmincöt évvel azelőtt az amerikai misszió tagjaként megakadályozta, hogy a megszálló román csapatok kifosszák a Magyar Nemzeti Múzeumot.¹ Az írás régi emlékeket idézett fel Schüszler Alajosban is: nyomban levelet írt Clevelandból Vasvárynak, és elküldte három felvételét, amelyeket a képek felirata szerint 1937. június 25-én készített a New York-i Tokay étteremben.² A képek Bandholtz tábornok özvegyének tiszteletére rendezett búcsúvacsora néhány mozzanatát örökítették meg. Az első felvétel a résztvevők csoportképe (1. kép), a második az özvegy álló alakos portréja (2. kép), a harmadikon Mrs. Bandholtz dedikálja férjének a Columbia Egyetemi Kiadó által kiadott emlékiratai egy példányát (3. kép). A felirat szerint a dedikáció a felvételek készítőjének íródott.

1. A Bandholtz tábornok özvegyének tiszteletére rendezett búcsúvacsora résztvevői
Schüszler Alajos felvétele, 1937. június 23. Vasváry-gyűjtemény

2. Mrs. Bandholtz a Tokay vendéglőben
Schüszler Alajos felvétele, 1937. június 23. Vasváry-gyűjtemény

3. Mrs. Bandholtz dedikálja férje emlékiratait
Schüszler Alajos felvétele, 1937. június 23. Vasváry-gyűjtemény

A Schüszler-képek elsődleges forrásértéke az esemény megörökítéséből adódik. A búcsúvacsorát abból az alkalomból rendezték – helyesen: június 23-án –, hogy a tábornok özvegye a Magyarok Világszövetsége meghívására Budapestre utazott, hogy megtekintse a férjének állított szobrot. A leleplezési ünnepségen 1936 nyarán betegsége miatt nem tudott jelen lenni. Boross Jenő ezredes, aki a budapesti szobor kezdeményezője volt, felvetette, hogy az özvegyet lássák vendégül a magyar fővárosban egy neki alkalmas időpontban. Bandholtzné az utazás előtt pár nappal érkezett meg New Yorkba lakhelyéről, egy Constantin nevű michigani kisvárosból. A Pro Hungaria Nők Világszövetség New York-i osztálya, a helyi Második Generációs Szervezet és az Amerikai Magyar Népszava vezetői fogadták, és szerveztek számára programot az indulás előtti napokra. Így többek között megérkezése napján szűk körű vacsorán látták vendégül a Budapest nevű magyar étteremben, majd elkalauzolták a Rockefeller Centerbe, a Radio Citybe, megtekintettek vele színházi előadásokat. A Tokay-ban adott búcsúvacsora után másnap, szombaton a Cunard-White Star Line Brittanic hajóján utazott el. A hajón Ghika György főkonzul felesége, Clair búcsúztatta, megjelent Berkó D. Géza özvegye – aki kis kézi táskával ajándékozta meg –, s Mikó Berta a Pro Hungaria nevében köszönt el tőle. Az Amerikai Magyar Népszava részéről Kaufmann Miksa és Székely Izsó tették teljessé a búcsúztatók küldöttségét.³ Útja sikeres volt. Mély nyomokat hagyott benne a férje iránt megnyilvánuló tisztelet, illetve a magyar főváros vonzereje.⁴ Visszaérkezése után Budapestről Boross Jenőnek küldött levelében többek között így írt: „Szegény férjem nagyon megszerette Magyarországot és annak fiait és most már magamnak is alkalmam volt meggyőződni arról, hogy mik voltak azok az okok, amelyek boldogult férjemet arra késztették, hogy teljes szívvel és lélekkel Magyarország igazsága mellett foglaljon állást. [...] hogyha az ember egyszer Magyarországon járt, akkor tárul csak fel igazán előtte az a szörnyű igazságtalanság, amely ezzel a gyönyörű országgal és nagyszerű népével történt. Én mindent el fogok követni, hogy az önök ügyének szószólója legyek mindenütt, ahol csak megfordulok”.⁵

Az özvegyről indulása előtt New Yorkban rendezett búcsúünnepségen készített Schüszler-felvételek az előbbieken túl abból a szempontból is figyelmet érdemelnek, hogy pontosan rögzítették a háttér, a korban rendkívül népszerű, elegáns magyar étterem és mulatóhely, a Tokay Restaurant belsejét. Nagyon kevés kép maradt fenn erről, s ami itt-ott a sajtóban megjelent, illetve az étterem reklámként terjesztett képeslapján elmosódottan látható (4. kép), minőségében messze elmarad a professzionális fotográfussá vált építész, Schüszler Alajos⁶ felvételeihez képest. Jól mutatják a falképek néhány részletét, s mint alább látni fogjuk, a dekorációval kapcsolatban egy rendkívül lényeges információt is rögzítettek.

4. Restaurant Tokay, reklámképeslap, 1934. A szerző gyűjteménye

De mi is volt a Tokay, minek köszönhette népszerűségét? – Jelmondata sok mindent elárul: „Kis Magyarország a Broadway szívében”. Nézzük, mit jelentett ez a hangzatos meghatározás!

Az 52-ik utca és 7-ik Avenue sarkán lévő „Szenzációs új Restaurant” ünnepélyes, „gála megnyitására” az Amerikai Magyar Népszava keretes hirdetése szerint 1934. október 5-én péntek este került sor. A szlogen már ebben szerepel, s a hirdetés azt ígéri, hogy: „Igy még nem varázsolták át otthonról, ami szép és jó / Magyar konyha / De Luxe Dinner $1.00 és $1.25 / importált magyar italok. Előzékeny kiszolgálás. A közönséget két elsőrangu zenekar szórakoztatja. / Minden este / Maxi Fransco a legfiatalabb cigányprímás az ő cigánybandájával és / Eddie Ashman tánczenekara. – Ezenkívül Zsolt Ferenc a híres magyar-amerikai táncos, énekes revuevel fellép esténkint háromszor / Soha nincs cover charge.”⁷ November végén részben új műsorral hirdetnek, az újonnan fellépők között szerepel Hegedűs Lajos és felesége Heller Margit.⁸ Ők a későbbiekben – mint látni fogjuk – kulcsszereplőkké válnak. A lap december 2-án megjelent 35 éves jubileumi számában egy hirdetés mellett (5. kép) viszonylag részletes ismertetőt is közölt a Broadwayn magyar atmoszférát kínáló mulatóról.

