Föld nélkül. (Endrődi füzetek 6. kötet. Gyomaendrőd, 1998.)

Van Endrődön egy pedagógusokból, könyvtárosokból álló kis szervezet: a Honismereti Egyesület, amelynek vezetője jelen sorok írója. Mi arra vállalkoztunk, hogy összegyűjtjük és közreadjuk szülőhelyünk közelmúltjának történetét. A több mint tízéves munka jó része már elkészült, és Endrődi füzetek címen napvilágot látott.

A sorozat eddig megjelent kötetei:
     l. Az endrődi gyerekek élete. 1991.
     2. Az endrődi asszonyok élete. 1992.
     3. Az endrődi parasztemberek élete. 1993.
     4. Népszokások Endrődön. 1995.
     5. A kézműipar, kereskedelem és közlekedés története. 1996.
     6. Föld nélkül. Amerikások, kubikosok, summások. 1998.
     7. Édesanyám emléke. tájjellegű ételek. 1999.
  8-9. Endrőd története (készülőben)
    10. Endrőd tájnyelve (készülőben)

Minden kötetünk dokumentum-jellegű; úgy dolgoztunk, hogy több száz idős emberrel [adatközlővel] készítettünk hangfelvételeket a kötet témáihoz, ezt az anyagot összeállítottuk, majd a helyi tájnyelv meghagyásával, a közléseket szinte szó szerint meghagytuk. Ettől a kötetek életszerűek, ízesek, érdekesek - és igazak.
A kiadványok szellemi munkálatait a Honismereti Egyesület tagjai - természetesen - térítésmentesen végezték, a köteteket a helyi Kner Nyomda nyomtatta ki önköltségi áron. Így vált lehetővé, hogy az előző kötetek bevételéből mindig ki tudtuk adni a következő kötetet.
Kiadványainkat nagy szeretettel fogadta a falu, szívesen megvásárolták az ország nagyobb könyvtárai. Büszkék vagyunk arra, hogy egyik-másik kötetünk még a felsőoktatási intézményeknél az ajánlott olvasmányok közé is felkerült (A parasztemberek élete c. kötet Gödöllőn, A gyerekek élete c. kötet néhány pedagógiai főiskolán).

A Föld nélkül. c. kötet négy témát taglal: az Amerikába való kivándorlást, a summások, a kubikosok életkörülményeit és az 1945-ös elvándorlást. A kötet címe utal a témák azonos érintkezési pontjára: azokról az endrődiekről szól, akik föld, vagyis munka nélkül maradtak.
Az amerikai kivándorlás c. fejezetben sok érdekes adatot találhat az olvasó:

     - közöljük azoknak a névsorát, akik az Amerikai Egyesült Államokba        és Kanadába vándoroltak ki Endrődről;
     - írunk a kivándorlás okairól;
     - a kivándorlás módjáról (az utazás árának előteremtéséről, az        utazásról);
     - a chicagói magyar negyed házairól, a St. Louis-beli endrődi        kolóniáról;
     - közlünk dokumentumokat, levélrészleteket, visszaemlékezéseket.

Arra a kérdésre, mi okból hagyták el az endrődi parasztemberek vagy azok fiai szülőhelyüket, egy anekdotában is megtalálhatjuk a választ:
"Nálunk - a faluban - az hírlik, hogy amikor az első űrhajós leszállt a Holdra, ámulva látta, hogy ott már javában dolgozgat egy endrődi kubikos: annak rendje és módja szerint egyengeti a földet [esetünkben a

Holdat]. - Maga meg hogy került ide ??? - kérdezte döbbenten az űrhajós. - .Hát. csak gyüttem itt az endrődi körgáton [.] munkát kerestem." Ennek a kis anekdotának komoly valóságalapja van: a munkanélküliség. Szülőhelyem, Endrőd egész XX. századi története a munkanélküliségről szól. Gyönyörű a környék, a Hármas-Körös partján lakunk, tele vagyunk holtágakkal, de a megélhetőség, ahogy az endrődi mondja, nagyon nehéz. Endrőd katolikus vallású település, a XX. század elején a földből élő parasztcsaládok lakták. Minden családban sok gyerek élt, úgy tartották, hogy ahová bárányt ad az Isten, oda mezőt is ad. Ez a mező mégis, sajnos, kevésnek bizonyult. Ha egy - döntően - paraszti életformára berendezkedő településen nemzedékről nemzedékre 5-10 gyermek felnevelésére vállalkoznak a családok, akkor egy idő után elfogy a megélhetés alapja: a föld. Hiába volt az apának mondjuk 100 hold földje, ha volt öt fia, és azok családjában is volt annyi, akkor a harmadik nemzedékre már föld nélkül maradtak. Ipar nem volt, vagyis a faluban elfogyott a családok életlehetősége.

