Csomortányi Lajos az 1848-49-es szabadságharc huszárőrnagya, egyike Kossuth Lajos tisztjeinek. A csatatéren nem lett híres, s nem lett része a dicső halál sem. Nem lett belőle sikeres vállalkozó sem a '49-es bukást követő években. Nevét nem örökítette meg híres irodalmi munkákkal, nem írt önéletrajzot, sőt egyéb feljegyzései sem maradtak ránk - ha voltak is ilyenek. Mégis érdemes életére egy pillantást vetni, s röviden végigkísérni Csomortányi Lajos huszárőrnagy életét. Ez ugyanis jónéhány jellegzetes, más emigráns honvédtisztek életével rokon vonást mutat. Mindannyian kénytelenek voltak elhagyni hazájukat a szabadságharc leverését követően, mindannyian idegen földön teremtettek új otthont maguknak, kezdtek új életet.
Emlékét tisztelettel idézve, lelkem meleg érzésekkel teli, ha Csomortányi Lajosra gondolok. Valamikor az 1900-as évek elején így is kezdhettem volna rövidke írásomat:
„Lajos fájó szívvel, szinte könnyekkel a szemében tekintett vissza a komáromi várra, arra az erősségre, amelynek falai mögött töltötte a szabadságharc utolsó heteit. Mellén büszkén viselte a katonai érdemrendet, mellyel néhány napja maga Klapka György honvédtábornok tüntette ki, mert sikeresen vezette le a szabadságharc utolsó lovasütközetét. Ifjú társaival együtt súlyos léptekkel, lassan bandukolhattak egy új jövő felé, s még nem tudhatták, hogy többen közülük soha többé nem térnek vissza szeretett hazájukba, melyért életüket is áldozták volna.”

Nézzük hát, mit is tudunk ma, több mint másfél évszázad távlatából Lajos életéről. 1822. május 15-én a Temes megyei Rékás községhez tartozó Sztancsafalván születik. Apja, István római katolikus nemes, édesanyja Bellosits Anna. Szüleiről szinte semmit nem tudunk. Apjáról csak találgatni lehet, hogy a Heves megyében honos Csomortányi család egri ágából származhatott. Abból a családból, amely még az 1700-as évek elején szakadt ki a csíki Csomortányi családból. Lajos testvérei közül csak a nála két évvel fiatalabb, Rékason született Alajos nevét ismerjük.¹ Megjegyzendő, hogy a két testvér nevének hangzásbeli hasonlósága sok gondot jelentett a kutatás során. A neveket, így a személyeket már a kortársak is többször összekeverték, jócskán megnehezítve ezzel dolgunkat.
Mindkét fiú a katonai pályát választotta. Lajos '48 előtti éveiről kevés információnk van.² Tudjuk, hogy húszévesen, 1842-ben tizedes a 12. (Nádor) huszárezredben, közvetlenül a szabadságharc előtti időkben, 1848 februárjában pedig már hadnagyként látjuk a 6. (Wrbna) huszárezredben. Itteni tevékenységével kapcsolatos az a feljegyzés, miszerint egy alkalommal jelentés nélkül távozott ezredéből. A háttérben valószínűleg valami félreértés állhatott, ugyanis Lajost hivatalosan a budapesti nemzetőrség újoncainak kiképzésére vezényelték az ezredből.³
1847-ben egy különleges közjáték egészíti ki tiszti karrierjét. A császári hadseregből szolgálati szabadságra távozik, majd a svájci Luzernben magánszemélyként indít lovaglóiskolát a helyi rendőrség számára. Az iskola teljes közmegelégedettséggel működött, ezért a luzerniek hadnagyi rangra emelték Lajost.⁴
A szabadságharc alatt tovább folytatódik katonai pályafutása. 1848. július 7-én már - mint Kökényessy őrnagy segédtisztje - főhadnagy a Jászkun-kerületi nemzetőrségben. Később ezredével a Délvidékre kerül, s a Ferenc-csatorna mellett, Szenttamáshoz közel állomásozik. 1848. október 16-án már századkapitány a 14. (Lehel) huszárezredben. Csomortányi Lajos előrehaladásával párhuzamosan testvére, Alajos is egyre magasabb tiszti rangokat szerez. Lovászként indul (felmerül a kérdés, vajon családi hagyomány-e a lovak iránti érdeklődés, vagy csupán véletlenről van szó), majd a szabadságharc alatt őt is a 14. (Lehel) huszárezredben találjuk: bátyja századosi kinevezése előtt egy nappal lett hadnagy.
Anélkül, hogy részletezném a szabadságharc közismert hadműveleteit, meg kell említeni, hogy Lajos a téli hadjárat idején az I. hadtestben, később a tavaszi hadjárat során a II. hadtestben szolgál. Alakulatával, a Lehel-huszárok között valószínűleg részt vesz a szolnoki csatában 1849. január 22-én, majd április 4-én a tavaszi hadjárat győztes, tápióbicskei ütközetében.