5. A Restaurant Tokay hirdetése. Amerikai Magyar Népszava, 1934. december 3. p. B-23.

A szöveg így hangzik: „A »Tokay Vendéglő« nevét a világhírű, aranyszínű, magyar tokaji bor inspirálta. És a vendéglőt igazi, barátságos magyar hangulat tölti be. Galambduc, kerekes kut és gyönyörű, művészies falfestmények, amelyek tárgyát a művészek a magyar népéletből vették. Szőlőszüret, szőlőpréselés, aratás, lakodalom, mulató jelenet stb. a témája ezeknek az érdekes és hatásos freskóknak. Székely kapu vezet a söntéshez, magyar jelmezben szolgál fel a személyzet és a hely minden zugában a magyar ízlés dominál. Igazi »Broadway« hely a Tokay és emellett azonban meg van benne az a hangulat, amely Budapest éjjeli életét annyira jellemzi. Mert pesti hangulatot varázsolnak ebbe a helyiségbe a pompás kabaré magyar csillagai: a nagyszerű Hegedűs-pár, akik Pestről hozott uj dalaikkal estéről-estére egyaránt elbűvölik a magyar és idegen hallgatóságot. Sas Helen; Mirriam és Mann felléptei külön nagy sikert jelentenek. Zsolt Ferenc, ez az ezermester, pedig mint konferanszié ebben a magyar programban szenzációs sikerrel olvasztotta bele az amerikai Broadway néhány igazán tehetséges művészetét. Az amerikai magyar testvéri megértés bizonyítéka az is, hogy Eddie Ashman elsőrangu jazz zenekara mellett pompásan érvényesül Maxi Franceskónak [helyesen: Franskónak], ennek a legfiatalabb prímásnak, hangulatos cigány-bandája.” Mindezek ellenére a vendéglő „páratlanul olcsó árak” mellett várja a vendégeket. A program úgy épül fel, hogy kedd, szerda, csütörtök és péntek este 9-kor magyar műsort adnak rádióközvetítéssel – mint további különlegességgel –, szombat este angol program megy. Szerdán és csütörtökön éjjel 12:30-kor is bemutatják a műsort.⁹

Az ismertető s a többi reklám nem tér ki számos lényeges mozzanatra. Így nem derül ki, hogy ki a tulajdonos, illetve ki volt a megteremtője a Broadway „kis Magyarországának”, s az sem, hogy kinek a munkája az étterem berendezése, dekorációja, a magyar népéletből vett falképek sorozata.

A kezdetekről, a tulajdonosról a New York Times egy rövid, az ingatlanfejlesztési rovatban közreadott közlése nyújt felvilágosítást. A mondott helyen korábban a Lido Club működött. Ezt a helyet Emil Aufricht vette bérbe 1934 nyarán, aki nagyszabású átalakításokba kezdett. Célja az volt, hogy az épületben egy néhány hónapon belül megnyíló magyar éttermet alakítson ki. Az építkezés költségei hetvenötezer dollárra rúgtak.¹⁰ Emil Aufricht egy csehországi kisvárosból származott, az új étterem kialakításakor már amerikai polgár volt.¹¹ Ez a vezetéknév a New York-i vendéglátóiparban a magyarországi borok nagybani behozatalával foglalkozó Rudolf Aufricht révén ismert volt, ám ez valószínűleg csak véletlen egybeesés – legföljebb nagyon távoli rokonság –, mert a borkereskedő fiatalember Arad mellől, Tótváradról származott.¹² Róla azt írta a New York-i magyar napilap, hogy a népszerű „Rudi” szállítja a magyar bort „Hollywood magyar filmsztárjainak”. De nemcsak nekik, hanem New Yorkban is a magyar vendéglők jóformán kivétel nélkül tőle szerzik be a bort.¹³ Mindenesetre a cseh Emil Aufricht is úgy érezte, hogy érdemes magyar éttermet nyitni New York szívében. A közhangulat a depressziós évekből való fokozatos kilábalásnak köszönhetően javulóban volt, s egyre-másra nyíltak új éttermek, mulatók, régieket nyitottak újra, alakítottak át a növekvő igények szerint. Kulcsmozzanat, hogy 1933. november 1-vel megszűnt a prohibíció, megfelelő engedélyek megszerzése után újra lehetővé vált a szórakozóhelyeken az italárusítás. Az év végén már érkeznek is a magyar borok, a lapokat elárasztják a bor- és italkereskedők hirdetései. Nagy üzletet ígér az európai szeszesitalok behozatala, s ebben a magyar borok forgalmazása is. A gomba módra nyíló-megújuló magyar éttermek, kocsmák nagyban támaszkodtak erre az adottságra.

A magyar étterem elengedhetetlen kelléke a magyar bor mellett a magyar atmoszféra és természetesen a konyha. A Tokay belsejét kialakító művészekről, iparosokról nem írt a sajtó. Schüszler egyik fényképén azonban jól látható egy szignó: A. Karoly L. Szanto. Ez az étterem első étlapjának borítóján is feltűnik, amit a szőlőpréselés szüreti jelenete díszít (6. kép).

