E megdöbbentő nyilatkozatot olvashatja 1905 májusában a Kass szálló teraszán, aki kezébe veszi a város népszerű napilapját, a Szeged és Vidékét. A nyilatkozó nem más, mint a színház egykori kedves és kedvelt naivája: Boross Ferike. Ki volt ez a nekikeseredett színésznő, aki később, élete nagyobb, sikeresebb részét haláláig az Újvilágban élte?
A kétnyelvű - német-magyar - partiumi városban, Nagyváradon látja meg a napvilágot, a sokgyermekes Weinstock-család leányaként 1873. augusztus 3-án. Abban az esztendőben, amikor a város ideiglenes teátrumában a nagytekintélyű Szabó József direktor úr arad-nagyváradi dal-színtársulata adja az előadásokat. Az a Szabó József, aki a XIX. század derekán egész Európát bebarangolja sikeres együttesével. Talán ez a mágikus kapcsolat, - és az állandó színház felépítéséért szeme előtt folyó küzdelem - indítja arra Ferikét, hogy testvérei közül egyedül ő, a színi pályát válassza élethivatásául.
Az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián tanárai között ott találjuk a Nemzeti Színház kiváló szalonszínészét Náday Ferencet és a páratlan mesterségbeli tudással rendelkező színészpedagógus Újházi Edét. Az akadémiai színésztanoncok között akkoriban lesi el a szakmát Szeged későbbi első Kossuth-díjas színésze: Bartos Gyula, és az 1970-es évek derekán Hollywoodban elhunyt színészóriás: Beregi Oszkár is. Diplomája megszerzése után, 1893-ban felveszi a Boross Ferike nevet, és megköti első szerződését a vidék legtekintélyesebb színházvezetőjével, a miskolci teátrumot igazgató Csóka Sándorral. A következő 1894-95-ös évadra Halmay Imre direktor, a jeles intrikus és drámai színész Szabadkára csábítja naivának, majd egy szezon után, Szeged következik.
A Tisza-parti város színházának igazgatói székében Makó Lajos, a szakma ember- és művészként is példaadó alakja ül. A szubrettnek szerződő Boross Ferike igazán nagyszerű társulatba kerül. Partnere az igéző szépségű, csodálatos hangú primadonna R. Réthy Laura, akiről köztudott, személyesen kereste fel Kossuthot, hogy népdalokat énekeljen a száműzetésben lévő agg kormányzónak. (Később az énekesnő 1905 és 1912 között férjével, Rudnyánszky Gyula költővel, majd Amerikában él, ahol hangversenyeket ad, illetve a Boston Opera-Company primadonnája.) A férfiak közt találja a fiatal Pethes Imrét, a leendő első magyar Cyranot, a pesti Nemzeti Színház majdani örökös tagját. És itt találkozik ismét akadémiai évfolyamtársával Ábray Arankával, direktora Makó Lajos későbbi hitvesével is.
„Ennek a szezonnak hódítónak kell lennie [...] elég ehhez a hivatását szerető, derék, lelkes művészgárda [...] szorgalmával, művelt ízlésű vezető kézzel és megkívánható fegyelemmel. [...] Ezzel a jelszóval foglalja el Makó színtársulatával a szegedi színpadot” - indítja útjára az 1895-96-os szezont október 1-jén a Napló. Az évad mindössze hat hónapig tart, ám ezalatt közel 180 különböző darab kerül színre. Boross Ferikére is 40 (!) szerep vár. Azonban a művészileg erős társulatban a kezdő színésznő csak ritkán kap kedvére való feladatot. Bár eljátssza A falu rossza Bátki Tercsijét, az Aranyember Noémijét, a Szókimondó asszonyságban Mária Lujzát és két szerepet Herczeg Ferenc darabjaiban, művészileg kielégületlen marad. Ezért visszaszerződik Szabadkára, ezúttal Pesti Ihász Lajos társulatába.
Új szabadkai igazgatója előszeretettel dolgozik neves fővárosi művészekkel. Talán ezek ajánlásának és természetesen tehetségének köszönheti Boross Ferike, hogy 1898-ban Ditrói Mór felszerződteti a főváros legfiatalabb, a millennium évében megnyílt teátrumába, a Vígszínházba. A Vígben rendkívül intenzíven folynak a próbák. Erre a gyakori bemutatók és a viszonylag szűkös idő kényszeríti a színházat. Ditrói kevés beszédű ember, rendezői utasításait olyan röviden adja, amilyen röviden csak lehet. Közülük is a legfontosabbak azok, amik arra irányulnak, mit nem szabad tenni. „Ditrói valami brutális ihletettséggel, elsőnek kezdte irtani a hamis teatralizmust” - írja róla Jób Dániel. Majd így folytatja: „Nála a színpadiasság helyébe az igazság lépett, a csináltság helyébe az őszinteség, puritán, benső, igaz lett a színház.” A fiatal színésznő ebben az „igaz színházban” sajátítja el kora legmodernebb játékstílusát, a természetes, valósághű színpadi realizmust, aminek majd később, filmes pályafutása idején minden bizonnyal nagy hasznát veszi.