A júniusi orosz intervenciót követően hamar eldőlt a magyar szabadságharc sorsa: augusztus 13-án, Világosnál megtörtént a feltétel nélküli fegyverletétel. Ennek ellenére különböző alakulatok még tovább folytatták a harcot. Lajost is ott találjuk a körbezárt komáromi várőrség mozgó hadosztályának kötelékében. Százada osztállyá egészül, őt magát pedig szeptember 6-án őrnaggyá nevezik ki. Kinevezését valószínűleg az egy nappal korábban, szeptember 5-én Hetény közelében lezajlott ütközetnek köszönhette. A szabadságharc utolsó lovasütközete a Csomortányi Lajos parancsnoksága alatt álló három huszárszázad győzelmével zárult. Lajos két századot a faluhoz közeli erdőbe vezényelt, egy századot pedig a falu mellett állomásoztatott. Az Ógyalla felől érkező 300 fős kozák csapatot egy látszólagos visszavonulással csalta az erdőből kitörő két huszárszázad elé, majd rövid harc után két oldalról támadva több kozákot levágtak, foglyul ejtettek.⁵
Október elején a komáromi erődrendszer védői kénytelenek voltak bizonyos feltételek mellett a császáriak kezére adni az erődítményt. Ezt követően Lajos Törökországba emigrál. Innen, Konstantinápolyból 1851 májusában távozik több magyar emigráns társával együtt. Gömleken (ma: Gemlik, kikötő a Márvány-tenger partján) találkozik a Kossuth közvetlen társaságából, Kutahyából érkező csoporttal, majd később a Szultán nevű gőzösön Angliába utaznak. Földközi-tengeri hajóútjuk során érintik Máltát (itt egy rövid időre meg is állnak), majd Gibraltárt, ahol gőzösüket szénnel rakják meg, a portugál fővárost Lisszabont pedig a távolból láthatták. Így érkeznek meg Southhamptonba. Rövid angliai tartózkodás után indulnak tovább Amerika felé.⁶

Az angol kormány által bérelt Devonshire egy karcsú háromárbocos amerikai vitorlás hajó volt, Hovey kapitány parancsnoksága alatt. 1851. július elején ezzel a hajóval vág neki Lajos, honvédtársaival⁷ együtt a több hetes tengeri útnak az új világ, az álmok és a lehetőségek földje felé. Az utasok között találjuk öccsét, Alajost is. Lajost nem ijeszthette meg az új, ismeretlen jövő, nem vonakodhatott a változásoktól, az új életmódtól. Bátor és vidám ember lehetett. Humorára példa, hogy a hajó kapitányát viccesen megtéveszti, mikor Almády nevű társukat admirálisnak címzi. A kapitány ezért egész úton neheztelt Lajosra, s mellőzte őt.⁸

