Megdöbbentő hírt közöl a Szeged című napilap 1923. március 3-ai száma. "New Yorkban, 53 éves korában, orbáncban elhunyt Zerkovitz Emil" - tudatja a sajtó. A haláleset viharos gyorsasággal terjed városszerte, és még sokáig beszédtéma Szegeden.

Nem csoda, hisz a XIX. század derekától, nagy tekintélynek örvend a Tisza partján, a tehetős Zerkovitz família. A család feje, az irodalmi ambícióval is megáldott Jónás, kereskedelmi utazóból lett textilgyárossá. Felesége Princz Janka, az Oskola utcai Korda - Dáni házban, 1872-ben megnyílt Nőnevelő Intézet vezetője. A pedagógus családból származó édesanya, zenei tanulmányait Pesten, Goldmark Károlynál végezte. Gyermekei tőle a zenei tehetséget, apjuktól gyakorlatias természetüket örökölték. A hat gyermek közül kettő leány - Erzsébet és Anna, - négy pedig fiú: Samu, Emil, Rudolf valamint Béla. Bár a zenetanár édesanya nagy figyelmet fordít arra, hogy gyermekei alapos zenei képzést kapjanak, mégis megköveteli, hogy fiai, biztos megélhetésül, a műszaki pályát válasszák.

Így azután a New Yorkban elhalálozott Zerkovitz Emil (1870-1923) is megszerzi a mérnöki oklevelet, de apjától örökölt irodalmi hajlama az újságírói pályára csábítja. Először a Pesti Hírlapnál a közgazdasági rovat vezetője, majd 1902-től rövid ideig ő szerkeszti a magyar, német, francia és angol szöveggel, Budapesten megjelenő Kiviteli Szemlét. Később vezetője lesz a Keleti pályaudvar mellett, a Thököly út 2. szám alatt működő Magyar - Amerikai Bank és Cosulich triesti Hajózási társaság jegyirodájának. 1908-tól a Kereskedelmi Minisztérium miniszteri tanácsosi székébe kerül, majd hat éven át, mint a minisztérium által kirendelt kereskedelmi tanácsos, kivándorlási felügyelő az Államokban. Ez idő alatt az amerikai lapok, Magyarország közgazdasági és politikai viszonyairól írt cikkeinek egész sorát közlik. Egyik kezdeményezője a hazánk és az Egyesült Államok között létrejött csomagforgalomnak és személyes közbenjárásával azt is eléri a washingtoni kormánynál, hogy az amerikai postahivatal, a magyarországi postaforgalom céljára, magyar nyelvű pénzutalvány űrlapot bocsásson ki. Az 1913-as év végén véres párbajt vív Pirnitzer Gyula bankárral, a Transatlantic Trust Co. vezetőjével. A duellumról a New York Times 1913. december 30-i száma tudósít. Párbajvétsége miatt kiutasítják az országból, mire a legfelsőbb bírósághoz fordul, mely az ítéletet megsemmisíti. Amikor azonban 1914-ben kitör az első világháború, visszatér Magyarországra, ahol 1918-ban a Károlyi kormány, hajózási biztossá nevezi ki. A világégés befejezésekor a békekötést előkészítő kormánydelegáció tagja lesz, majd a tanácsköztársaság bukása után kivándorol Amerikába. Személyéhez kötődik a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesületének, és a Magyarok Világszövetségének megalapítása, melyeknek ő az első elnöke is.

Nem kevésbé kalandos életű ember, bátyja Zerkovitz Samu (1867- ?) sem, aki már fiatalon Záraira változtatva nevét, 1888-tól 1891-ig a Magyar Királyi Operaház zeneigazgatójának, Gustav Mahlernak személyi titkára. Nem csoda, ha két balett, a Csárdás és az Új Rómeo bemutatójának is részese. A családi legendárium úgy tartja, hogy mint komponista, az operaházi plakátok szerint azonban "csak" a szüzsé szerzője. Az Új Rómeo-t 1889. április 16-án, a Csárdás-t 1890. december 7-én mutatja be az Operaház, mindkettőt Sztojanovits Jenő zenéjével. Hírlapíróként is kipróbálja magát, de végül mégis az elektrotechnikai és olaj nagykereskedés mellett köt ki. 1909-től Kosztolányi Dezsővel egy ideig a szabadkőműves Márciusi páholy tagjai, majd kilépve onnan, együtt alapítják a Világ páholyt. Élete alkonyán, - a Szabad Nép 1948. július 11-i közlése szerint -, megkapja a rövid ideig adományozott Kossuth-érdemrend III. fokozatát. A kitüntetést, az 1948. évi XVII. törvény alapján "az 1848-as szabadság eszme szellemében, a népek összefogása és a világbéke szolgálatában, illetve a tudomány és művészet terén szerzett kimagasló érdemek jutalmazására" alapították. A rendjelet, mivel legtöbb kitüntetettjét a koncepciós perekben halálbüntetéssel sújtják, vagy börtönbüntetésre ítélik, 1951 után már nem adják ki.