6. A Restaurant Tokay étlapjának borítója
Grafikai terv: Károly Andor és Szántó Lajos, 1934. A szerző gyűjteménye

A kézjegy egy mára Magyarországon teljesen elfeledett alkotópárost rejt, Károly Andort (1893–1978) és Szántó Lajost (1889–1965). Első sikerükről még a Pesti Napló is hírt adott miután elnyerték „összeköttetés és protekció nélkül” a bronxi 4500 személyes Paradise színház – mozi – falfestményeinek elkészítésére kiírt pályázatot.¹⁴ A későbbi megbízások sokasága és elsősorban a közmunkaprogram (a WPA) keretében készült művek révén az Egyesült Államok legtöbbet foglalkoztatott murális művészei közé tartoztak. Seregnyi középületet, bankot, könyvtárat, szórakozóhelyet dekoráltak New Yorkban, majd Ohio állam számos városában. A második világháború után Clevelandban és környékén több mint harminc, többségében nagyméretű falképet festettek.¹⁵ A Tokay vendéglő kialakításáról sajnos nincs több információnk, mint az idézett rövid ismertető, illetve a belsőt mutató néhány kép. Nincs ismeretünk a színekről, de a stilizált népies jelenetek minden valószínűség szerint igen élénk, tarka színekben készültek. A Bandholtznét búcsúztató vacsora résztvevőinek felvétele a szabadban, bogrács mellett mulatók jelenetét mutatja a háttérben. Az ajtók fölött cifraszűr-díszítményre emlékeztető virágornamens látható. A másik (a szignált) kép az aratási jelenet egy részletét érzékelteti. Nem a munka nehézségét ábrázolja, hanem az aratást követő bálozást, csakis ez magyarázhatja az aratók cifra ünnepi viseletét és féktelen jókedvét. A harmadik Schüszler-felvétel és a vendéglő képeslapja a bútorzat és a terítékek magyaros hangulatát mutatja, amolyan éttermi „csárda-miljőt”, amiben hangsúlyos szerepet játszik a rusztikus hatást keltő festett hegedűhátú szék. A zenekari pódium mögött összefogódzott táncosok mulatnak, középütt egy tangóharmonikással (7. kép). A pörgő szoknyák a korban a magyar népviseletet leginkább megtestesítő bő matyószoknyákra emlékeztetnek. Mindez a Broadway környezetében egzotikus ellenvilágot képez, alkalmazkodva ugyanakkor a mulatók harsány színvilágához.

7. Falkép, előtérben Thury Ilona, Heller Margit, Hegedűs Lajos és a zenekar bal szélén a cimbalomnál Zsiga Béla. Ismeretlen fényképész felvétele, 1938. február. Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

A New York-i magyar napilap folyamatosan hírt adott a Tokay vendéglő sikeréről. Közvetlenül 1934 karácsonya előtt megírták, hogy a nagy látogatottság miatt szűk lett az ebédlő és táncterem. Ezért a bárt áttették a terem széléről közel a konyhához, így több asztalt tudtak elhelyezni és a táncolóknak is több helyük lett. A fő hír azonban az volt, hogy ekkortól kezdve Thury Ilona (1876–1953) is állandó szereplője lesz az esti műsornak.¹⁶ A legismertebb, legnépszerűbb, 1905 óta Amerikában lévő magyar színésznő, az amerikai magyarok „nagyasszonya” (8. kép) szerződtetése a Tokay „nagy húzásának” bizonyult.

8. Thury Ilona Kullancs nevű kutyájával a Tokay Étteremben. Milton Rubin felvétele, 1937.
Megjelent: Amerikai Magyar Népszava, 1937. október 10.
Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

Mindaddig, amíg fennállt, Thury Ilona volt a fő attrakció, jóllehet a többi fellépő is a korszak divatos és kedvelt előadójának számított. Ahogy hírük terjedt, az amerikai lapok is rendre fölhívták a figyelmet a hetven feletti lovely Mme Ilona de Thuryre, aki jó magyaros akcentussal – s óriási tapsvihar kíséretében – bele-belevág a divatos jazz-számok eléneklésébe. Louis Armstrong Old Man Mose sikerét Malcolm Johnson szerint valódi jitterburg módon – igazi szving táncosként – adja elő, s a szemét forgatja mutatóujját figyelmeztetőleg felemelve. A New York Sun későbbi Pulitzer-díjas újságírójának büszkén megjegyezte: „én vagyok a legidősebb bebörtönzött szving énekesnő” (Melléklet, vö. 14. kép).¹⁷

A Tokay vezetősége igyekezett társadalmi érzékenységét is megmutatni. Az első évad karácsonyán jótékonysági ebédet adtak a gyerekeknek, mégpedig a szegény sorú magyar szülők gyermekeinek. Az akciót az Amerikai Magyar Népszava segítségével bonyolították le. A lap népszerű újságírója, Fülöp Ilona fogadta a gyerekeket és a szerkesztőség együtt kísérte el őket az étterembe. Az újságírónő előzetesen a következő szavakkal fordult a gyerekekhez a „Süt a nap” című rovatában: „Fiuk, lányok, ki akar velem ebédelni karácsony ünnepén, kedden? [...] Van itt New Yorkban egy nagy-nagy magyar vendéglő. Gyönyörű szép magyar rajzok díszítik a falakat, olyan édes kiskerítés is van [benne], amilyen odahaza van a magyar falvakban és a falakat mázas tányérok [díszítik] és még a székek is olyanok, mint az otthoniak: színesek, faragottak, Tokaj a neve ennek a vendéglőnek.” A tulajdonos gondolt arra, hogy sok a szegény a magyarok közt itt a gazdag New Yorkban. Ezt leginkább a gyerekek sínylik meg, mert ők nem értik, hogy mi az a munkanélküliség, a depresszió, csak elszomorodnak, hogy még karácsonykor sem ehetnek egy ünnepi ebédet. „Így aztán a Tokaj üzletvezetője megkért, hogy invitáljak 50-60 gyereket, nem baj, ha 70 lesz.” Az ebéd után műsor következik és a végén mindenki kap ajándékot.¹⁸