Elhagyva a New Foundland-i zátonyokat, a köd foszlányaiból lassan előbukkant New York. Augusztus 2-án megérkeznek a kikötőbe, huszonkilenc évesen egy új világ tárult elé.⁹ Egy új kezdet, az elkövetkező nehézségekkel, küzdelmekkel. Új világ és új ország új szokásokkal. Nem lehetett könnyű egy emigránsnak sem, hisz korábban katonák lévén legtöbbjüknek szakmája sem volt, s ez tovább nehezítette beilleszkedésüket. Az ünnepélyes New York-i megérkezés, a találkozás a volt honfitársakkal hamarosan feledésbe merülhetett a mindennapi nehézségek árnyékában.
A remény egy független Magyarország megteremtésére tovább élt a külföldre menekült politikusok és katonák soraiban. Ezért jött létre a mai New Yorkhoz tartozó területen felállított két hadiüzem is. A szabadságharc folytatásához szükséges pénzalap megteremtéséhez készültek Kossuth amerikai értékpapírjai is, amelyeket Kossuth-dollárokként emlegetünk. Érdekes, hogy ezek magyarországi forgalmazásában részt vesz Lajos névrokona és feltehetőleg távoli rokona, a szentiváni (ma: Besenyszög) származású Csomortányi Károly is. A budapesti ügyvédet ezért, és a Pesti Forradalmi Társaság megszervezéséért 1854-ben letartóztatják és bebörtönzik.¹⁰

New York-i megérkezése után aránylag rövid időn belül sikerült munkát szerezni. Lajos szeptember közepén már az Asbóth Sándor által alapított moringville-i, puskaport előállító gyárban dolgozik többek között régi komáromi bajtársával, a Devonshire egyik utasával, Pongrácz Guidó kapitánnyal együtt. Ez a munkahely azonban nem egészen egyezhetett Lajos vágyaival.¹¹
1852. márciusában már a szintén Asbóth elképzelései szerint elindított weavertowni szíjgyártóüzemben, találjuk. A lőszertáskát, puskaszíjat, lószerszámokat gyártó üzemben Mohor Mihály százados, technikai igazgató mellett Csomortányi Lajos katonai parancsnokként szerepel. Nehéz, nyugtalan és zavaros időszak lehetett ez az emigránsok életében. A dolgok sem mehettek túl fényesen: testvére, Alajos - aki ide is követte bátyját - ismeretlen okokból már 1852 áprilisában távozott Asbóth üzeméből.¹² Ő néhány évvel később, 1856-ban Ausztráliában bukkan fel mint aranyásó, ott alapít családot, és ott is temetik el Louis (!) Csomortanyi néven.¹³
Még ez év nyarán szakít az üzemmel Lajos is. Az is elképzelhető, hogy Kossuth távozása után az üzem nem működik tovább. Egy rövid ideig - honfitársával, Becsey őrnaggyal együtt - egy New York-i székhelyű cégnél, a Panama Rail Company-nál próbál szerencsét. Az amerikai gazdasági érdekek, a nyugati partvidék fellendülése, és a Kaliforniában kitermelt arany átszállítása a keleti partra egyaránt szükségessé tették egy gyors és biztonságos út kialakítását a nyugati és a keleti part között. E munka elvégzésére jött létre a társaság. Előbb mint egyszerű munkást, később egyiküket kocsisként, másikukat inasként említik.¹⁴
Azonban ez a kitérő is rövidnek bizonyult. Egy évvel később, 1853 júliusában Kaliforniában bukkannak fel. Kalifornia hivatalosan 1850-ben lett az Egyesült Államok tagja. Ez és az 1848 elején kitört aranyláz drámaian megváltoztatta a terület gazdasági életét. Csak találgatni lehet, hogy vajon az aranyláz csalogatta-e Lajosékat Kaliforniába, vagy az ugyancsak ebben az időben fejlődésnek induló szőlőtermesztés. Ismert tény, hogy magyar honfitársaik, volt honvédmérnökök ekkor már sikeresen foglalkoztak aranyolvasztással és pénzveréssel. Talán itt ismerkedhetett meg Haraszthy Ágostonnal, aki maga is érdekelt volt az „aranyiparban” mint az Eureka aranycég résztulajdonosa.¹⁵
Emellett Haraszthynak úttörőszerepe volt a kaliforniai szőlőtermesztés alapjainak lerakásában is: az általa alapított Buena Vista borászat a mai napig fennáll és működik. Haraszthy a modern kaliforniai szőlészet atyjának is tekinthető. Az ő biztatására kezdett Lajos is a szőlőtermesztéssel foglalkozni. Megjegyzendő, hogy Lajos szülőfalujának környékén,valamint a hevesi Csomortányi család lakóhelyén, Egerben is több száz éves hagyománya volt a szőlő- és borkultúrának. Talán ezek a távoli szálak és a családi kötődés is motiválhatták őt. 1859-ben a kaliforniai Mariano Vallejo tábornoktól - akinek lányai közül ketten Haraszthy menyei lettek - 500 acre (kb. 200 hektár) földet vásárol Sonomában. A korabeli térképek alapján úgy tűnik, hogy Csomortányi azon elsők között volt, akik Vallejo tábornok földjén szőlővel kezdtek foglalkozni.¹⁶