Nagyon szívós, munkaszerető az én falum népe, nem adja fel egykönnyen. Ha itthon nem volt munka, elmentek ők a munka után. Elmentek a környező falvakba negyedesnek, felesnek [= a bérleti viszonyra utaló kifejezések], tanyásnak [= a föld tulajdonosa beköltözött a faluba, a termény egy részéért a föld megművelését vállaló család pedig kint lakott a tanyában]. Elindultak Amerikába, elmentek kubikmunkára, elmentek summásnak - még Németországba is -, kitelepültek, eltelepültek, mindenhol vállaltak minden munkát. Elmentek, elmentek, elmentek. Ennek a népmozgásnak az lett a következménye, hogy míg 1930-ban 14000 ember lakott Endrődön, ma alig élünk itt 5000-en. Azt mondják, nincs a világon olyan hely, ahol endrődi ember ne élne. Nincs Magyarországnak olyan műútja, hol endrődi kubikos ne dolgozott volna. A vasútvonalak lerakásán is mindenütt ott voltak. Ott voltak Ferihegy építésén, dolgoztak Erdélyben, bejárták Boszniát, Hercegovinát, Fiumét, Galíciát, Törökországot.

Az első nagy elvándorlási hullám Amerika, az "ígéret földje" felé indult meg. Amerika a XX. század elején szinte korlátlan mértékben tudott adni munkát az embereknek. A korabeli statisztikákból kitűnik, hogy az Endrődről Amerikába kivándoroltak száma - a lakosság számához viszonyítva - igen magas: magasabb az országos átlagnál. Nem a kalandvágy hajtotta őket az új világ felé. A legtöbb kivándorló parasztember volt, aki a földhöz, az állatokhoz értett, az útlevelében is azt jelölte meg, hogy mezőgazdaságban szeretne dolgozni. Nem akartak kint maradni, hiszen szinte mindenki asszonyt, gyerekeket hagyott hátra. Az volt a céljuk, hogy pénzhez jussanak, és ha hazajönnek, azzal itthon földet, tanyát vásárolhassanak. Mint tudjuk, a legtöbben mégsem tudtak elhelyezkedni a mezőgazdaságban; ott dolgoztak, ahol munkát kaptak: bányákban, építkezéseken, gyárakban, a legnehezebb, a legveszélyesebb munkahelyeken.

Néhánynak sikerült a nagy kaland: rendszeresen küldtek haza pénzt a családnak, később ők is hazajöttek, volt pénzük a kis családi gazdálkodás feltételeinek megvásárlásához. Mások kivitették a családot, az új hazában próbáltak gyökeret verni. Voltak, akik jó anyagi körülmények közé kerültek, a gyerekeik, unokáik már ott születtek, és Endrőd, ha hallottak róla, távoli, meseszerű tájjá szelídült. Voltak, akik találtak munkát, de ott új családot alapítottak, az itthon maradt gyerekeket pedig az itthon maradt édesanya nevelte fel. Ezeket az "amerikás árvákat" segítette a faluközösség is. Voltak, akiket a honvágy annyira meggyötört, hogy nem sokkal a kivándorlás után hazajöttek. Tudunk arról, hogy egy pásztorcsaládból kiment a fiú Amerikába. Nem sokkal azután az apja írt neki levelet, amelyben megírta, hogy május elsején: kiverés lesz [= a jószágot akkor hajtották ki a legelőre]. Nyilván, tudott erről a fiú, hiszen ez így volt addig is minden évben, mégis, ez után a levél után egyszerűen hazajött, nem tarthatta vissza semmi. Voltak, akik örökre eltűntek. Csak a halálhírük érkezett haza, rosszabb esetben még az sem. Szerencsétlenül jártak, balesetet szenvedtek vagy más tragédia érte szegényeket.

Itthon sem múlt el nyomtalanul a családok életében a kivándorlás. Ez érthető, hiszen a kivándorlás nem csak a kivándorlót, hanem annak családját is megviselte. Szinte minden endrődi család őriz a lelkében olyan családtagot vagy annak az emlékét, aki amerikás lett. Őrzik a leveleiket, beszélnek a szokásaikról, idézgetik a régmúlt időket. Még ragadványnevek is őrzik a kivándorlást: Kanadás Tímár, Amerikás Tímár. Próbálják a leszármazottakkal a kapcsolatot tartani, de már egyre kevésbé értik meg egymást; és nem csak a nyelvi nehézségek miatt.

De nem szeretnénk, ha elfelejtenénk őket, az elsőket, akik a munkanélküliségre nem azzal válaszoltak, hogy segélyt és támogatást kértek, hanem egy olyan "vállalkozásba" kezdtek, ami szinte meghaladta erejüket. Tiszteljük emléküket, példaértékű életüket. Ők is részei szülőhelyünk történetének, ezért dolgoztuk fel az endrődi kivándorlást. A fejezet szép, logikus kidolgozása Tímár Antal tiszaföldvári középiskolai történelemtanár munkája.

A kötet megrendelhető:
     e-mail: honismeret@civilport.hu
     levélcím: Dr. Szilágyi Ferencné 5502 Gyomaendrőd, Szélmalom u. 22.
     telefon: (36-66) 284-469

A már említett Honismereti Egyesület most éppen a Ki kicsoda Gyomaendrődön című kiadványon dolgozik. Keressük a vidékre vagy külföldre került endrődi vagy gyomai születésű földijeinket, kérjük a fent említett címek valamelyikén jelentkezzenek, nagyon sokat segítenének nekünk ezzel.

Köszönöm az érdeklodést.