A december 25-én megtartott karácsonyi rendezvényről Fülöp Ilona meghatódott szavakkal számolt be a napilap hasábjain. „Soha még ilyen gyönyörű, ilyen karácsonyi karácsonyom nem volt, mint az idén – írta. Soha még ilyen érdekes, könnyesen igazi és szépséges megünneplését és megértését a karácsonynak nem éltem át, mint az idén. Meg voltunk híva a Tokaj vendéglőbe karácsonyi ebédre, én és a szegény magyar gyermekek serege.”¹⁹ Ebédre volt gyümölcs-saláta, pulykaleves, „sült pulyka cranberry szósszal meg mindenfélével”, sütemény, szóda és tej. A gyerekek külön kaptak még cukorkákat és gyümölcsöt. A műsorban a Tokay szinte valamennyi előadója fellépett. Ebéd alatt Maxi zenekara játszott. „Aztán jött a Mikulás, magyar Mikulás hosszúfehér szakállal és ajándékokat osztott ki a gyerekek között, aztán az édes-szép Thury mama énekelt a gyerekeknek és Heller Margit százráncu virágos szoknyában és Hegedűs Lajos szép magyar ruhában és Zsolt Ferenc énekeltek csudaszép dalokat.” Végül a mulató két táncosa is fellépett magyar táncokkal. A gyerekek hangos éljenzéssel köszönték meg a vendéglátást a tulajdonosoknak. Ha máshonnét nem, innét tudhatjuk meg, hogy Emil Aufrichtnak társa is volt: Fred Selbiger [vagy Sellbiger].

Utóbb a Népszava egy másik újságírója, Szebenyei József is szót ejtett a gyerekeknek adott ebédről, s mellesleg azt is „elárulja”, hogy ki volt a Tokay első főszakácsa (vö. 9. kép).

9. A Restaurant Tokay étlapja, 1935. április 20. A szerző gyűjteménye

Szilveszter előtt hangulatos előzetest írt arról, hogy hol fogja majd az estét eltölteni. Az írói fogással, hogy „annyi helyen leszek jelen, ahány csak van New Yorkban”, színes panorámaként mutatta be a nagyobb magyar vendéglőket, mulatókat. Körútját természetesen a Tokayban szándékozott kezdeni. Ide korai vacsorára megy, már csak azért is, mert „ott a konyhában Antal Sándor, vasmegyei jó magyar vend fiu a főszakács. Olyan levest nem eszik az ember sehol, de olyan egyebet is keveset, mint Antal Sándor szokott főzni. Pláne mikor tudja, hogy ott vagyok, vagy oda készülök. A minap is a karácsonyi ebédet ő főzte a gyerekeknek meg nekünk, akik ott voltunk. Hajnalban került haza, de már hétkor megint benn volt a konyhájában ebédet főzni. És a maga jószántából tette, mert nem járt érte külön fizetés. Ez volt az ő hozzájárulása a szegény gyerekek karácsonyi ebédjéhez.”²⁰

Szebenyei élvezetes írói „körútjából” kiderül, hogy nagy volt a konkurencia. Ezúttal elegendő annyi, hogy ekkorra nyílt meg például az Új Hungária (New Hungaria) a 2-ik sugárúton, amit Candell Victor (1903–1977) festőművész alakított ki szintén magyaros belső falképekkel és díszítésekkel. „Míg a Tokay jól megy, Zimmermannál minden nap zsufolt a helyiség – utal Szebenyei egy másik népszerű magyar mulatóra, a Budapestre. Jut mind a két pompás magyar helyre vendég elég. Ott – már a Tokayban, – Thuryné, Hegedűs Lajos, Heller Margit, Zsolt Ferenc, míg Zimmermannál a bájos Kondor Mariska énekel és Tóth István konferál – persze angolul. Már csak azért is érdemes oda menni, mert jól lehet mulatni a Tóth Pista kiejtésén. Olyan jó debreceni angolsággal kevesen angoloznak a Broadwayn.”²¹

Az új évben a Tokay műsora folyamatosan változik, újabb fellépők teszik változatossá a programot. Januárban Aranyossy Sándor cigányprímást és héttagú zenekarát szerződtetik (10–12. kép.), májusban a Tokay vendéglő szenzációja „Nubi, a fiatal magyar gondolatolvasó és jövendőmondó, aki meglepő biztonsággal mondja meg a múlt és a jövő titkát”.²²

10. Reklámlap címoldala. Grafikai terv: J. M. Zappler, 1935. A szerző gyűjteménye

11. Reklámlap belső oldalai, 1935. A szerző gyűjteménye

12. A Restaurant Tokay műsoros szórólapja, 1935. A szerző gyűjteménye

A vacsorát továbbra is egy dollárért adják. Büszkék arra, hogy nemrégiben New York polgármestere is náluk mulatott, s az amerikaiak meglepetéssel tapasztalják, hogy a menü nem csak „goulash”-ból áll.²³ Az év végén újból megtartják a karácsonyi előadást a szegény gyerekek javára, amire ismét hét és tizennégy év közötti gyerekeket látnak vendégül.²⁴ Ekkorra már újabb átalakulásként Szigeti József és zenekara lépett Aranyossyék helyébe. A vállalat vezetésében annyi változás történik, hogy az addig művészeti vezető szerepét is betöltő Hegedüs Lajos résztulajdonosként csatlakozik a céghez.²⁵ Ez lényegbevágó változás kezdete: a következő év őszén a Broadway szívének „kis Magyarországa” teljes egészében tulajdonost váltott. A nyári szünetet követő újra nyitást már a következőképpen harangozták be 1936 szeptemberében: „Teljesen magyar kézbe megy át a Tokay Étterem, mert Hegedüs Lajos és felesége, Heller Margit, a kiváló színész házaspár – Kovács László ismert west new yorki üzletemberrel társulva, vették át a Tokay Éttermet régi tulajdonosaitól. Céljuk, hogy a new yorki és környéki magyarság minden rétege élvezhesse ennek a finom stílusu és tipikusan magyar helynek a miljőjét.” Eltörölték a belépti díjat, a cover charge-ot, amit a jelek szerint az elődök időközben bevezettek. A műsorba „a régi bevált erők” mellett új fellépőket szerződtettek: Gypsy Rózsika (13. kép) öt tagú cigányzenekarát Zsiga Béla cimbalmossal, Alla Maskova és Vova Boyan orosz énekeseket és táncosokat, s fellépett a Tokay szextett, illetve további táncosok, énekesek. A floor show főszereplője – természetesen – Thury Ilona „nagyasszony”, illetve a tulajdonos házaspár.²⁶