Felmerül a kérdés, hogy egy ilyen tapasztalt őrnagy miért nem vett részt az 1861 és 1865 között folyt polgárháborúban. A tényeket vizsgálva arra a következtetésre jutok, hogy - noha néhány honvédtársa bekapcsolódott a konfliktusba - Lajos számára a kaliforniai gazdasági fellendülés sokkal érdekesebb lehetett, mint a távoli, keleti partokon zajló véres események.
A Haraszthyval való kapcsolat igen szoros volt. 1870-ben, a Buena Vista boldogult igazgatójaként említik Csomortányi Lajost.¹⁷ Sajnos azonban ezek az évek nem kedveztek a szőlészetnek, így a többi korabeli szőlészéhez hasonlóan az ő vállalkozása sem járt nagy sikerrel. 1866-ban már nem tulajdonos, hanem csak munkavezető az általa Tokay Vineyardnak elnevezett szőlészetben, azon a területen, melyet korábban két részletben eladott. (Haraszthy is hasonló anyagi gondokkal küzdhetett: ő is épp ebben az esztendőben adja el a Buena Vistát.) Kis tanyája és házikója később az ismert író, Jack London házának lett egy része.¹⁸ A Lajos által létesített borászat 1894-ben még eredeti nevét viselte, ekkor Kohler örökösei a tulajdont a California Wine Associationnak adják el, tőlük vásárolja meg később az ismert író a telket és a borászatot. Mint érdekességet érdemes megemlíteni, hogy ezen a tanyán születik meg Jack London több híres regénye is.

Bár nagy kíváncsisággal kerestük Lajos esetleges leszármazottait, sajnos nem tudunk arról, hogy valaha is családot alapított volna. 1869 júliusában távol a gyökerektől, távol legközelebbi rokonaitól, új otthonban, de idegen földön, 47 évesen, vagyontalanul (orvosi, kórházi számláit nem tudták fedezni hátrahagyott értékeiből) hal meg San Franciscoban Csomortányi Lajos huszár honvédőrnagy, Sonoma megyei lakos. Halálának oka ismeretlen.¹⁹
„Az utolsó órákban gyengén és lassan, mégis nyugodtan lélegzett és gondolt vissza az elmúlt évekre, évtizedekre. Szeme előtt lepörögtek élete filmkockái. Bár soha nem érezte magát vesztesnek, mégis valahogy úgy tűnt neki, a vágyott sikerek egyre csak várattak magukra, elmaradtak. Gyöngéden gondolt vissza édesanyjára, kedves gyermekkori emlékeire, ismerőseire, s megkönnyebbülve érezte: most már itt a vég.”
Hogyan is emlékezzünk ma Csomortányi Lajosra? Ügyes luzerni lovaglómester, '48-as szabadságharcos honvéd, büszke komáromi ostromolt, elkeseredett magyar emigráns, New York-i hadiüzem-parancsnok, kétségbeesett panamai napszámos, aranyásó vagy egyszerűen egy sikertelen kaliforniai borász?
Őrizzük meg szívünkben a szabadságharc bátor és hűséges huszárőrnagyának emlékét!