Most még ez a tudása csak hátrányára van. Amikor 1900-ban az ország első színháza a Nemzeti szerződteti, egyszerű, póztalan színjátszása kirí a többieké közül. Nem csoda, hisz mint Ady írja: „süketfajdok uralkodnak itt. A lelketlen, különös, handabandázó, szavaló lények.” Kollegái nehezen fogadják be. Nem értik, a színészet mellett délelőttönként miért folytat más munkát is. Pedig egyszerű a felelet: az ő hazaküldött keresetéből eteti családja Nagyváradon a sok éhes szájat. Mikor fény derül „titkára” több kolleganője azt a tanácsot adja, „jól menjen férjhez”, az majd megold mindent. Ő azonban a nehezebb utat választja, 1903-ban lelép a pályáról, és Angliába megy. Ottani kálváriájáról olvashatnak a Kass teraszán két év múlva, a szegedi napilapban.
„Ma már túl vagyok mindenen” - kezdi történetét az újságíró kérdésére - „de amíg eljutottam idáig, majd harmadfél esztendőn: részem volt minden nyomorúságban, minden megaláztatásban, ami egy fiatal és tisztességes lelket érhet a hazától távol, a rideg idegenben.”
Kezdetben - német nyelvtudása miatt - idegenvezetőnek áll. Osztrák-magyar turistákat kalauzol a brit fővárosban. „Utazó karavánok élén egész Londont átbolyongtam; s míg ezek egy múzeum képeit bámulták, gyorsan előkaptam a Shakespeare- vagy Byron- kötetből kitépett lapokat és tanultam, tanultam az angol nyelvet.” A férfiak azonban szabad prédának tekintik a szemrevaló fiatal leányt, és félre nem érthető ajánlatokkal zaklatják. Végül megelégelve az inzultusokat otthagyja állását, és más munkát keres.
„A házgondnoki méltóság se különb. De hát mindenek előtt élni kellett, hogy tanulhassak. Ami csekély pénzem s ékszereim voltak, rég elúsztak - bár, hála Istennek, a legnagyobb részét már visszaszereztem. És amikor egyik vagy másik foglalkozásban végképp elcsigázva és kimerülve mégis tanulni akartam, - egy pár órai alvás helyett tanulni - azzal fenyegettek, elcsapnak, ha bolondos szavalással zavarom az éjszaka csendjét s a boldogan alvók nyugalmát. Voltak napjaim, amikor a puszta létfenntartás lehetetlensége előtt már-már összeroskadtam. Sem idegenvezetés, sem házfelügyelőség - semmi.”
Munkát keresve járja a nyirkos, ködös, vacogtató londoni utcákat, - hiába. Amikor Londonban nem talál munkát nyugatra, majd Skóciába utazik, ám kenyérkereseti lehetőség ott sincs. Visszatérve Liverpoolba végre nevelőnői állást ajánlanak neki - Dél-Afrikába! Behajózik, és Cape-Town-ig meg sem áll.
„Egy milliomos farmer családjában - mint három kislány nevelőnője - elég tisztességes pénzösszeget kerestem, s most már jöhettem vissza Angliába s Londonba. Ekkor már nagyon jól tudtam angolul, hisz állandóan angol környezetben éltem. És szinte éreztem a közelgő változást, a sorsom fordulatát. A New Cross színházban léptem fel először. Másnap, az angol újságok, mint star-t emlegettek.”
Eddig tart a történet, melyet a Szeged és Vidékében olvashatnak a szegediek. Ám a riport utolsó mondata egy új karrier kezdetét is jelenti. Boross Ferike gyökeret ver az angolszász művészeti életben! Kövessük hát tovább, egyre magasabbra ívelő életútját.
A New Crosst a Grand Islington színház követi és számtalan föllépés különböző klubokban. 1904 decemberétől magyar népdalokat ad elő az Empire színházban, majd a Wallsinghamban, Bracco Hirtelen-jében játszik egy szerepet. Miután londoni helyzete megszilárdul, messzebbre tekint, és 1907-ben amerikai meghívást fogad el. Az első főhivatású amerikai magyar színtársulat, az első Állandó Magyar Színház, szeptember 24-én mutatja be Herczeg Ferenc történelmi színművét, az Ocskay brigadérost. A Karacs Imre rendezte new yorki bemutató szereplői között, vendégként, Boross Ferikét is ott találjuk. (Elképzelhető, hogy ekkor találkozik volt szegedi kolleginájával, a már Amerikában fellépő Réthy Laurával, és újságíró férjével, Rudnyánszky Gyulával. Erre a lehetséges találkozásra azonban ma még semmi bizonyítékunk nincs.) Ezúttal még nem marad az Államokban.