13. Gypsy Rózsika cigányprímás és Thury Ilona. Ismeretlen fényképész felvétele,
1938. április 14. Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

Egy évvel később, a következő évad kezdetén a Népszava egész oldalas, fényképekkel illusztrált cikkben népszerűsítette a Tokayt, ahol „az amerikai-magyar életnek, a multnak, az amerikai-magyar színház-játszás aranykorszakának emlékei adnak egymásnak találkozót”.²⁷ Ezen volt a hangsúly: az amerikai magyar színjátszás hőskorának szereplői a fehér asztal mellé és a konyhába kerültek, ám ebben az új szerepben is nagy sikert aratnak. – Hogy mindez kényszerből is történt, a mostoha megélhetési viszonyok miatt, arra a cikk tapintatosan nem tért ki. Thury Ilona „nem ismer pihenést, nem elégedett meg azzal, hogy meghódította egész Magyar-Amerikát, – Amerika közepét, a Broadwayt is el akarja rabolni a magyar szó, a magyar muzsika megejtő csábításába. Estéről estére övé a dicsőség, aki konok következetességgel »stoppolja a show« -t, akiért amerikaiak is felkerekednek.” A lap arról is beszámolt, hogy miként lett kocsmáros a magyarok kedvelt hőstenorjából, Hegedűs Lajosból. Ezt – mint mondta – „maga sem tudja, csak úgy »gyütt magától«. Annyit énekelt magyar mulatóhelyeken, vendéglőben, hogy észrevétlenül átvedlett és mint kitűnő színész, azonnal beilleszkedett ebbe a szerepébe is.” Kevésbé romantikus a cikknek az a részlete, amely segítőjére és üzlettársára vonatkozik. Kovács Lászlóról megtudjuk, hogy üzletember, a West New York, New Jersey Delicatessen Association vezetője volt, aki „mint szaktekintély érkezett hazulról, Nyitrából”. Elvetődött a Tokayba, mindennapos vendég lett és nagyon megszerette Hegedűst. Javasolta neki, hogy mi lenne, ha megvennék ezt a vendéglőt és ő betársulna hozzá. A cikkből az is kiderül, hogy ötvennyolc ember dolgozik a Tokay „művészeti és táplálkozási üzemében”. Közülük ötvennégy a magyar, de „ha a new yorki esti iskolákban magyart tanítanának,” a többiek is beiratkoznának. Bizonyára jobban járnának, mint John Carter, a művészi műsorok ceremónia mestere, aki Thurynétól és a komédiásoktól kénytelen felcsipegetni (a nemritkán vaskos) magyar fordulatokat. A műsorban magyarul is megpróbált énekelni, ami ír létére – a sajtó szerint – figyelemre méltó teljesítmény (vö. reklámlap, 1937).

A Tokay csárda az egyetlen hely a világon – írják –, ahol „egyesült hangversenyeket” rendez jazz-band és cigány-banda. Ezzel az újdonsággal lepte meg a zenei világot Eddy Ashman és Gypsy Rózsika. Vajon csupán üres újságírói nagyotmondásról van szó, vagy a két zenekar valóban kísérletezett a kétfajta szórakoztató zene „szembesítésével” vagy ötvözetével? A műsor részleteinek hiányában és az előadók valós ismerete nélkül erre nem lehet válaszolni. Kétségtelen: az 52-ik utcai jazz, a „Swing Street” monográfusa nem tud arról, hogy mi történt ekkoriban a Tokay színpadán.²⁸ Ő persze a jazz zenetörténetileg mérvadó szélesebb közegét vizsgálta, különös tekintettel a zene és a faji viszonyok, illetve a társadalmi integráció problémáira. A Tokayban huszonévesen, matyó ruhában fellépő Gypsy Rózsika (13. kép) bizonyára virtuóz prímás volt, sőt talán híve a zenei kísérleteknek. Amit a szűkös források alapján ki lehet deríteni vele kapcsolatban, kicsit mást jelez. Pályáját a későbbiekben a magyar nóta, az éttermi muzsikálás fémjelzi. Egy idő után már új művésznéven lépett fel, nem vezetett saját cigányzenekart. Zongorista férjével és két kísérővel szórakoztatták a közönséget több mint öt évtizeden át. „Rózsika és László” huzamosabb ideig a westporti Cafe Barna magyar étteremben muzsikált Bridgeport illetve Fairfield közelében. A körzetben heti rádióműsort is fenntartottak, lemezeik jelentek meg. Rózsika idős kort ért meg, 2008-ban hunyt el.²⁹

A Népszava írása a zenészek közül kiemeli a Caravan című filmben is szerepelt Zsiga Bélát (1890–1951). Az elsőrangú muzsikust a világ legjobb cimbalmosai között tartották számon. Szülei Kassáról kerültek az Egyesült Államokba, de ő már New Yorkban született. A Lengyel Menyhért forgatókönyve alapján készült romantikus film csak az egyik híres szereplése volt, fellépett többek között a London Filharmonikusokkal, játszott a Radio City Music Hallban, de Roosevelt elnöknek is. Ő vezette a több mint kétszáz cigányzenészt Rigó Jancsi 1927-es temetésén, s amikor ő elhunyt – fellépés közben érte a halál Zimmermannál –, a Tokayban is vele muzsikáló Maxi Fransko állt a hasonló temetési menet élén.³⁰