Åseda, 2008. május 15.

Köszönet a cikk angol fordítását készítő Steve Beszeditsnek, és a magyar változat nyelvi felülvizsgálatáért Boros Tamásnak.

1. Rékás község római katolikus születési (1815-1833), házassági (1810-1822) és halálozási  (1815-1830) anyakönyveit átvizsgálva mindössze ezek a bejegyzések vonatkoznak a Csomortányi családra.

2. Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az  1848/49. évi szabadságharcban. Budapest, 2005.

3. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöki, hadügyi és nemzetőri iratai II. Budapest, 1999. (szerk.: Urbán Aladár) 962. o.

4. Zeitschrift für schweizerische Geschichte / Published 1950 Verlag Leeman

5. http://www.magyarhuszar.hu/site/huszar/huszar_1848-49.htm

6. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/kinizsi.html

7. http://www.immigrantships.net/v9/1800v9/devonshire18510802.html

8. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/dancs.html

9. http://www.terebess.hu/keletkultinfo/biro.html

10. Nemeskürty István: Parázs a hamu alatt. Világostól Solferinóig. Budapest, 1998. 64. o.; Lengyel Dénes: Új élet hajnalán. Budapest, 1979. 74-77. o.

11. Kozlay Jenő levelezése, Janet Kozlay szíves közlése után

12. Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851-1852. I-II. kötet. Budapest, 1940. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok az 1848-49-i emigráció történetéhez.) Steve Beszedits szíves közlése után

13. http://epa.oszk.hu/00000/00030/00699/pdf/00699.pdf, Vasárnapi Újság 1867; „Digger - Pioneer Index. Victoria 1836-1888”, MD Ingram közlése nyomán

14. http://www.kortarsonline.hu/9908/albertg.htm, Házmán Ferenc levele Szemere Bertalannak, New York, 1853. július 26.

15. http://www.sfhistoryencyclopedia.com/articles/h/haraszthyAgoston.htm

16. http://www.sonoma.edu/asc/publications/JL_Web/Jack_London_1987_B.pdf

17. http://epa.oszk.hu/00000/00030/00842/pdf/00842.pdf, Vasárnapi Újság, 1870

18. http://www.sonoma.edu/asc/publications/JL_Web/Jack_London_1987_A.pdf

19. http://www.sfgenealogy.com/sf/vitals/sfobics.htm

A képek forrásai:

1. Csomortányi Lajos szülőfaluja, Sztancsafalva (Stanciova): http://ro.wikipedia.org/wiki/Stanciova

2. A tápióbicskei ütközet Than Mór festményén:

http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9p:Than_tapiobicskei_utk%C3%B6zet2_1849_aprilis_4.jpg

3.. A Devonshire: http://www.geocities.com/mppraetorius/com-de.htm

4. A weavertowni üzem alkalmazottainak névsora: Jánossy Dénes: A Kossuth-emigráció Angliában és Amerikában. 1851-1852. I-II. kötet. Budapest, 1940. (Magyarország újabbkori történetének forrásai. Iratok az 1848-49-i emigráció történetéhez.) 702. o.

5. Térkép Csomortányi Lajos birtokáról: http://content.cdlib.org/ark:/13030/hb15800396/?order=2&brand=calisphere