A harmadik fiútestvér, Zerkovitz Rudolf (1878-1950) Budapesten szerzi meg gépészmérnöki diplomáját, ám ő sem mentes a zene szeretetétől. Még elsőéves egyetemi hallgató, amikor 1896-ban megalapítja a Műegyetemi Zenekart, amelynek 1904-ig karmestere. Gépészmérnöki képesítését az 1906-ban meginduló Aradhegyaljai Helyiérdekű Vasút építésénél hasznosítja, amelynek 1907-től 1919-ig, Erdély elvesztéséig, vezérigazgatója lesz. Neki köszönhető, hogy villamosítják az eredetileg benzinhajtású mozdonyokkal működtetett vasútvonalat. Trianon után visszatér a megcsonkított országba, és a szegedi Villamosvasút igazgatói székéből vonul nyugállományba. Jogi egyetemet végzett fia, dr. Zerkovitz István, mint zeneszerző, Zách Istvánként jegyzi szerzeményeit. Számtalan népszerű sláger dallama fűződik nevéhez. Két operettje közül a Tabáni orgonák című, ötvennél több előadást ér meg a Budai Színkörben. A muzsikakedvelő prókátor nem csak színpadi és szalonzenét szerez, hanem Magyari Imre, a híres cigányprímás vonója alá is ír nótákat.

Ha Zerkovitz Emil két testvérét, Samut és Rudolfot nem is ismerik az Újvilágban, legfiatalabb öccséről, Béláról valószínűleg ott is hallottak már. Zerkovitz Béla (1881-1948) szintén a fővárosban, a Műegyetemen folytat tanulmányokat, ahol 1907-ben építészmérnöki diplomát szerez. Az egyetemen indul el zeneszerzői karrierje is. Egy rektori ünnepélyre írt kupléját, az "Integrál Böské"-t a Nádor Zeneműkiadó megjelenteti s Baumann Károly, a kor legjelentősebb komikus színésze az Orfeumban hatalmas sikerre viszi. Ez azután Zerkovitzot egycsapásra az ország legismertebb és legtöbbet támadott komponistájává teszi. Irigyei azt terjesztik róla, hogy semmiféle hangszeren sem játszik, s a kottát sem ismeri. Az igazság azonban más. Zenetanár édesanyja ösztökélésére hegedülni tanult, és a klasszikusokat, - kottából! - meglepően jól játssza zongorán.

Bár sikeres építész, - a műegyetemet építő Ziegler professzor asszisztense, a budai várpalota bővítésénél pedig Hausmann munkatársa, - az első világháború után nyugdíjaztatja magát, hogy teljesen a zeneszerzésnek szentelhesse életét. Ettől kezdve, rövid megszakításokkal a mai Madách Színház helyén állott Royal Orfeum igazgatója. Páratlanul sikeres zeneszerző. Táncdalait, kupléit Európa minden nyelvén éneklik. Harminckét operett zenéjét komponálja meg. Az Árvácska századik előadásakor írta vele kapcsolatban Hubay Jenő zeneszerző: "Milyen jó, hogy vannak a mai szürke, kakofónikus, atonális és lineáris zenebona közepette szerzők, kik csak derűt és örömet váltanak ki a hallgatóból."

Sikerének titkát 1909-ben, a Nyugatban, máig is érvényesen, Csáth Géza fogalmazta meg: "Zerkovitz Béla ötletes zeneszerző, valami amerikaias ritmikai ízzel, sőt az Újvilágban bevált harmóniákkal dolgozik, holmi ismétlődő trükkökkel. De kénytelen vele, mert a közönség kívánja az effélét. És nem szabad elfelejteni, hogy a budapesti Csikágó szomszédos a ligettel. A ligettel, ahol a Barokaldi Cirkusz árnyékában, mint beszélik, éjjel találkozót adnak a jasszok. Az ő zenéjében újra hallja Budapest a saját szívdobbanását."

A sikeres komponista nem sokkal éli túl a második világháborút, így nem éri meg a kort, amikor a diktatúra ostoba kultúrpolitikája leparancsolja műveit a zenés színpadokról. Pedig ő a "nagy időknek egyetlen igazán népszerű embere - írta Kosztolányi Dezső - egy építész, aki orfeum dalokban olvad fel. [...] Nótái ma úgy látszik, a népdalt pótolják."

A legfiatalabb Zerkovitz testvér sose járt az Egyesült Államokban, ám művei 1914 óta folyamatosan ott vannak az amerikai magyar társulatok műsorán. A hatvanas évek derekáig, félévszázad alatt, 24 különböző helyszínen - többek között New York, Cleveland, Chicago, Los Angeles magyar nyelvű színpadjain - csendültek fel a Katonadolog, Az aranymadár, a Doktor úr és más darabokhoz írt muzsikái.

Érdemes megjegyezni, hogy felesége, Bíró Ilonka - Bíró Ármin leánya, - unokatestvére a Nobel-díjas, Gábor Dénes fizikusnak. S azt is, hogy műegyetemi tanár fiuk nevéhez, meg az Ikarus 55, azaz a legendás farmotoros Ikarus megtervezése fűződik.

Végezetül beszéljünk még egy Zerkovitz utódról, Zerkovitz Anna unokájáról, aki azonban már nem viseli a legendás nevet. Steven M. Shelley (Székely) István (1920- ) Budapesten szerez gépészmérnöki képesítést. Ő sem hazudtolja meg a Zerkovitzok zene iránti vonzalmát, hisz hallgatóként, 1939-től, az unokabátyja, Rudolf alapította Műegyetemi Zenekar hegedűse, 1950-51-ben karmestere. Ekkor már a Fővárosi Autóbuszüzem főmérnökeként keresi kenyerét. 1956-ban, Nagy Imre kormányában megbízott iparügyi miniszterhelyettes lesz, ezért a forradalom bukása után emigrációba kényszerül, és 1959-től különböző amerikai elektronikai, és számítógép-ipari cégek vezető állásait tölti be. Nyugdíjaztatása és a rendszerváltás után hazatér, és újra otthonra lel szülőhazájában.

Egyelőre, vele zárul a nevezetes szegedi család politikai korszakokon, és kontinenseken átívelő története.