A Tokay üzletvezetője kezdettől Charlie Schaeffer volt, „aki csak csábosan nevetni tud és szivarozni, de az utóbbiról orvosi rendeletre leszokott. Jól nevelt lipótvárosi »manager«. Az igazi manager, aki a szivén hordja a vendégek sorsát, Heller Margit. Ő is a régi gárdához tartozik, amikor még virult a vándorszínészet.” Az ismertető szót ejt az étteremről is. Mint írták, minden vendéglő, night club, mulató legnagyobb művészének a szakácsnak kell lennie. Ekkor már nem a vend (szlovén) Antal Sándor főzött, hanem egy Pesten hírneves étterem korábbi tulajdonosának rokonságából kikerült szakács. „A Tokay csárdának – olvasható – híres férfiú a szakácsa, akinek ősei a magyar főzőművészet pionírjai voltak. Waltz Árpádnak hívják és a híres »Kéményseprő« család leszármazottja. Akik a vidám 90-es években Pesten éltek, azok ma is emlékeznek még a Szondy utca végén, a városliget kezdeténél, az Aréna uton lévő híres vendéglőre, amelyik éveken keresztül a bohémvilág éjszakai találkozóhelye volt.” Ennek a légkörnek a meghonosítása, illetve „beoltása” az amerikai mulatók kínálatába a Tokay vendéglő határozott törekvése volt. Waltz Árpád 1921-ben érkezett az Egyesült Államokba, majd kétszer megfordult odahaza, míg nem 1928-ban feleségével végleg New Yorkban telepedett le.³¹ Ez a „szakaszos” eltávozás egybeesett a Kéményseprő eladásával. Waltz György éttermét 1926-ban még így hirdette: „Kéményseprő konyhájának nincs párja!” – ám nem sokkal később Gráf János vette át a vendéglőt.³² Waltz Árpád ebben a konyhában lett mestere szakmájának. Amerikába mint kipróbált szakember érkezett, s a Tokayba már amerikai gyakorlattal is rendelkező, sikeres szakácsként került. Az étterem az ő révén is az óhazai háttér minél szélesebb körű átplántálásának szándékát erősítette meg. Az étlap magyar kínálata első kézből való –„abszolút eredeti”– óhazai fogásokat ajánlott a magyar és amerikai vendégnek (14–15. kép) A megjegyzés, hogy a Tokayban a magyar vacsora nem pusztán goulasht jelent, az étlappal részletes elemzés nélkül is meggyőzően igazolható (16. kép).

14. Reklámlap belső oldala az étterem újra nyitása alkalmából, 1937. szeptember 10.
Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

15. Reklámlap belső oldala, 1937–1938. Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

16. A Restaurant Tokay étlapja, 1939. január 5. Amerikai Magyar Alapítvány, Thury Ilona hagyatéka

A Tokay – a „legmagyarabb magyar étterem a Broadwayn”³³ – valamikor 1939 nyarán zárt be. Az ötödik, jubileumi szezonját már nem tudta kitölteni. A New York Sun ismertetőjét (Melléklet) követően a New York Times az év elején még sikeres helyként mutatta be gasztronómiai rovatában. A lépcsők kissé kopottas kárpitját is betudta sajátos varázsának. Határozottan ajánlotta a közönség figyelmébe, ahol „Ilona de Thury kacéran adja elő a »Flat-Foot Floogie«-t, noha már 72 éves”, vagyis az 52-ik utca jazz életének legfrissebb szenzációs szvingjét a „lúdtalpas prostiról” (17. kép).³⁴

17. Éttermi ismertető, New York Times, January 8, 1939

A Tokay megszűnésének részleteit nem ismerjük, bezárását a sajtó nem verte nagy dobra. A lapokból ekkor csupán az derül ki, hogy elmaradnak a hirdetések, Thury Ilona pedig esténként a konkurenciánál lép fel, Zimmerman Lajos új, '38 októberében nyílt Hungáriájában, a Broadway és a 46-ik utca sarkán. Szeptemberben egy bírósági hír kisebb behajtatlan adósságra utal,³⁵ ami jelzi, hogy az étteremnek anyagi gondjai támadtak. Valójában csődbe jutott, mégpedig viharos gyorsasággal. Jóval később, Hegedűs Lajos halálakor írta ezt meg Gáspár Géza, az Amerikai Magyar Népszava régi, tapasztalt szerkesztője meleg hangú nekrológjában. „Évekig vezetik ezt a virágzó helyet – írja –, minden erejüket, képességüket megfeszítik, hogy színvonalán csorba ne eshessék. De ekkor rájuk támad a depresszió és hónapok leforgása alatt elsöpri mindazt, amit megteremtettek. Tegnap még vagyonos emberek voltak, ma már semmi sem az övék. Ujra és előlről kellett elkezdeni mindent.”³⁶ Van ebben némi jóindulatú csúsztatás: 1939-ben már nem a depresszió évét írjuk, hanem a New York-i világkiállítás által is fémjelzett felemelkedés – s kiéleződő piaci verseny – idejét. S abban is, hogy a Tokayt, ezt „a Broadway lüktető centrumában épült gyönyörű berendezésű” igazi nagyvilági helyet nem ők alapították – miként Gáspár jóindulatúan írta. Persze az sem lebecsülendő, amit sikere, hírneve érdekében maguk tettek, hiszen ők mégis csak színészek, énekes-táncos előadóművészek voltak. A pécsi születésű Hegedűs Lajos 1910-ben érkezett Amerikába, s itt lett belőle előbb vándorszínész, majd a magyar színészek doyenje. 1941-ben megjelent rövid életrajzában az szerepel, hogy addig 123 zenés darabban (operettben), 12 népszínműben és 20 színdarabban lépett föl Amerika szerte. 1926-ban kötött házasságot az egykori operaénekes, Zeneakadémiát végzett Heller Margittal.³⁷