Visszatér London legelőkelőbb színházába, a híres Covent Gardenba, melynek megbecsült művésze. Vígszínházi „iskolájának” köszönhetően már a legjobb angol karakterszínészek között tartják számon, a nyelvet akcentus nélkül beszélő színésznőt. Híre rövidesen a tengeren túlra is eljut, és hamarosan átcsábítják őt az Újvilágba. 1909 végén elhagyja Európát, és New Yorkban telepedik le.
Amerikai karrierje egy Herczeg Ferenc fordítással kezdődik. Angolra teszi és Edith Ellissel átdolgozza a Gyurkovics lányokat. A darabot The seven sisters címmel, 1911-ben, New Yorkban a Lyceum Theater mutatja be. (1913-ban majd Londonban is bemutatják a Savoy Theaterben.) Színészként 1911 őszén debütál a Broadwayn. A Webwer's Music Hallban a The Wife Dicides főszerepét osztják rá, és sikert arat vele. Amerika befogadja. Egymás után kapja a szerepeket, hibátlanul meg is oldja azokat, de a nagy kiugrás még várat magára. Hollywood is felfigyel rá. 1918-ban a Her Boy című filmben eljátssza Mrs. Schultz szerepét, de a színpadon korszerű, letisztult, pózmentes játéka nem él meg a némafilm vásznán. Visszatér a Broadwayra, és számtalan tisztes siker után, 1924-ben végre elérkezik a mindent elsöprő diadal pillanata is. A Wallack's Theater műsorra tűzi The Kreutzer Sonata című darabját, s Beila Randar szerepében olyan meggyőző alakítást nyújt, hogy a kritika valósággal egekbe emeli. A legnagyobb sikerét azonban 1926-ban, a Music Box Theaterben bemutatott, Chicago-ban aratja. A komédia egyik főszerepét adja és 172 alkalommal lép vele a közönség elé, ami még a Broadwayn is nagy szám!
A harmincas évek forradalmi változást hoznak Hollywood történetébe. A hangosfilm beköszöntével filmsztárok tucatjai válnak „vászonképtelenné”. Más csillagokra van szükség. A filmgyárak új szereplőgárdát toboroznak. A kiváló karakterszínész Boross Ferikét is szerződéssel kínálják meg. Az ötvenen túl lévő színésznőnek van bátorsága szakmát váltani. Hollywoodba költözik és 1930-tól 1949-ig, 19 év alatt 48 egész estét betöltő játékfilmben alakít különböző karaktereket. A filmvásznon hasznosítja igazán a budapesti Vígszínházban elsajátított, sallangmentes, őszinte, puritán játékstílust. Tiszta szívű édesanyát, csetlő-botló vidéki asszonyt, cserfes szolgálót, meggyötört bányászfeleséget, szemtelen szakácsnőt, és még számos szeretni és kacagni való karaktert visz a vászonra. A közönség kedveli, neve a jó film garanciája a stáblistán. Nem sziporkázó üstökös, de megbízhatóan fénylő állócsillag. Lelkiismeretessége és tehetsége miatt szívesen dolgoznak vele olyan neves rendezők, mint Elia Kazan, J. Ford, vagy Irving Allen.
Egyedülálló átváltozó készségét, karakterformáló erejét jól jellemzik az alábbi, 1939-ből való sorok:
„A Love Affair-ban minden színész, akár nélkülözhetetlen a történethez, akár nem, kitűnő alakítást nyújtott. Az est váratlan szenzációja egy ismeretlen színésznő, ragyogó, ovációt kiváltó alakítása volt a hencegő házvezetőnő szerepében. Mondom ’ismeretlen színésznő’, mert a sajtóbemutató után a kritikusok nagy zajjal követelték a színésznő nevét. A filmstúdió képviselői szégyenkezve mondták nekem, hogy nem emlékeznek a nevére, mert a színésznő csak egy napja dolgozik náluk. [...] Ő Ferike Boros. Elvörösödtem, mert előtte már csodáltam játékát, mégsem sikerült felismernem őt akkor, amikor ő uralta a mozivásznat.”
A történethez tartozik, hogy a film főszereplője, két sztár: Irene Dunne és Charles Boyer...
Utolsó filmjét, az East Side, West Side-ot, amelyben egy nagymamát játszik, 1949-ben forgatja. Ezt követően, a 76 éves művésznő hollywoodi otthonába vonul vissza. Ott éri a halál 1951. január 16-án.
A sokgyermekes, nagyváradi család kicsi leánya az értől jutott el az óceánig. Tehetsége, megalkuvásra képtelen jelleme, öntudatos bátorsága minden akadályon átsegítette. Egyedül vívta meg a nehéz harcát, és az első pillanattól tudta mit akar: a legjobbak közé jutni! Tisztességesen, botrányoktól mentesen, csak a tehetsége segítségével. Vasakarata segítette ebben, az akarat, amit így fogalmaz meg Ady:
„Akarom, mert ez bús merészség,
Akarom, mert világ csodája:
Valaki az Értől indul el
S befut a szent, nagy Óceánba.”