A Magyarok Nagyasszonya Ferences Rendtartomány hét ferences szerzetest szeretne a boldogok sorába tudni. (Boldog azt jelenti, hogy élete, tevékenysége példa számunkra.) Károlyi Bernát, Hajnal Zénó, Kriszten Rafael, Kovács Kristóf, Körösztös Krizosztom, Lukács Pelbárt és Kiss Szaléz, mindannyian az elmúlt század véres diktatúráinak áldozatai lettek. Kovács Kristóf és Körösztös Krizosztom a délvidéki, szabadkai rendház és templomi közösség szolgálatában vesztették életüket. Kiss Szaléz pedig szegedi kötődésű.

Kiss László 1904. július 27-én született (néhány nappal Bálint Sándor születése előtt) Szegeden. Anyja Halász Piroska, apja Kiss Ernő keresett cipészmester.

A háborúban elvesztette édesapját és több testvérét. Édesanyja nehéz körülmények között nevelte itthon maradt gyermekeit. Előbb az üzletet kellett eladniuk, majd a bútorokat is.

Sokat megfordult Alsóvároson, ismerte Zadravecz István házfőnököt, s gyakran segített neki a háború miatt egyedül maradt családok támogatásában. 1920-ban a Dömötör templomban hallgatott lelkigyakorlat után elhatározta, hogy ferences lesz. Beöltözése október 3-án volt az egri rendházban. A szerzetesi hagyomány szerint ilyenkor egy új nevet is kap a novícius. Ő a Szaléz nevet kapja, védőszentje Szalézi Szent Ferenc lesz. A noviciátus elvégzése után középiskolai tanulmányait Szécsényben, Pécsett és Egerben folytatta. A teológiai tanulmányok végzésére a gyöngyösi rendházba került. Pappá szentelése 1928-ban volt, első szentmiséjét Szeged-Alsóvároson mutatta be.

Tanulmányai elvégzése után a pécsi rendházba kerül. A rendnek ebben az időben itt középiskolai kollégiuma volt. A kollégistáknak lett magisztere, tanára, lelkivezetője Szaléz atya. Igyekezett megújítani a kollégiumi életet: mutatós egyenruhát csináltatott, korszerűsíttette a fiatalok szobáit, vizesblokkot építtetett, rádiót vásárolt, melyen nemcsak a kor neves hitszónokainak Bangha Bélának és Tóth Tihamérnek a beszédeit hallgatták, de a Fradi meccseket is. Újításként táborozni vitte őket a Mecsekbe és a Balatonhoz.

Rövid időn belül már a jászberényi rendházban találjuk, ahol a megfelelő vizsgák letétele után a ferences növendékek tanára, a filozófia tanszék vezetője lesz. Aktívan bekapcsolódik a városi elit életébe, előadásokat, kultúresteket szervezve. 1937-től 1942-ig az amerikai magyarok missziós lelkipásztora, plébános New Brunswickon, Roebling-ben, az Amerikai Magyarok Vasárnapja c. hetilapnak társszerkesztője.

Az utolsó diplomáciai hajóval hazatér, és a megalakuló debreceni rendházba kerül házfőnöknek, plébánosnak. Itt munkatársaival beindítja a katolikus iskolát, megszervezi a lelkipásztori életet, feltérképezik a környék tanyavilágát, ahol szentmiséket mutatnak be, megszervezik a hitoktatást. Innét 1944-ben kell távoznia, mivel a város katonai parancsnoka Beregffy Berger - a későbbi hadügyminiszter - többször behívatja és kifejezi nemtetszését plébánosi tevékenysége miatt.

A gyöngyösi rendházba kerül, ahol a növendékek tanára lesz. Megszervezi a KEDIM-et, a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. A fiatalok naponta bejárhattak a katolikus kultúrházba, ott pingpongozhattak, könyvtárat használhattak, teázhattak, hetente volt egy előadás és vitanap az őket érdeklő kérdésekről, havonta egy színielőadás, tánctanfolyam, saját zenekart is alakítottak. Ezt azonban nem tűrhették a várost kézben tartani igyekvő kommunisták, ezért egy koncepciós pert kreáltak, melyben a vád szerint Szaléz és a fiatalok meg akarták dönteni Rákosi demokráciáját, a királyságot akarták visszaállítani. Azonban mégsem a magyar bíróság ítélkezett felettük, mivel a farkasmályi borospincéket látogató orosz katonák közül hatan, más források szerint nyolcan meghaltak. Ezen katonák haláláért a fiatalokat tették felelőssé. Közel harminc fiatalt tartóztattak le, s ítéltek el az oroszok 1946-ban. Az első öt vádlottat halálra ítélték, s kivégezték Sopronkőhidán, a többieket 8-10 év GULAG-on letöltendő büntetésre ítélték. Sokan nem térhettek haza.

A ferences rendben Kiss Szaléz tisztelete mindig is élt. Gyöngyösi lelkipásztor koromban pedig megismertem a még élő KEDIM-eseket, akik évente összejárnak Gyöngyösre megemlékezni Szaléz atyáról, illetve az elhunyt társakról, barátokról. A velük való találkozás indított arra, hogy komolyabban foglalkozzam vele, a társaival, életével, műveivel.

2002-ben egy honlapot készíttettem, melyre rendszeresen elhelyezek anyagokat, fényképeket, cikkeit és róla szóló cikkeket:. Életét és a koncepciós per történetét már megírtam. Jelenleg a cikkeinek, írásainak az összegyűjtésén fáradozom. A Somogyi-könyvtár Vasváry-gyűjteményének anyagában az amerikai működése idején megjelent cikkeket találtam, melyek fontos adalékkal szolgálnak életének teljes megértéséhez.