Hegedűsék a Tokay kudarca után mindenesetre nem adták fel, hanem továbbléptek, 1939 őszén Magyar Fészek névvel új éttermet nyitottak a magyar negyedben, a keleti 78-ik utcában. Ezen a helyen, majdnem a 2-ik sugárút sarkán a 266-os szám alatti szép épületben azelőtt a Kultur Szövetség háza volt. A Fészek első híradásai családias jellegű, a Tokaynál jóval szerényebb helyet jeleznek, ahol „kitűnő magyar konyhát vezetnek”, s csekély 60 centért háziasan készített ebédet vagy vacsorát lehet kapni.³⁸ Tehát nem night club, hanem csendes találkozóhely, amely közel egy évtizeden át szolgált a magyar színészek, entellektüelek meghitt tanyájaként. Különösképpen, hogy – Gáspár Géza szavaival élve – itt „nyújtanak hajlékot a magyar szinészetnek, New Yorkban a Fészek épületében éveken át működik a pesti mintájú magyar kabaré, majd az állandó repertoár színház”. Hegedűs Lajos 1947-ben elhunyt, utána felesége vitte még egy darabig az éttermet.³⁹ Az igazsághoz tartozik, hogy a Fészek Színházat mint kabarét az 1938-ban Magyarországról elmenekült László Miklós (1903–1975) hozta létre az étterem pincehelyiségében. Igazi művészi szintre Békássy István (1907–1995) emelte rövid, tizenöt hónapos vezetése alatt, miután szakított a régi amerikai magyar színházi gyakorlattal. Miként erős túlzással fogalmazott: „a disznó vicces, csárdásos hagyománnyal” – ám kétségtelen, hogy ő más nívót igyekezett itt teremteni.⁴⁰

Ami a Tokay helyszínét illeti, nem maradt sokáig üresen, helyén új lokál nyílt 1942-ben, a Royal Casino.⁴¹ Pár év múlva a Tokay név azonban visszatért a New York-i magyar szórakoztatóipar térképére: 1945-ben Tokay Café névvel indult magyar étterem és mulató a „magyar főutcának” számító felsővárosi Second Avenue-n. Ennek a helynek volt magyar előzménye: a depresszió előtt itt működött az egykori Létán-féle mulató, a 2-ik sugárút 1568 alatt.⁴² Mindezek már többszörösen is új történetek szálai. Lehetséges újabb írás(ok) tárgyául kínálkoznak.

Fejős Zoltán

¹ Vasváry-gyűjtemény B1/c:54v-55.

² Vasváry-gyűjtemény B1/c:57-60. Az 1. kép egy kópiája a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fotótárában is megtalálható.

³ Bandholtz tábornok özvegyének zarándok utja férje szobrához. A new yorki magyar asszonyok szeretettel bucsuztatták el a tábornok özvegyét. Amerikai Magyar Népszava, 1937. június 29. p. 3.

⁴ Bandholtz tábornok özvegye Budapestre jön. (újságkivágat, 1937); Pestre jött Bandholtz tábornok özvegye, hogy „viszontláthassa” az urát. (újságkivágat, 1937. július 8.). Vasváry-gyűjtemény B1/c:48-48v.

⁵ Bandholtz tábornok özvegyének megható levele a magyar igazságról. (újságkivágat, 1937). Vasváry-gyűjtemény B1/c:47v.

⁶ Vö. Fejős Zoltán: Schüszler Alajos, az 1928-as Kossuth-szoborállítás fő marsallja és dokumentátora. Vasváry Collection Newsletter, 2018/1. (59.)

⁷ Amerikai Magyar Népszava, 1934. okt. 4. p. 5.

⁸ Amerikai Magyar Népszava, 1934. nov. 24. p. 5. (Zsolt Ferenc és Hegedüsék képével.)

⁹ Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 2. Jubileumi szám, p. 5.

¹⁰ New York Times, Aug 13, 1934. p. 27. (Buyers to alter buildings in City)

¹¹ Született Frankstadt (Nový Malín), 1895, vö. US World War II Draft Registration Cards, 1942, database with images, FamilySearch, Emil Aufricht, 1942. Amerikai állampolgárként tér vissza Európából 1931-ben: New York, New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925–1957, database with images, FamilySearch, Emil Aufricht, 1931.

¹² Rudolf Aufricht (1892–1973) születési helye Tótvárad, US World War II Draft Registration Cards, 1942, database with images, FamilySearch, Rudolf Rezso Aufricht, 1942. Halála: US Social Security Death Index, database, FamilysSearch, Rudolf Aufricht, Sep 1973.

¹³ Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 30.

¹⁴ Két magyar művész készítette egy nagy newyorki színház falfestményeit. Pesti Napló, 1929. aug. 6. p. 12. Az épületet 1997-ben, belső kialakítását 2006-ban műemlékké nyilvánították. Jelenleg a World Changers Church Interntional használja, lásd Wikipedia.

¹⁵ Louis P. Szanto painted murals. New York Times, March 16, 1965. Godwin, Shawn: Mural Art in Cleveland. In: Encyclopedia of Cleveland History. Cleveland, Case Western reserve University, Department of History. Online kiadás, 2015; Litt, Steven: IRG Ohio is debating over whether to save a Karoly and Szanto mural at former TRW cafeteria in Euclid. Cleveland.com, blog, Febr 9, 2012.

¹⁶ Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 22. p. 2.

¹⁷ Thury Ilona életéről, működéséről az amerikai magyar sajtó rengeteg információt őriz. Naplóját az Amerikai Magyar Népszava 1937-ben heti folytatásokban közölte. Ennek ellenére az amerikai magyar színháztörténet alig vesz róla tudomást. Hagyatéka részben a New York Public Libraryben, részben az Amerikai Magyar Alapítvány gyűjteményében található. Itt mondok köszönetet Deák Nórának, aki másolatokat készített számomra az Alapítványnál lévő iratokról, s az itt közölt fényképekről.

¹⁸ Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 20. p. 4.

¹⁹ Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 20. p. 4.

²⁰ Holnap lesz szilveszter. Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 30. p. 4. – „A mi üstökösünk”, Szebenyei József rovata.

²¹ Uo. A New Hungaria megnyitása: Amerikai Magyar Népszava, 1934. dec. 25. p. 4. Tudni való, hogy Szebenyei József (1881–1953) amerikai iskolázottságú magyar író, újságíró volt, aki egyaránt tökéletesen tudott (és írt) magyarul és angolul. 1910-ben Teddy Roosevelt hivatalos tolmácsa volt budapesti látogatásakor. Az első világháború alatt Angliában élt, majd 1919/1920-ban ment vissza végleg Amerikába. Vasváry-gyűjtemény +P2/a:48; Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Budapest, 2000: 918.

²² Amerikai Magyar Népszava, 1935. jan. 26. p. 2.; 1935. máj. 5. p. 5.

²³ Egy dollár a vacsora ára a Tokay vendéglőben. Amerikai Magyar Népszava, 1935. dec. 3. p. 4.

²⁴ Amerikai Magyar Népszava, 1935. dec. 17. p. 4. – előzetes a „Süt a nap” rovatban.

²⁵ Amerikai Magyar Népszava, 1935. dec. 19.; Hegedűs Lajos. In: Hungarians in America. Ed. by Zoltan Gombos. Cleveland, 1941: 331. (A továbbiakban Hungarians 1941.)

²⁶ Az Ember, 1936. szept. 12. p. 5., 8.; New York Times, Sept. 12, 1936.; Amerikai Magyar Világ, 1937. nov. 1. p. 6.

²⁷ Magyar szinek a Broadway nemzetközi tarka életében. Amerikai Magyar Népszava, 1937. okt. 10. Második rész, p. A-3. (Az illusztrációk minősége sajnos reprodukcióra nem alkalmas.) A további idézetek innét valók. A cikkben említett Kovács Lászlóról, a Tokay társtulajdonosáról más érdemi információt eddig nem sikerült kideríteni. Az 1937-es reklámlapon szereplő Louis Kovacs (14. kép) valószínűleg elírás.

²⁸ Burke, Patrick: Come in and Hear the Truth: Jazz and Race in 52nd Street. Chicago–London, The University of Chicago Press 2008. A jazz és cigányzene viszonyát magyarországi szempontból lásd Zipernovszky Kornél: „Ki fog győzni – a jazz vagy a cigányzene – nehéz megjósolni”. A cigányzenészek megvédik a magyar nemzeti kultúrát. Replika, 101–102. 2017. 1–2. 67–87.

²⁹ Rozsika Deutsch 1914–2008. Magyar News Online, 2008. 2. p. 10. Laszlo Deutsch (1911–1989) www.findagrave.com, Memorial Id: 45791791 (három fényképpel); Roszi Deutch (geni.com)

³⁰ New York Times, Febr. 1, 1951. p. 25.; Billboard, Febr. 10, 1951. p. 48.; Piskor, Steve: Gypsy Violins. Hungarian/Slovak Gypsies in America. Cleveland, Saroma^TM, 2012: 198–200.

³¹ New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892–1924, database with images, FamilySearch, Arpad Waltz, 1921; New York, New York Passenger and Crew Lists, 1909, 1925–1957, database with images, FamilySearch, Arpad Waltz, 1925, 1928. Elhunyt 1959-ben, lásd finagrave.com, Memorial ID: 106019309.

³² Szántó András: Vendéglő a Kéményseprőhöz. Mélyenszántó, blog, 2016. febr. 15.

³³ Amerikai Magyar Népszava, 1938. okt. 30. p. 5. – ekkor nem „Csárli” a floor manager, hanem egy új fiú, Bock Ferenc. A dec. 19-i számban viszont ismét őt hirdetik.

³⁴ New York Times, January 8, 1939. p. 124. – Ekkor ismét Maxi Fransko cigányzenekara játszik, s cikk említi Noy Gorodinski együttesét is, amely szintén sajátos cigányzenét játszott. A Flat-Foot Floogie Slim Gaillard és Slam Stewart – Slim & Slam – első, 1938-as nagy sikere. Az 52-ik utcai dzsesszklubokban adták elő, megjelent hanglemezen, gyorsan klasszikussá vált, lásd Wikipedia. A 'floogie' a 'floozie' (prostituált) helyett állt, így a dalt a rádióban is elő lehetett adni, vö. Urban Dictionary.

³⁵ New York Times, Sept. 11, 1939.

³⁶ Gáspár Géza: Hegedüs Lajos. Amerikai Magyar Népszava, 1947. jún. 15. p. 6., 16.

³⁷ Hungarians 1941. Heller Margit mint 29 éves operaénekesnő 1924. június 4-én érkezett New Yorkba, lásd New York Passenger Arrival Lists (Ellis Island), 1892–1924, database with images, FamilySearch, Margit Heller, 1924.

³⁸ Első hirdetés: Amerikai Magyar Népszava, 1939. okt. 30. p. 4. Más forrás szerint a Fészek már szeptember 1-én megnyílt, lásd Hungarians 1941.

³⁹ Hungarians 1941; Amerikai Magyar Népszava, 1941. júl. 26. p. 3.; Az Ember, 1943. jún. 6. p. 6., 1945. júl. 7. p. 4., 1947. nov. 8. (Itt: Hegedüsné „Fészek” Restaurantja.)

⁴⁰ Gajdó Tamás: „Minden vágyam az volt, hogy színész legyek” II. Békássy István amerikai karrierjének kezdeteiről és a New York-i Fészek Színházról. Parallel, No. 27. 2013. 15–21., idézet: 17. – Az interjúban Békássy nem említi Hegedűséket. A Fészek Színház előzményeként csak annyit mond, „hogy a 78. utcának és a Second Avenue-nek majdnem a sarkán magyar vendéglő üzemelt”, aminek pincéjébe széksorokat tettek és egy kis színpadot is kialakítottak (uo. 16).

⁴¹ News of the Night Clubs. New York Times, November 15, 1942. p. 222. (Sec. 8. p. 5.)

⁴² Az Ember, 1945. január 27. p. 7.